Konyha

Caroline a konyhába húzott,innen kevésbé hallatszott, szinte csak tompán a zene. Ránéztem az órára, de nem láttam egyrészt mert messze volt másrészt pedig már túl sokat ittam ehhez. De talán olyan 3-4 óra lehet. Eközben Car kávét készített magának... ami nekem fura, mert én kávézni reggel szoktam.-Tudom,hogy hallottad,amit April mondott,sőt mindenki hallotta,még az is aki nem volt vámpír.Szégyelem magam amiatt,amit tettem és hogy így kellett meg tud.Nem akarok magyarázkodni,hogy mit miért tette,visszacsinálni úgyse tudom a dolgokat,de azért szeretném elmondani az egész történetet. Annyira szerettem régen az a helyet,a barlangot és azért mentem akkor is oda,mert szerettem volna kicsit egyedül lenni.Csak Stefan már ott volt egy halom vértasak társaságában. Belőlem is ivott,elég sokat,vagyis inkább majdnem megölt vele.Azért itatott a vérével,utána meg kitörte a nyakam.Legelőször dühös voltam rá.De nem ítélhettem el,nem tudtam mit miért csinál.És valamiért meg is értettem.Utána meg elszabadultak az érzelmeim és a többit már tudod.- mindig is utáltam Stefant, de most már még jobban utálom. Ledőltem a kanapéra ami az ebédlőben volt?!? Na mindegy, biztos a részegek cipelték be. Caroline még szövegelt. Odamentem hozzá felkaptam és leültünk a kanapéra. Aztán eldőltem és azonnal elaludtam.

Odajött hozzám,felkapott és a kanapéra ültetett maga mellé. A kanapét furcsálottam a konyha közepén,de biztos valami részeg odavihette. Nem szolt hozzám,biztos nagyon fáradt volt,csak végigdölt a kanapén és el is aludt. A kanapé szerencsére jó széles volt,így elfértünk rajta mindketten. Mellé feküdtem én is és a melkasára hajtottam a fejem. Hamar elaludtam a kávé ellenére is.
Reggel nem tudom hány óra lehetet,de hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn. Klaus is hallhatta mert ő is kinyitotta a szemét. A tegnapi alkohol mennyiségre,ez a kis zaj amit a lépcsőröl való lejövetel okozott,nagyon hangosnak tűnt,mintha a fülem mellett doboltak volna. Szerintem Klaus is hasonlóan érezte magát.
-Jó reggelt-mondtam neki egy mosoly kíséretében,ami elég nehezen ment a fáradtság miatt. Még mindig a melkasán volt a fejem. Jó volt így ébredni.

Mikor felébredtem, a fülemben dobogott a szívem. Ja nem, csak valaki az emeletről csattogott le.Majdnem felüvöltöttem, hogy: Héj hangosabban nem lehetne? Szeretnék ütemes dobogásra tornázni! De végül nem mondtam, mert láttam hogy Caroline a mellkasomon alszik. Vagyis aludt míg valami idióta nem kezdett el legurulni a lépcsőn. Álmosan rámnézett-Jó reggelt-mondta nekem egy mosoly kíséretében,ami elég nehezen ment a fáradtság miatt neki.-Jót- mondtam mosolyogva majd felpattantam a kanapéról, de csak a pultig jutottam, ahová a szédülés miatt felfeküdtem. Caroline kiröhögött.-Köszi Car.-Mondtam nevetve felfelé nézve.

-Jót!-mondta mosolyogva,majd felpattant,de csak a pultig jutott,mert megszédült,majd felült rá.Belőlem előtört a nevetés-Kösz Car,mondta ő is nevetve és közben felém nézett. Odamentem hozzá. Felé hajoltam, szájon pusziltam. Közben kinyilt a konyhaajtó ahol Elena állt meglepődve

Caroline felém hajolt és szájon csókolt. Közben kinyílt a konyhaajtó ahol Elena állt .-Jó reggelt.-köszönt nekünk mosolyogva.- Hogy kerül egyébként ide a kanapé?Na mindegy.Aszpirinért jöttem,ha kell,adok.Ja,és ha még maradni akarnátok egy ideig,nyugodtan segíthetnétek a rendrakásban,nektek úgyis gyorsabban menne. - Mondta mosolyogva,és odament a szekrényhez kicsit szökdécselve. Majdnem megkérdeztem hogy mit szívott, esetleg LSD-t vagy valami mást, de végül a jó modorom nem engedte.-Segítek takarítani ha akarod. Azzal felkaptam Caroline-al a kanapét és kihurcoltuk az eredeti helyére.

Furcsálottam,hogy Elena meg sem lepődik azon,hogy én Klaussal a konyhában,csak a kanapén lepődött meg. Aszpirinért jött,szökdécselve ment a szekrényig. Klausnak érdekes volt az arckifejezése Elena láttan. De tényleg kicsit fura volt,olyan jókedvű,amilyennek a szülei halála óta nem láttam. Meg jegyezte nekünk,hogy maradhatunk takarítani is,nekünk úgyis gyorsabbam megy. Fel is kaptuk Klaussal a fotelt és kivittük a helyére.

Eszembe jutott, hogy valakit még meg kéne látogatnom, ezért Elenáék felé vettem az irányt. Bekopogtam, mire ajtót nyitott és bementünk a konyhába. Égett szag és füst keveredett a levegőben, ezért összeráncolt szemöldökkelt megvizsgáltam mit főz.
-Csili? -nevettem fel, Elena meg elpirult és magyarázkodni kezdett. -Ez mehet is a kukába. -mondtam és közben felvágtam az új csilit. Nem főzni jöttem, de ha már így alakult...

- Érezd csak otthon magad,bár úgy látom,neked nem kell mondani. - Mondta - Egyébként milyen volt Párizs? - Kérdezte.
-Jó -feleltem szűkszavúan. -Jártam már ott párszor. - Elena nem szólt semmit. -Legközelebb te is velem jöhetnél, ha akarsz. -raktam bele a csilit az edénybe, aztán eszembe jutott valami és Elena felé fordultam. -Rögtön te jutottál eszembe erről, ezért megvettem. -vettem elő a hátam mögül egy dobozt amiben benne volt egy ezüst nyaklánc. -Verbéna van benne.

- Én nem is tudom mit mondjak.Köszönöm. - Mondta mosolyogva. - És így nem tudnak megigézni,mivel van benne verbéna,igaz? - Kérdezte.
-Igen, de ezt is bármikor letéphetik a nyakadból, ha nem figyelsz, mint múltkor. -mondtam. Elena közben elkezdte felvágni a csilit. Egy hirtelen mozdulattal véletlenül elvágta a kezét, amiből rögtön elkezdett ömleni a vér. Nekem rögtön megnőttek a szemfogaim és vörös lett a szemem.

Elena betekerte az ujját a törlőkendővel. A szemfogaim visszahúzódtak és az arcom újra normális lett. Közelebb mentem hozzá.
-Bocsánat, csak...napok óta nem ittam friss emberi vért. -mondtam és elkezdtem simogatni az arcát. Láttam rajta, hogy ettől egy kicsit megijedt, ezért felvillantottam ezer wattos mosolyomat. -De téged soha nem bántanálak. -mondtam és megcsókoltam. Aztán úgy csináltam mintha megharapnám a nyakát.

-Reménykedem benne. - mondta mosolyogva. - De szerintem meg kéne beszélnünk ami egy hete történt,a bulin. - Mondta halál komolyan.
-Kedvellek Elena -mondtam én is komolyan. -De közben meg Katherine iránt is érzek még valamit. De neki most ott van ez a Dean gyerek és megbeszéltük, hogy megpróbáljuk külön -hallgattam el. -Mikor lettem ilyen őszinte? -kérdeztem inkább magamtól.

- Értem.És lehet,most őszinteségi járvány tört ki,mivel én is őszinte voltam Katherinenel eléggé. - Mondta mosolyogva.
-Miben voltál őszinte Katherine-el? -kaptam fel a fejemet.

- Hát az érzéseimmel kapcsolatba.Ami elég fura,hogy végighallgatott,és ő is beszélt az érzéseiről. - Mondta.
-Érzések. -mondtam éllel a hangomban. -Mennyivel könnyebb volt amikor kikapcsoltam őket. -ütögettem a fejemet a falhoz.
-Én viszont éhes vagyok, ezért ha nincs nálatok tasakos vér akkor nekem most mennem kell. -mondtam, de közben csak álltam vele szemben.

- Ne! - mondta hirtelen Elena, aztán megragadta a karomat és megcsókolt.
Felkaptam és leraktam a konyhapult tetejére. Ott tovább csókolóztunk, mire megint vörös lett a szemem és megnőtt a szemfogam. Elena olyat tett, amire nem számítottam: felajánlotta a vérét, hogy enyhítse a szomjamat. Kikötözte a kezét, ahol elvágta a kés és felém tartotta. Még egyszer felnéztem rá, és ő csak bólintott. Rátapasztottam az ajkaimat a vágásra és ittam belőle. Sokkal jobban éreztem magam. Nem akartam fájdalmat okozni neki, ezért csak annyit ittam, amennyi kellett. Letöröltem a vért a számról és újra megcsókoltam.