Cinema City

Vendég

Azután a rosszul sikerült buli után lelèptem egy kicsit, hogy kitisztítsam a fejem. Nem mentem haza. Fogalmam sincs semmirôl és senkirôl már egy ideje. Kath remélem tisztázta Deannel a történteket. Ha nem így lenne akkor biztos hívott volna. Többnapi bojongás után úgy döntöttem elmegyek a plázában található moziba és megnézek valamit, aztán hazavonszolom magam. Épp jegyért álltam sorba - az utóbbi idôben nem használtam ki vámpír képességemet - amikor egy alakot pillantottam meg az egyik lépcsô tetején, aki valakit keresett. Szerelmem hiányától már annyira bediliztem, hogy csak megrázam a fejemet.

Vendég

Sokáig voltam távol, utazgattam, igazából csak menekültem. A családommal sosem voltam jó viszonyban, nem kedveltem őket annyira. De April már hiányzott, vele akartam lenni, ezért vissza tértem. Eléggé szomorúnak látszott, követtem egészen a plázáig. Beakart ülni valami unalmas és szánalmas romantikus filmre. Ha jól láttam a címe Anna Karenina volt, nem érdekelt mi az, vettem egy jegyet a mellette lévő ülésre. Ő egyből beült, én pedig vártam míg elsötétül minden, akkor ültem le mellé. Észre sem vett...
- És mégis miről szól ez a film? - kérdeztem rá, elővezetés nélkül.

Vendég

- És mégis miről szól ez a film? - kérdezte a bal oldalamon ülô férfi. A hangja nagyon ismerôs volt.
- Valami 19. századi orosz... - kezdtem bele a nemrèg hirdetôtáblàról elolvasott infòk ismertetésébe, amikor leesett. Nem halucináltam.
- Kol - felé fordultam és a hangom elhalt. Nem tudtam mit mondjak. Azt se tudtam mért tünt el, mért nem hívott vagy üzent. Legszívesebben öleltem, csókoltam volna, de nem tudtam mit lèpjek.

Vendég

- Valami 19. századi orosz... - kezdett bele, bba hagyta.
- Kol - felém fordult és a hangja elhalt. Nem tudta mit mondjon.
- Hm... nem hangzik valami érdekesen. Jó újra látni édes! - mondtam neki és össze kulcsoltam, az egymáshoz közel lévő kezeinket. Közelebb hajoltam hozzá és próbáltam megcsókolni.
- Sajnálom, nem akartam csak úgy eltűnni. Egy kis dolgom volt, itt-ott. - próbáltam halk lenni és nem magunkra hívni a figyelmet.

Vendég

- Hm... nem hangzik valami érdekesen. Jó újra látni édes! - mondta és összekulcsolta, az egymáshoz közel lévő kezeinket. Közelebb hajolt hozzám és próbált megcsókolni .
- Sajnálom, nem akartam csak úgy eltűnni. Egy kis dolgom volt, itt-ott. - próbált halk lenni és nem magunkra hívni a
figyelmet.
- Semmi baj - suttogtam és én is közelebb hajoltam hozzá, majf csókba forrtunk össze. Ez a csók elfelejtetett velem mindent. A hirtelen eltûnést, a hiányát.
- Mi lenne ha a filmre figyelnétek? - pisszegett a felettünk lévô sorból egy nô.
- És mi lenne ha Ön a filmre figyelne? Foglalkozzon inkább saját magával - szóltam vissza mérgesen.

Vendég

- Semmi baj - suttogta és ő is közelebb hajolt hozzám, majd csókba forrtunk össze.
- Mi lenne ha a filmre figyelnétek? - pisszegett a felettünk lévô sorból egy nô.
- És mi lenne ha Ön a filmre figyelne? Foglalkozzon inkább saját magával - szólt vissza mérgesen April.
- Nyugalom, nem kell letámadni rögtön. Ne foglalkozz vele, itt vagyok én. - az állánál megfogtam és magam felé fordítottam, majd újra megcsókoltam.
- Tudod, mit inkább hagyjuk itt ezt a gagyi filmet. Más ötleteim vannak veled. - villantottam rá az ezer wattos mosolyom.

Vendég

- Nyugalom, nem kell letámadni rögtön. Ne foglalkozz vele, itt vagyok én. - az államnál megfogott és maga felé fordított, majd újra megcsókolt.
- Tudod, mit inkább hagyjuk itt ezt a gagyi filmet. Más ötleteim
vannak veled. - villantott rám egy ezer wattos mosolyt. Istenem, milyen édes. Ott helyben kèpes lettem volna elolvadni.
- És mi lenne az? - mosolyodtam el.

Vendég

- És mi lenne az? - mosolyodtam el.
- Majd megtudod, ne legyél ilyen kíváncsi. - nevettem el magam. Felálltam a székből kezemet nyújtottam felé udvariasan.
- További jó mozizást! - mondtam annak az undok nőnek, eléggé hallhatóan.
Még egyszer megcsókoltam és megfogtam a kezét és kiszáguldoztunk az épületből.

LEZÁRVA