Nappali szoba

- Konichiwa! - rontottam be a házba - Nem, nem vagyok részeg, régóta nem iszom. Csak célom, hogy minden nyelven megtanuljak köszönni. Oké, bocsi felpörögtem. Oh, szia Vicky. Mi a baj Kath? - felpörgöttbôl átmentem aggódóba. Remélem nincs semmi gond.

- Nem olyan régóta talán fél fél órája... Eléggé fáj a hasam, azt
hiszem baj van a kicsivel. - gondolkodott Kath aggódva, majd
megérzett valamit - Elfolyt a magzatvíz! Mindjárt szülni fogok! - ahogy ezt kimondta, láttam rajta, hogy egyre jobban faj a hasa.
- Oh, anyám - motyogtam es odarohantam mellé - Vicky, te már szültél! Mit kell tenni?

Éreztem, hogy valami nincs rendben Kathel. Fogtam magam és elindultam a házba. Pillanatok alatt ott termettem és meglepődve láttam, hogy mi folyik ott. Hirtelen odamentem Kath mellé és nem szóltam semmit, csak megfogtam a kezét és megcsókoltam a homlokát. Bár nem tudtam pontosan, hogy mi megy itt, tudtam, hogy neki csak rám van szüksége és, hogy erőt leheljek belé. Végül ennyi kijött a torkomon: - Minden rendben lesz!

Meghallottam valami furcsát, olyat, amit eddig soha. Nem a gyermeksírás volt a meglepő, hanem az, hogy én hogyan is éreztem. Szeretetet és hatalmas megkönnyebbülést, bár tudtam, hogy még nincs minden rendben. Egy pillanatra otthagytam Kathet és közelebb mentem a gyermekemhez. Kislány volt, ez tisztán látszott.
- Maria Elizabeth Winchester. - nyögtem ki és azonnal magamhoz szorítottam. Odavittem az édesanyjához, aki nem volt magánál, de arra gondoltam, hátha a kicsi segít abban, hogy felébredjen. A többiek szerint már jobban volt, de én ebben nem voltam olyan biztos.
- Drágám, itt van a kislányunk. - mondtam neki, de tudtam, hogy nem hallja, abban viszont reménykedtem, hogy tévedek.

- Olyan szép mint az anyja. - mondtam neki miután odaszólított maga mellé. - Nem szabad elhagynod, ugye tudod. Most sokat kell pihenned, mert nem akarom, hogy a gyermekünk anya nélkül éljen. Remélem tudod, hogy szüksége van rád, mindenkinek kell az anyja. - rizsáltam neki folyamatosan, nehogy véletlenül elájuljon, mert az most nem lett volna jó. Tudtam, hogyha ilyet mondok neki, akkor erőt vesz magán.

Miután majdnem mindenki távozott, úgy döntöttem, hogy maradok Kath és a pici mellett. Fogtam a lányomat és beültem az egyik hintaszékbe a szobában. Csak ringattam és valamit mormoltam neki, de igazából csak rá figyeltem.
Néha rápillantottam Kathre is, de nyugodtan aludt, semmi baja nem volt, vagyis látszólag. Nem sokkal később viszont a pici az anyját követelte. Kath hirtelen felriadt, de megnyugtattam és odaadtam neki Elizabethet.
- Magatokra hagyjalak titeket? - érdeklődtem nála, bár nem szívesen mentem volna el mert még aggódtam miatta.

Kislányom sírására riadtam fel, de Dean megnyugtatott és oda adta nekem Elizabethet.
- Magatokra hagyjalak titeket? - érdeklődött Dean, bár láttam rajta nem szívesen hagyna egyedül.
- Ha maradni szeretnél, maradj. Csak megetetem őt, szerinted vérrel kellene, vagy tejjel? - kérdeztem elgondolkodva.
- Kérlek hozz nekem egy tasak vért, meg egy cumis üveget is!? - kérleltem rá, csak bólintott. Elviharzott és vissza is jött a kért dolgokkal. Az üveget félig megtöltöttem a piros színű folyadékkal, majd a tejemből is. Így már tele lett a kis üveg, oda tettem Liza elé, aki egyből ráharapott. - Szerinted melyik ízlik neki jobban? - kérdeztem tőle nevetve. Nem sokára azért teszteknek kellene majd alávetni, hiszen nem tudjuk mennyire erős, milyen gyorsan fog nőni. Már most aggódok miatta. - kezdtem el beszélni egyfolytában.

- Ha maradni szeretnél, maradj. Csak megetetem őt, szerinted vérrel kellene, vagy tejjel? - kérdezte elgondolkodva.
- Kérlek hozz nekem egy tasak vért, meg egy cumis üveget is!? - kérlelt engem, csak bólintottam. Elviharoztam és vissza is jöttem a kért dolgokkal. Az üveget félig megtöltötte a piros színű folyadékkal, majd a tejéből is. Így már tele lett a kis üveg, oda tette Liza elé, aki egyből ráharapott. - Szerinted melyik ízlik neki jobban? - kérdezte tőlem nevetve. Nem sokára azért teszteknek kellene majd alávetni, hiszen nem tudjuk mennyire erős, milyen gyorsan fog nőni. Már most aggódok miatta. - kezdett el beszélni egyfolytában.

- Hékás, nyugi. Még csak most született. Egyenlőre etesd meg és pihenj, nincs más dolgod. Majd, ha már erőre kaptál te is, akkor beszélünk ezekről. - mondtam neki, miközben néztem, ahogy elkezdi etetni a picit. Muszáj volt megfigyelnem, mert sosem volt még pici a közelemben és, ha véletlenül nekem kéne megetetnem, akkor is tudjam, hogy kell csinálni.

- Megpróbálok pihenni, remélem segitesz benne. - nevettem el magam. Készítettem még egy adagot, de ebbe több vért tettem neki. - Szeretnéd te is megetetni? - kérdeztem felé nyújtva az üveget mosollyal az arcomon, majd oda adtam neki Lizat.

- Rád hagyom, most csak megfigyellek, nem vagyok valami profi a gyermeknevelés terén. - mondtam neki vigyorral az arcomon. Annyira szép és csodás volt a látvány, ahogy ott feküdt Lizával a kezében, miután visszaadtam neki. - Ráérek babázni amíg alszol. - folytattam.

Kath miután megetette a lányunkat odaadta nekem és elnyomta az álom. Nem sokkal később April jött meg egyhalomnyi holmival a kezében.
- Legalább nem kell költenünk a gyerekre. - viccelődtem, de Kath ezt nem vette annak és belebokszolt a vállamba, végül ő is elmosolyodott. - Had rendezkedjen be, tudja mit csinál, úgyis rózsaszín lesz, amiért nem vagyok oda, tehát csak kritizálnám, maradok itt és figyellek titeket. Amúgy jól aludtál? - faggattam Kathet, amíg Lizát tartottam, aki még mindig aludt.