A Park

Éppen sétálgattam a parkba,mikor megláttam Katherine-t,aki még inkább úgy nézett ki,mint én.
- Szia Elena! - köszönt,mikor már egymással szembe álltunk.
- Ömm,szia neked is. - Mondtam mosolyogva.

Sétálok egyet a parkban hátha kitisztul a fejem.Láttam,hogy valaki a földön fekszik mikor közelebb mentem felismertem.
-Elena.-Suttogtam
Megitattam a véremmel és felvettem az ölembe.Vámpírgyorsasággal a kórház felé vettem az irányt.

Gondoltam a parkban találok egy-két embert akiből ihatok, de nem...helyette valaki más jött. Katherine és April hangját már messziről megismertem. Nem hezitáltam sokáig, rögtön neki rontottam Katherine-nek egy karóval és a bordái közé szúrtam. Hát, a meglepetés ereje általában bejön.
-Ezt Elena miatt kapod -morogtam az arcába. Persze tudtam mi fog ezután következni. Vörös most is a barátnője segítségére sietett, mint mindig.

April egy fának vágott, Katherine pedig nagy nehezen kihúzta magából a karót és odarohant hozzám- April ne! Majd én.- Remélem a kis barátnőd mindent elmondott, hogy is történt ez az egész. Tudod bármi furcsa is, de ő is Petrova vér a véremből. Sok bajod lesz még vele és velem is ha az utamba állsz. - mondta és a nyakamba döfte a karót.
Nagy nehezen kihúztam magamból, mert így még levegőt se kaptam és beszélni sem tudtam.
-Ne félj, többet látni sem fogsz. De akkor te is kerülj el engem messzire, mert a végén ez a karó a szívedbe megy. -mondtam és megint belé döftem. Ezután vámpírgyorsasággal otthagytam őket.

Amikor felébredtem, úgy néztem ki mint egy karácsonyfa, mind a két lábamból karó állt, a szívem mellett és felett is volt egy-egy. Közben a nyakamból folyt a vér, össze volt karcolva a felsőtestem és eltört néhány nyakcsigolyám is. Ezenkívül majd meghaltam az éhségtől, de amúgy jól voltam. Egyenként kihúztam magamból a karókat és nagy nehezen felálltam. Szerencsére találtam egy nőt a parkban, és "kiittam" az összes vérét. Ezután a padon megláttam még egyet és belőle is ittam. Útközben inkább nem részletezném mennyi emberből ittam. A dühöm lassan átment vérszomjba. Mikor visszaértem Elenáék házához, a saját vérem mellett már az áldozataimé is rajtam volt.

LEZÁRVA

Ahogy a parkban sétáltam,megláttam egy padon egy ismerős alakot.Ahogy közelebb mentem meg is ismertem,hogy ez Vicky.
-Szia Vicky.-köszöntem rá,és látszott,hogy mijed mert el volt gondolkodva.

Vicky arréb ment a padon,hogy le tudjak mellé ülni,és válaszoljak a kérdéseire.
-Na ha én azt meg tudnám mondani,hogy mikor láttalak utóljára az jó lenne.Bár egyet tudok,hogy akkor még nem volt gyereked,aki ilyen aranyos.-néztem a futkározó Danielre.-Velem semmi újdonság nincs,azon kivűl,hogy Annával vagyok. És veled?

A hab fürdő után úgy gondoltuk hogy sétálunk egyet a Parkban.
Így hát elindultunk..
Egymás kezét fogva.
Azt akartam hogy ez a pillanat soha ne érjen véget.
Miközben mélyen a szemébe néztem éreztem azt amit régen, rájöttem hogy ennyi év után még mindig szeret. És én is őt.
Gondolkoztam mit mondjak de hirtelen semmi nem jutott eszembe. Csak néztük egymást értelmetlenül.
Valahogy meg kellett törnöm a kínos csendet.
- Eszünk fagyit??.- kérdeztem bután (kicsit ciki) de valamit mondanom kellett..
- Hát persze... (nevetett rajtam)
Aztán amikor megvettük a fagyit... Azt akartam ne zavarjon senki de nagy örömömre megjelent Anna......

- Eszünk fagyit??.- kérdezte bután
- Hát persze...-Nevettem rajta
Aztán amikor megvettük a fagyit.
Megjelent Anna de én nem foglalkoztam vele tovább mentünk a fagyisig. Átkaroltam a derekát és megcsókoltam.
-A fagyi után hazamehetnénk.-Suttogtam neki.

Láttam h Stefant nem érdekelte Anna jelenléte.
Gondoltam ha őt sem érdekli akkor engem sem így ck mentünk tovább a fagyisig.
Majd átkarolta a derekam és megcsókolt.
Fagyi után hazamehetnénk.- Suttogta.
Csak bólogattam és nevettem......  




LEZÁRVA!!!!!!