Vicky szobája

- Igen, jobban vagyok már. Szeretnék mutatni neked valamit. - suttogta, majd a kezembe adott egy ultrahang képet a piciről. Aztán kíváncsian figyelte mit reagálok.
- Ez egy kép a piciről? Ügye-ügye ez ő? - faggattam izgatottan.

- Igen, ez a pici. A nemét még nem tudni, de legalább már láthatjuk. - mondta könnyes szemmel, majd megpuszilta a homlokom.
- Ó már most rád hasonlít.- válaszoltam nevetve.

- Nem igaz, ő sokkal gyönyörűbb. - mondta könnyes szemmel. Aztán az ultrahang képre nézett. - Nézd, milyen aranyos kis kezecskéje van. - mutatott a képre, majd a szemembe nézett. - És hogy nevezzük őt? - kérdezte kíváncsian.
-Picúúr.- mondtam megint nevetve. - Szerintem Juliet illene hozzá, és hozzánk, és a másik neve pedig a tiéd kell hogy legyen, hisz annyira szép mint te.- néztem rá mosolyogva, majd megcsókoltam.

Visszacsókolt, majd a mellkasomra hajtotta a fejét. - Szerintem ez nagyon szép név. De arra is kell gondolnunk, hogy ő lehet hogy fiú. Szerintem akkor hívhatnánk Alexandernek, a második neve pedig lehetne Nicklaus. Mit szólsz hozzá? - kérdezte mosolyogva. - Neked tetszik picur? - kérdeztem a picimtől is.
Mosolyodtam el, ahogy picihez beszélt. -nagyon tetszik. Talán a nagybátyja kedvében akarsz járni?- kérdeztem mosolyogva

- Nem tudom, csak úgy tetszik a név, de ha szeretnéd választhatunk másikat... Valami ősit. - mondta nevetve. Aztán hirtelen vért kezdett felköhögni, pánikba esett. - Elijah, mi történik velem? - zihált kétségbeesetten.
-Nyugodj meg! Danielnél nem volt ilyen, mikor terhes voltál?

- Nem volt ilyen. Vele is voltam rosszul, de nem így. Ilyen nem volt. - mondta majd sírni kezdett. - Valami baj van a babával igaz? Miért történik ez? - kérdezte kétségbeesetten.
-Kicsim a babának nincs baja, neked viszont lehet, szerintem vámpír és vér kell neki, ezért most benned keresi. Ne sírj kérlek! kitalálunk valamit. -próbáltam megnyugtatni.

Letörölte a könnyeit az arcáról. - Akkor most mi lesz? Nekem vért kell innom? Nekem nem lehet bajom, mert az árt a picinek is. - mondta szipogva. Óvatosan odacsúszott hozzám és odabújt.
Én pedig átöleltem őt. - Hamarosan elmegyek a kórházba és hozok vért, meg kell próbálnod meginni. Rendben?

Ijedt arckifejezéssel nézett rám. - Azt akarod hogy én vért igyak? - kérdeztem döbbenten.
-Igen, mert szerintem a kicsi téged fog lecsapolni, ha nem iszol.

- Rendben, megpróbálom. - ígérte meg. - És mi lesz ha nem fog sikerülni? - kérdezte kicsit félve. Megsimogatta a hasát, mert érezte a pici mocorgását.

-Akkor kitalálunk valami mást. Megyek, sietek vissza.- megcsókoltam, majd elmentem a kórházba.

Mire visszaértem Vicky elaltatta Danielt.
-Itt a vér szívem, én átviszem Danielt az ágyába...
Áttettem Danielt az ágyába, aztán visszamentem Vickyhez, olyan rémülten nézett, rám, leültem mellé.. -Ne aggódj, ez használni fog.- mosolyodtam el.

Elvette tőlem, és belekortyolt, aztán lenyelte és így szólt. - Az íze borzalmas. Hogy vagy képes ezt meginni? Kapott egy SMS-t Kathtől, rögtön visszaírt neki, átöltözött és átment hozzá. Kb. egy óra elteltével tért haza, és ledőlt mellém, a hasát simogatta. - Katherine egy gyönyörű kislányt hozott a világra.- Én ránéztem, megfogtam a pocakján lévő kezét, a mi kisbabánk még szebb lesz.- mosolyodtam el.

- A mi kisbabánk különleges baba lesz. - mondta és a kezem a pocakjához fogta. - Vajon most mire gondolhat a pici? Jól érezheti magát? - kérdezte halkan. Egyik kezével megsimogatta az arcom.
- Persze, hogy jól van, hiszen mi vagyunk a szülei, és egy nagyszerű bátyja lesz. Búj ide és pihenj, ma már sokat mászkáltál.- adtam egy puszit a homlokára.