Kórterem

Mikor a nővér kijött a kórteremből én bementem és leraktam egy levelet amiben az áltt:
"Szia Elena!
Remélem,hogy jól vagy és felépülsz.Gyógyulj meg!
Stefan."
Kimentem és haza mentem.

Beszéltem az öcsémmel telefonon, és végre megtudtam, hogy Elena a kórházban van. Nem nagyon értettem az egészet, mert Stefan azt állította, hogy Elenát a park közepén a földön találta meg. Ezután Stefan elkezdett idegesen magyarázni valamit arról, hogy megölte Jeremy-t. Ennyi elég is volt, berontottam a kórház ajtaján, mire a rémült recepciós az utamba állt és közölte, hogy a látogatási idő lejárt.
-Menjen már az utamból -morogtam rá. Simán a falhoz lökhettem volna, de akkor ez nem jutott eszembe, olyan ideges voltam. -Beengedne végre? A barátnőmhöz jöttem. Igen, akit tegnap hoztak be. -villantottam ki a szemfogaimat mire elengedett. Szinte feltéptem az ajtót és megpillantottam Elenát, aki infúziókra volt kötve és nem volt ébren. Elolvastam a kórlapot az ágyán, amin ez állt: fractura colli femoris (combnyaktörés), bordatörés, felületes zúzódások. És a végén valami olyasmi, hogy kómában van meghatározhatatlan időre.
Leültem az ágya melletti székre és megfogtam a kezét.

Már több órája ültem ezen a kényelmetlen széken, amikor Elena ébredezni kezdett és kinyitotta a szemét. Megpróbált felülni, de nem sikerült neki, ezért "visszazuhant" az ágyra.
-Hogy vagy? -kérdeztem rögtön, aztán pár másodperc múlva hozzátettem: -Mi történt?

- Hát,ha azt nézzük,ahogy eredetileg voltam,akkor ahhoz képest remekül.De ha úgy önmagában nézzük,nem valami jól. - Mondta. - Az hosszú történet,a lényeg,Katherinet felidegesítettem,és így végeztem. -mosolyodott el halványan.
-Katherine volt? -kérdeztem és felpattantam a székről, ami felborult. -Azt hiszem megyek és megölöm. De előtte hazaviszlek -mondtam és felkaptam Elenát. A recepciós megint bealudt, ezért észre sem vette, hogy elmentünk. Ezután vámpírsebességgel rohanni kezdtem, egészen a Gilbert házig.