Vérbank

Én is akartam magamtól csinálni,csak nem jutott eszembe a neve

Az utóbbi időben nem nagyon mozdultam ki a házból.Klaus folytonos távolléte miatt eléggé magányosnak éreztem magam,és semmihez sem volt kedvem,csak a szobámban ücsörögtem és vért iszogattam.Lassan kifogytam a vérből ezért úgy döntöttem,elmegyek szerzek utánpótlást.A vérbank ajtaján akartam belépni amikor összeütköztem Khatrinnel.Ő volt az utolsó személy akivel most találkozni akartam.Gúnyos megjegyzéseit most sem hanyagolta.
- Helo vámpír barbi! Mi szél hozott erre, csak nem kifogytál a vérből? Vagy Nick ennyire hanyagol, hogy magadnak kell beszerezni?
-Helló Kathrine,nem csak vért akartam adni-mondtam én is gúnyosan kissé-mi mást csinálhatnék itt,mint vérutánpótlást beszerezni,ahogy te is azért jöttél.Klaus meg jelenleg nem tartózkodik a városban,de nem hinném,hogy ez rád tartozna.És mi van veled és az újdonsült szerelmeddel Dean-nel vagy hogy hívják?

- Köszi megvagyunk, de te honnan tudsz róla? Sajnálom, hogy nincs itt Klaus. Mikor is találkoztunk utoljára, talán még a kis Elena buliján? Az ajándékom hogy tetszett, arra nem is válaszoltál. Pedig azt béke ajándékként küldtük Aprilel, szívünkből.
-Igen Elena buliján találkoztunk utoljára,ahol voltál olyan kedves kitörni a nyakamat-mondtam egy gúnyos vigyorral az arcomon-Amúgy meg ez a kisváros nem olyan nagy,hogy nem tudjon szinte mindenki mindenkiről valamit,azért tudok Deanről.Az ajándék igen,hát nálad sohasem lehet tudni,hogy mit csinálsz kedvességből és mit nem,mert a kedves oldaladat még nemigazán láttam,csak a kegyetlen,mindenkin átgázoló énedet,aki leginkább csak magával törődik-mondtam ezt közömbös hangnemmel,mert nem sértésnek szántam,csak megállapításnak.

- Vigyázz a szádra, mert megint kitörhet a kis nyakad. Sőt most még Nick sincs itt, hogy megvédjen, szóval fékezd a nyelved, vagy úgy jársz mint a kis barátnőd. A drága Elena.... - mondta gonosz mosollyal az arcán. - De minden megoldható, én nem akarok harcolni. Nicklaust ennél többre értékelem, meg hát talán vele még mindig barátok vagyunk. Szóval inkább ezt az egészet kezdjük újra, a megismerkedéstől. - mondta már nyugodtabban .
-Hát most ezzel nagyon megleptél,nem tudtam,hogy kedves is tudsz lenni,és ezt fogd fel bóknak-mondtam mosolyogva.-Én benne vagyok,hogy újrakezdjük ezt az egészet a megismerkedéstől,nem szeretem a veszekedést,meg a folytonos marakodást.

- Köszönöm. Tudok még okozni meglepetéseket és bármi furcsa tudok kedves lenni. - nevettem el magam. - Egy ital a Heaven-ben? - kérdezte.
-Benne vagyok,csak előbb még én is hozok pár tasak vért.-Mondtam,majd miután beszereztem én is a vért elindultunk.

LEZÁRVA