Tóparti ház

-

Egész úton szotlanok voltunk,mindketten.Nem tudtam mit mondhatnék.Csak néha szólalt meg hogy mondja az utat.Végül,megérkeztünk.Erre pillanatra vártam.Gyönyörű panoráma tárult elém.A ház a fák között volt,kis kifutóval ami a tóba nyúlott.
-Ez gyönyörű,mondtam,s körbefordultam,hogy minden szemszögből megnézhessem,de ezzel a látvánnyal nem lehetett betelni.

Az úton nem sokat beszéltünk,vagyis inkább csak arról,hogy merre menjen. MIkor odaértünk nagyon csodálkozott,hogy milyen szép hely.
-Tudom.-mondtam,amikor visszajött.-csak ne nagyon szaadgálj mert még lehet vannak erre vámpir csapdák,úgyhogy vigyázz.-mondtam és be mentem a házba.

-Nem is akartalak egyedül hagyni.Elvileg azért jöttünk,hogy minden időt egütt töltsünk.Nem?-kérdeztem,majd miután ő bement a házba én is igyekeztem utólérni,amikor megakadtam a küszöbnél.Próbáltam előre törni,de nem sikerült.
-Nem hivtak be.-mondtam egyhangúan.

-Ja bocsi.-mondtam.-Be akarsz jönni kérdeztem,és huzigáltam föl és le a szemöldököm.Ö meg csak nézzett..-Gyere be.-mondtam mire átlépte a bejáratot.

Végül beléptem.A ház belülről is ugyaolyan szép volt mint kivülről.A csomagokkal a kezemben,álltam ott.Amikor eszembe jutott.
-És...ezeket,rakhatjuk közös hálószobába,vagy én hagyjam a nappaliban?-emeltem fel a cuccaimat.Majd félőn néztem rá.Nem tudtam,hogy mennyire dühös,a tegnap elmondottak miatt.

-Szerinted?-kérdeztem

Olyan komolyan kérdezte és olyan monotonon,hogy semmit nem tudtam kiszedni a hangjából.
-Nem tudom,hogy te mit akarsz....de én,egész éjjel veled akarok lenni.Reggel,melletted szeretném köszöteni a napot.Érezni a tested magam mellett,és simogatni a bőröd.Majd miután te is felkeltél,füledbe súgni hogy szeretlek,és újra megcsókolni.

-Szerinted én mit akarok?-kérdeztem semleges hangon,hogy piszkáljam.

-Ezt?

-MIt ezt?-kérdeztem és felnevettem...és megpusziltam a homlokát.

Elém lépve megpuszilt.Elengedtem a kezemben levő csomagokat,és gyengéden átöleltem.Majd felemeltem a fejem és megcsókoltam.Még egy kis ideig álltunk ott.Szótlanul,majd felemeltem a fejem a mellkasáról (mivel még a válláig sem értem) és megkérdeztem.
-Itt fogunk állni egész nap?

-MIért nem lenne jó?

-Ja ....de.-sóhajtottam fel.Nem tudtam,mit tehetnék,hogy beszédesebbek,vagy aktivabbak legyünk.Vagy akármit csináljunk,csak ne legyen ilyen kinos csend.
Végül megfogtam a 2 táskám és elindultam körbe a házban.Össze vissza kóboroltam a nappaliban és kerestem egy fajta folyósót vagy valamit,ami vezet valahova.Kezdet mégkinosabbá válni a helyzet,amikor segélykérően pillantottam Jeremyre.Ő mosolyogva állt ugyanott ahol hagytamés érdeklődve figyelte az ügyetlenkedésem.Végül egy ajtóthoz ment.Kinyitotta,és ott volt a folyósó,aminek végén kijárat állt egy teraszra nézve.Az első szobába nyitottam be.A krém szinű falról,csipkés ágyteritőről,s tükörröl előtte parfümökkel,gondoltam,hogy ez nem Jeremy szobája.Majd a szembe lévővel próbálkoztam,és reméltem,hogy ez már a jó szoba.

-Figyelj a második ajtó a jó.És mit szeretnél csinálni?

Végre kaptam egy kis útbaigazitást,és Jeremy szobájában kötöttem ki.
-Szeretném ha végre te mondanád el,hog mi szeretnél.-mondtam az ablakba állva,s még mindig a tájat fürkészve.

Az ablaknál állt.Oda sétáltam hozzá magamhoz forditottam,és megcsókoltam. "EZT"mondtam,és folytattam tovább...

-Ááá,ezt?-kérdeztem mosolyogva,majd a kezeimet a tarkójánal kulcsoltam össze.És én is visszacsókoltam.

-Igen ezt-válaszolta,és lassan az ágyhoz hátráltunk

Amikor mindketten az ágyra dőltünk.Szó szerint letéptem róla a pólóját [...]

***
Nem sokkal később Jeremy el is aludt.Nem akartam zavarni,igy jobbnak láttam,ha hagyom pihenni.Amúgyis tudom,hogy általában későig alszik,ma pedig korán indultunk.Kimásztam az ágyból,csendben felöltöztem,majd kiosontam a szobából.A kifutóra mentem.Jó hosszú volt,s benyúlott a tóba.A végén leültem.a cipőmet levetve lógattam a lábam a vizbe.Nem mondhatnám,hogy kellemes volt a hőmérséklet,de a látvany és ez az érzés megnyugtatott.

Mikor megébredtem Annát sehol sem találtam,ezét gondoltam megkeresem. Felöltöztem,és elindultam ki a házból.Megpillantottam ahogy ül a kifutón szinte a tó közepén nagyon szép volt ott ahogy ült.Szép csendben oda lopóztam hozzá, és megiesztettem.
-Buuuu...-kiabáltam.

Fölkaptam a fejem,amikor Jeremy kiáltott egyet,de nem ijedtem meg.
-Ugye tudod,hogy már akkor hallottalak amikor kibújtál az ágyból?-mosolyodtam el,majd odébb húzódtam,hogy ő is leülhessen mellém.
-Képes lennék órákat itt ülni.-mondtam,majd a karórájára néztem.-És meg is tettem.-nevettem el magam.-Röpül az idő.-mondtam majd hozzá bújtam.

-Nem tehetek arról,hogy ilyen szuper hallásod van.Meg egyébként is jól esett megijeszteni téged.-kacsintottam rá és megöleltem.
-Tudom,mikor sokkal kisebb voltam nagyon szerettünk Elenával ide járni.Itt minden olyan szép és nyugodt.-mondtam és megcsókoltam.

-Azt nem is csodálom.Jó ötlet volt kicsit kimozdulni a szürke hétköznapokból.Örülök,hogy eljöttél,velem.És örülök,hogy beengedtél ide.-nagy csend következett.Csak ültünk ott egymás karjaiban.
-Jeremy...-szólaltam végül fel.-Sajnálom!
-De mit?-kérdezte.
-Mindent.Te lennél az utolsó ember akit,valaha bántani szeretnék,és ez azóta van igy mióta megismertelek.Mégis...akármit tettem,rajtad csattant az ostor.Pedig tényleg nem akartalak sem megsérteni,sem...semmit.Szégyenlem magam mindazért amit tettem.Gondoltam,mégegyszer bocsánatot kérek.-mondtam végig a monológomat a kezét az én kezemben tartva.-Sajnálom.-mondtam s végre vettem a bátorságot és a szemébe néztem.Majd a reakcióját próbáltam fürkészni ami már alig volt látható,mivel a nap is nyugovóra tért már.

-Figyelj,nyugi nincs mit sajnálni.Ez van megtörtént és kész. Nem kell a múlton rágódni.Éljünk a jelennek.-mondtam s megcsókoltam.