A barlang

-Stefan és Caroline?-Kérdezte meglepődve. - Ti még is mi a jó fenét csináltok itt? - Kérdezte,mert látta,hogy egy ágy féleségben fekszünk. - Ugye ti nem...?Aww,fúj!És Caroline,legalább hagytál volna egy üzenetet!Mert utoljára akkor láttalak,mikor elkezdtél azután a Klaus után kutatni,azóta semmi hír felőled.Azt hittem valami bajod esett,vagy talán rosszabb! - Mondta neki,és a felgyülemlett feszültség miatt elkezdett könnyezni.
-Elena sajnálom,csak gondoltam ide jövök és megláttam Stefant és ez hosszú történet.-Mondta Caroline és betakarta magát egy takaróval.Én is felálltam gyorsan felkaptam valamit és odamentem Elenához.
-Elena nem láttad,hogy itt vagyok és nem szólsz senkinek,hogy Caroline és én mit csináltunk.-Megigéztem Elenát.
-Nem láttam,hogy itt voltál és,hogy mitcsináltál Caroline-al.-Ismételte Elena.
-Stefan mit csináltál?-Kérdezte Caroline.
-Megigéztem őt.-Súgtam neki.
-Elena később még beszélünk,de most menj haza jól vagyok.-Monda Caroline és kiment Elenával.

Ahogy ott feküdtünk egymás karjaiban,megpillantottam egy árnyékot. Elene volt az. Hirtelen nagyon elszégyeltem magam,hogy így kell lásson és mikor utoljára találkoztunk még pont Stefant kereste. Nagyon ki volt szegény akadva,aggódot értem,én meg nem is szóltam neki csak eltüntem. El akartam neki mindent mondani,de Stef gyorsabb volt,felált és megigézte,hogy menjen haza és felejtse el amit itt látot. Haragudtam Stefanra amiért ezt tette. -Elena most menj haza,később megbeszéljük,én jól vagyok -mondtam,és kimentünk a barlang elé,még akartam neki mondani valamit,hogy Stef ne hallja-Annyira sajnálom Elena-mondtam suttogva,kérlek várj meg a itt valahol az erdőnél,és mindent elmondok neked-láttam a zavart az arcán. Megöleltem,éreztem a vénája lüktetését,a szemem alatt erek jelentek meg,késztetést éreztem,hogy megharapjam,de gyorsan ellöktem magamtól és kiabálva mondtam,hogy menjen.

Caroline visszajött.
-Mondtam,hogy lehet,hogy megölöd.-Mondtam neki és elkezdtem felöltözni.
-Honnan hallottad?-kérdezte értetlenkedve.
-Mert a vámpírok jobban hallanak mint az emberek.
-Stefan mért igézted meg Elenát?-Kérdezte.
-Mert ha elmondja,hogy itt vagyok Caroline jó volt veled,de amit hallottam,hogy Klaust kerested ez most elszomorított,de mivel nem járunk engem nem érdekel öltözz fel és menj Elena után.-mondtam.
-De Stefan...-Mondta és elkezdett felöltözni.
-Menj Caroline majd még beszélünk.-Mondtam majd Caroline elment és ismét egyedül maradtam.

Visszamentem a barlangba,nem akartam csak így otthagyni Stefant. Nem tudom mit érzek iránta. Az érzéseim kavaroktam. Nem tudtam mit akarok,azért is kellett beszéljek Steffel. Bementem a barlangba,miközben megpillantottam az egyik sarokban ülve.
-Beszélnünk kell Stefan a történtekről. -mondtam miközben leültem mellé.

Caroline visszajött és. megpillantott az egyik sarokban ülve.
-Beszélnünk kell Stefan a történtekről. -mondta miközben leült mellém.
-Rendben.Beszéljük meg.-Mondtam neki.
Caroline nem tudott belekezdeni csak nézett rám.

Nehezen tudtam elkezdeni mondanivalómat. Csak néztem,végül sikerült kinyögnöm valamit.
-Figyelj,ami történt csodálatos volt számomra,de nem jönnél vissza a városba? Elmehetnénk randizni,és utána meg is próbálhatnánk együtt-mondtam miközben néztem és vártam a reakcióját. Mélyen néztem szép zöld szemeibe.

-Figyelj,ami történt csodálatos volt számomra,de nem jönnél vissza a városba? Elmehetnénk randizni,és utána meg is próbálhatnánk együtt-mondta miközben nézett és várta a reakciómat.
-Jó lesz a holnap?-Kérdeztem mosolyogva.
-Tökéletes.-Mondta és megcsókolt.
-Érted megyek délben és meghívlak egy ebédre.-Mondtam neki.
-Rendben és akkor ezt vehetem annak,hogy visszajössz?-Kérdezte.
-Igen még összepakolok és visszamegyek a Salvatore panzióba.

Boldog voltam,hogy visszajön a városba,talán végre lehet egy normális kapcsolatom.
-Én megyek is csak ennyit akartam,örülök,hogy tiztáztuk a dolgokat,ma Elenánál alszok-mondtam és búcsuzásképp újra megcsókoltam

Caroline elment.Én még összepakolok és visszamegyek a városba.Próbáltam minnél gyorsabban összerakni a cuccaimat.Mikor már minden megvolt vámpírgyorsasággal hazamentem.

LEZÁRVA

Nem szolt semmit,csak vámpírgyorsasággal eltűnt. Körbenéztem,hogy e valaki az utcán aki láthatna,de szerencsére nem volt,így én is bevetettem a vámpírgyorsaságom és a barlanghoz mentem. Reméltem,hogy ott van,ha meg mégsem,akkor legalább lesz egy kis időm ahol mindenkitől távol lehetek. Bementem a barlangba,ott volt,így elmondhattam amit gondoltam.
-Stefan semmi értelme annak amit te csinálsz,hogy elmenekülsz a gondjaid elől. Inkább nézz szembe velük-közelebb mentem hozzá,megfogtam barátilag a kezét és úgy folytattam mondandómat- Nem kell aggódj,nem leszel egyedül én itt leszek neked mint barát és mindenben támogatni foglak.

-Caroline hadjuk ezt léccives menj már biztos várnak téged.-Mondtam és elrántottam a kezem és a barlang kijáratához vezettem őt.

-Nem fogsz egykönnyen megszabadulni tőlem,és bármerre is mész utánadmegyek,bárhol is legyél megtalállak,mert nem foglak egyedül hagyni,és együtt megoldhatjuk a dolgokat,csak ne utasítsd vissza a barátságom.

-Megpróbáltuk nem sikerült,de ami volt jó volt.Nem muszáj szánalomból a barátomnak maradnod.-Mondtam.

-Nem szánalomból akarok a barátod lenni,hanem mert így is érzem. Mikor ma megöleltél olyan jó érzés fogott el,éreztem hogy fontos vagyok neked,és ez nagyon jól esett a mai reggelem után.

Tudod mit Caroline?Legyél nyugodtan Klaussal aki engem 50 évre magához láncolt és azért jöttem vissza a városba,hogy új életet kezdjek,de Klaus is visszajött és most azt akarja tőlem elvenni ami nemrég fontossá vált nekem...téged Caroline.Nem érdekel ha őt szereted,de ezt tudnod kell.Tudom 3 embert csókoltam meg a városba Kath-et Elenát és téged a tiéd volt a legjobb.Ha ez téged nem érdekel elfogadom Klaus jobb nálam sokmindenben.-Vámpírgyorsasággal a Salvatore házba mentem.

-Stefan szavai lesokkoltak. Klausról nem is gondoltam,hogy ilyet tenne. De hát nem is ismerem egyiket sem jól és máris összekavarodtak az érzelmeim. Amiket Stefan mondott olyan szép volt,és őszinte érzelmekről tanuskodtak,Klaus pedig ki állt értem Khatrinel szemben. Olyan tanácstalan vagyok,valakivel kell beszéljek,és Stefannal addig nem is tudok,míg nem tiztáztam az érzelmeimet és már megint eltünt. Én is követtem példáját és vámpírgyorsasággal a városba mentem.

LEZÁRVA