Az utcák

-Rendben.Szia.-köszöntem el tőle.Stefan vámpirgyorsasággal elsuhant és pedig tovább sétáltam még egy kis ideig majd hazamentem.
Lezárva

- Tegyél le! - ütögetett Elena reménytelenül. - Jól van,feladom.De akkor maradj ott velem! - Kérlelt, miközben nekidőlt a mellkasomnak. - Félek egyedül lenni.
Ez furcsa, mert szinte egész életében egyedül volt. Jó, ott volt neki Jeremy,de neki kellett rá figyelnie, és biztos egy csomószor kellett egyedül maradnia otthon. Valami különös melegség járta át a testem, attól hogy Elena megkért, hogy maradjak vele, azok után is, amiket műveltem ma este. Utáltam amikor megbántottam. Utálok magamat is eléggé. De most olyan jó volt a kezembe tartani, még akkor is, ha a szíve ott lüktetett tőlem nem messze és bármikor feltéphetném a puha bőrét. De nem fogom soha többé bántani.
Lassan megérkeztünk a házhoz és Elena légzése egyenletes lett, ezek szerint elaludt (vagy csak színlelte). Felvittem a szobájába.