Rét

Vendég

-Menjünk - mosolygott. - De ömm. Nos Kath, hogy is mondjam... Nem szereti a... "nyálas" dolgokat. És a barátja, távol van és hiányzik neki és próbálja elterelni a gondolatait, de ha ilyesmit hall akkor megint szomorú lesz - bökte ki. - Remélem nem baj.
Felálltunk,felöltöztünk és elindultunk,de most nem a kis folyón keresztül.

LEZÁRVA

Vendég

- Azok még mindig megvannak? Jól bírják. - mondta elismerően és elindultunk. Amikor odaértünk a rétre leültem a fűbe. - Te mióta ismered ezt a várost? - kérdeztem kíváncsian, miközben mutattam neki, hogy üljön mellém.

Vendég

Amikor odaértünk a rétre leült a fűbe. - Te mióta ismered ezt a várost? - kérdezte kíváncsian, miközben mutatta, hogy üljek mellé.
- Elég régóta. - mondtam és leültem mellé.

Vendég

- Elég régóta. - mondta és leült mellém. - Akkor te régen itt éltél? - kérdeztem kíváncsian. - Mesélj nekem a múltadról kérlek. - mondtam, majd odabújtam hozzá.

Vendég

- Akkor te régen itt éltél? - kérdezte kíváncsian. - Mesélj nekem a múltadról kérlek. - mondta, majd odabújt hozzám.
- Igen. Mit szeretnél tudni?

Vendég

- Igen. Mit szeretnél tudni? - kérdezte. - Mindent. - mondtam mosolyogva, miközben a hasamat simogattam.

Vendég

- Mindent. - mondta mosolyogva, miközben a hasát simogatta.
- Hát ezzel igazán sokat segítettél, hogy hol kezdjem. -mondtam nevetve.

Vendég

- Hát ezzel igazán sokat segítettél, hogy hol kezdjem. -mondta nevetve. - Akkor kezd mondjuk szüleiddel. - mondtam nevetve.

Vendég

- Akkor kezd mondjuk szüleiddel. - mondta nevetve.
- Mit akarsz róluk tudni?

Vendég

- Mit akarsz róluk tudni? - kérdezte. - Édesanyád nevét már tudom. Mondjuk édesapád nevét és mesélj óluk egy kicsit. Ők is vámpírok voltak? - kérdeztem kíváncsian.

Vendég

- Édesanyád nevét már tudom. Mondjuk édesapád nevét és mesélj óluk egy kicsit. Ők is vámpírok voltak? - kérdezte kíváncsian.
- Mikaelnek hívták. Klaust mindig utálta. Szerintem mindig érezte, hogy nem az ő fia. Egyszer például megölte a lovát a szeme láttára. Kicsit morbid volt. Anyám boszorkány volt és mikor mi átváltoztunk apámat is átváltoztatta.

Vendég

- Mikaelnek hívták. Klaust mindig utálta. Szerintem mindig érezte, hogy nem az ő fia. Egyszer például megölte a lovát a szeme láttára. Kicsit morbid volt. Anyám boszorkány volt és mikor mi átváltoztunk apámat is átváltoztatta. - mondta. - ez tényleg morbid. De hogy tudott titeket átváltoztatni édesanyátok, ha boszorkány volt? - kérdeztem kíváncsian.

Vendég

- Ez tényleg morbid. De hogy tudott titeket átváltoztatni édesanyátok, ha boszorkány volt? - kérdezte.
- Varázslattal.

Vendég

- Varázslattal. - mondta. - Értem és ki a legidősebb közületek? - kérdeztem kíváncsian.

Vendég

- Értem és ki a legidősebb közületek?
- Jómagam.

Vendég

- Jómagam. - mondta. - Mesélj nekem egy kicsit a városról. Milyen volt régen? - kérdeztem. Miközben hallgattam amit mond, behunytam a szemem és elaludtam.

Vendég

- Mesélj nekem egy kicsit a városról. Milyen volt régen? - kérdezte. Elkezdtem neki mesélni aztán észre vettem, hogy elaludt. Csak néztem, hallgattam a baba szívverését és vártam, hogy felébredjen.

Vendég

Elkezdett mesélni aztán elaludtam. Azt álmodtam, hogy tőlem is elveszik a kisbabám, mint Katherinetől. - Ne, kérem ne! - kiabáltam, majd felkeltem és zihálni kezdtem. Elijah engem nézett. - Ne haragudj. - mondtam, majd visszabújtam hozzá.

Vendég

- Ne, kérem ne! - kiabálta, majd felkelte és zihálni kezdett. - Ne haragudj. - mondta, majd visszabújt hozzám.
- Mit álmodtál? - kérdeztem

Vendég

- Mit álmodtál? - kérdezte. - Azt álmodtam, hogy elvették tőlem a kicsit és én vissza akartam szerezni, de nem engedték. - mondtam dühösen. - Elmesélnéd még egyszer azt amit az előbb? - kérdeztem nyugodtabban.

Vendég

- Azt álmodtam, hogy elvették tőlem a kicsit és én vissza akartam szerezni, de nem engedték. - mondta dühösen. - Elmesélnéd még egyszer azt amit az előbb? - kérdezte nyugodtabban.
- Nem fogják elvenni. Nem vagy éhes? - kérdeztem. - Tudod, nem igazán szeretek arról beszélni, hogy milyen volt régen mert nem épp a legszebb emlékeim hagytam itt.

Vendég

- Nem fogják elvenni. Nem vagy éhes? - kérdezte. - Tudod, nem igazán szeretek arról beszélni, hogy milyen volt régen mert nem épp a legszebb emlékeim hagytam itt. - mondta. - Megértem. Egy kicsit éhes vagyok. - mondtam, majd fel akartam állni, de hirtelen éles fájdalmat éreztem a hasamban. Nem tudom mi volt az, de rettenetesen fájt. Megfogtam Elijah kezét és megszorítottam miközben az arcomat a vállába temettem.

Vendég

- Megértem. Egy kicsit éhes vagyok. - mondta, majd fel akart állni de valamiért ne tudott. Megfogta a kezem és megszorította miközben az arcát a vállamba temette.
- Mi a baj? - kérdeztem nem kis aggodalommal.

Vendég

- Mi a baj? - kérdezte nem kis aggodalommal. - Nagyon fáj Elijah. - mondogattam, de az arcomat nem vettem el a vállától. Akármit csináltam nem szűnt meg a fájdalom.

Vendég

- Nagyon fáj Elijah. - mondogatta, de az arcát nem vette el a vállamtól. Felkaptam és hazafutottam vele miközben hívtam az orvost. Otthon letettem a kanapéra.
- Mid fáj?

LEZÁRVA