Az erdő

Izgalmas helyszín
Helyszín

Furcsa érzés volt itt lenni újra. Annyi évszázad után. Akkor még csak egy kis falu volt, most már egy nagy város. Amikor a szél meglibbentette a hajamat újra az 1400-as években éreztem magam. Te jó ég! Hogy szalad az idő! Istenem! Mennyi emlék köt ide. De most más miatt jöttem ide. Meg kell őt szereznem bármi áron. Nagyot sóhajtottam.
- Mehetünk? - kérdeztem Katerina-tól.

Annyi év után újra itt találtam magam, a kezdetek kezdetén. Istenem milyen régen volt 1400as években akkor épült minden, most meg egy egész város van a falu helyén. Az útitársam April, nagyon szótlan de érzem benne az energiát, az biztos tettre kész. Most csak benne bízhatok, tulajdon képen nem értem, mit keres viszont nagyon elszánt. Engem most csak egy vámpír érdekel Damon Salvatore, mit meg nem adnék érte, hogy újra együtt lehessünk. Ha jók az információim, már pedig azok sosem tévednek, itt lakik a hasonmásom, akivel jóban van. El kell tennem láb alól valahogy, Damonnal nekem kell lennem, hiszen annyi éven át mindennél jobban szerettem és még most is. - Indulhatunk? - kérdeztem Aprilt. - Kész vagy új-régi otthonod felfedezésére? - viccelődtem vele, hátha jobb kedvre derül tőle. - Készen mint régen, csak most más célból. - mondta eltökélten. Ezzel egyikünknek sem kellett több nekivágtunk az erdőnek és a városnak is.

Indulhatunk? - kérdezte Kath. - Kész vagy új-régi otthonod felfedezésére? - viccelődött, hátha mosolyt tud csalni arcomra. Látta rajtam, hogy mélyen gondolkodom. Nos igen. Érdekes újra itt lenni. De nem. Nem az azért jöttem, hogy felfedezzem Mysterious Place-t. Azért jöttem, hogy azt a rejtélyes idegent 'meghódítsam'. Érdekes érzés volt. Hiába változtam meg. Gátlásaim nem múltak el, de most mégis... úgy gondolom, hogy... áhh még addig állok itt, hogy azt hiszi földbe gyökerezett a lábam. Nem szabadna ennyit elgondolkoznom...
- Készen mint régen, csak most más célból. - mondtam eltökélten. Ezzel egyikünknek sem kellett több, elindultunk. Át az erdőn.
- Tulajdonképpen mért döntöttél mégis úgy, hogy velem jössz? Egyik pillanatról a másikra? Látom a szemedben, hogy nem csak elkísérsz. - kérdeztem érdeklődve.

- Tulajdonképpen mért döntöttél mégis úgy, hogy velem jössz? Egyik pillanatról a másikra? Látom a szemedben, hogy nem csak elkísérsz. - kérdezte érdeklődve. -Tulajdon képen tényleg nem csak kísérlek, mielőtt bármit is teszünk itt el kell, hogy meséljek neked valamit. Régen én is itt éltem mint az tudod, élt itt egy jómódú család a Salvatore-k feléjük egy ártatlan kislányt játszottam, aki egy szerencsétlenség során elvesztette a családját. Az idősebbik fiút Damonnak hívták, teljesen bele szerettem a lénye a lelkemig hatolt. Sokáig előle is titkoltam mi vagyok igazából, de nem bírtam és elmondtam neki. Kimondottan jól fogadta nem akart elevenen megégetni, mint azt ahogy a többi ember tette volna. Lehetséges tényleg szeretett magamért. Adtam neki többször is a véremből, hátha azzá akar válni ami én vagyok. Sajnálatos módon a városiak rájöttek mik rejtőznek közöttük, így mielőtt engem is megöltek volna el kellett mennem egy szó nélkül. A szívem is megszakadt, Damon nem tudott bele nyugodni az elvesztésembe, így még a megmaradt véremmel a szervezetében átváltozott. Most itt él a városban, igazából érte jöttem vissza. - miközben elmeséltem neki életem egy részét újra átéltem azt. - Ha jók a megérzéseim, te sem csak azért jöttél vissza, mert régen itt éltél. Kiért fáj úgy a szíved akit meg akarsz kaparintani magadnak. Tudod látom a szemedben égető tüzet, ugyan azt ami bennem is ég ha eszembe jut Damon.

A megérzésem bejött.
-Tulajdon képen tényleg nem csak kísérlek, mielőtt bármit is teszünk itt el kell, hogy meséljek neked valamit. - mondta és elkezdett mesélni egy történetet a múltjából. Damon Salvatore-ról szólt. Láttam, hogy teljesen átéli amit mondott. Ahogy kiejtette a nevét láttam, hogy ez több, mint egy futó vagy érdekkapcsolat. Tényleg szerelmes belé. Annyi éven át. Emlékszem amikor letelepedtem Mysterious Place-ben, hallottam hírét Salvatore-knak.
- Ha jók a megérzéseim, te sem csak azért jöttél vissza, mert régen itt éltél. Kiért fáj úgy a szíved akit meg akarsz kaparintani magadnak. Tudod látom a szemedben égető tüzet, ugyan azt ami bennem is ég ha eszembe jut Damon. - mondta Kath. Lebuktam. De legalább vége a titoknak.
- Nos... -kezdtem bele - igen. Emlékszek amikor egyik nap olyan boldog voltam? Folyton kérdezgetted mi történt.... Aztán meg folyamatosan eltűntem. Az azért volt, mert megláttam egy jóképű idegent. Barna haja és barna szeme van. Úgy éreztem meg kell őt szereznem. Azért tűntem el, hogy mindent kiderítsek róla. Megtudtam, hogy a neve Kol. És eléggé érdekes vezetékneve van. Mikealson. De amikor meglátom... nos ... önkéntelenül is idétlen vigyorra húzódik a szám. Megtudtam azt is, hogy ide jön Mysterious Place-be. Úgy gondoltam itt az idő. Cselekedni kell. Elvégre én se élek örökké. - mosolyogtam ravaszul.

VÉGE

Nem is tudom ,hogy igazából vártam-e ezt az egész hazatérést.Annyira furán érzem magam.Mit is fogok itt csinálni?Olyan régota nem jártam itt.300 éves folytonos költözés óta,annyiszor városról városra költöztem de még soha nem fogott el ilyen érzés.Izgatottan állok itt a régi házunk romjainál,de nem tudom eldönteni hogy jó vagy rossz választás volt,újra felszinre hozni az érzelmeket.
Házat is találtam.Interneten akadtam rá egy,Rebekah Mikaelson nevű lányra.Ő is egy nagy házban lakik egyedül,és lakótársat keresett nekem pedig pont kapóra jött.És amúgyis furcsa pletykákat hallottam az ország ezen feléről.Vámpirok Mysterious Placeben!Hát szerintem ez csak halandzsa volt......EDDIG!Egy már biztos lesz.Moa! Reménykedek benne,hogy a lakótársam kedves és nem hozza ki belőlem az állatot,vagy azt hogy kicsit játszadozzak az elméjével.Korog a gyomrom,vadászok néhány nyuszikát,aztán felkeresem az új otthonom.

Évek óta nem jártam itt. Mármint Mysterious Place-ben és legfőképp nem az erdőben. De most vissza kell térnem, mert úgy érzem nemsokára ijesztő dolgok fognak itt történni. Nem mintha én nem szeretném az ijesztő dolgokat, de csak akkor, ha én csinálom őket. Itt születtem, itt éltem 20 évig, ezért úgy ismerem ezt az erdőt, mint a tenyeremet. Azóta persze számtalanszor visszatértem ide, például amikor Katherinet kerestem, de most más dolog miatt jöttem vissza. Úgy hallottam kedves ősi vámpírunk, Kol Mikaelson megölt mostanában néhány embert. Az áldozatokra mindig egy öntapadós cetli van ragasztva, amire általában rá van írva egy mondat, ezzel indokolva, miért ölte meg őt. Ez Kol morbid humora. Tudom, hogy a vámpírok, amikor bekattannak, megölnek néhány embert, köztük én is, de ez most más helyzet. Ha Kol itt van, nemsokára az összes ősi itt lesz, ezért valószínűleg Klaus is itt lesz, ami azt jelenti, hogy Stefan is itt lesz. Stefan kb. 50 éve Klaus „foglya”, de azt senki sem tudja, hogy miért. A testvéremmel soha nem ápoltunk jó kapcsolatot, sőt. Mondhatjuk, hogy egyenesen rühelltük egymást. Ha valaki megkérdezné, hiányzik-e 50 év után azt felelném: „Nem tudom. Nem emlékszem semmire az elmúlt 145 évből-csak arra, hogy felváltva utáltam és gyűlöltem.”
Az az igazság, hogy megvetem Stefant, amiért nyúldiétán él, miután engem kényszerített bele abba, hogy igyak embervért, ezzel örökre megpecsételve a sorsomat. Ha tehetném, még most is visszaforgatnám az időt, hogy újra ember lehessek. Ez az egy dolog jobban hiányzik, mint bármi a világon.
Ilyeneken gondolkoztam és hallgattam a lábam alatt az avar „zörgését”, amikor egyszer csak a bakancsom orra nekiütközött valaminek. A vámpírlétnek köszönhetően a szemeim még korom sötétben is tökéletesen látnak, ezért rögtön megláttam, hogy mibe ütköztem bele: egy holttestbe.
A cipőm orrával megböködtem, majd undorral megfordítottam a hullát, amire egy öntapadós cetli volt ragasztva ezzel a felirattal: „Azért, mert nem volt szimpatikus”.

[b][i]Végre vissza jöttem annyi év után.Hiba volt,de mégis örömmel tölt el.Reggelim egy nyuszi volt.Mindjárt pirkad,de nem zavar.Mióta nem iszom ember vért nem vagyok annyira erős.Új életet kezdek,meglátom,hogy fog sikerülni.

Visszamentem a Salvatore házhoz és összepakoltam. Egy fekete táskába karókat, verbéna és farkasfű gránátokat is raktam. Gyorsan lezuhanyoztam aztán beültem a kocsiba és felvettem Katherine-t és Aprilt, ahogy megígértem. Behajtottunk az erdőbe a kocsival és amikor elég messzire mentünk, otthagytuk az erdő szélén és gyalog folytattuk tovább az utunkat.

Gyorsan lezuhanyoztam, aztán a ház előtt vártuk Damon-t, hogy felvegyen minket ahogy megígértem. Behajtottunk az erdőbe a kocsival és amikor elég messzire mentünk, otthagytuk az erdő szélén és gyalog folytattuk tovább az utunkat.
- Na, merre keressük, azt az ősit? - kérdeztem foghegyről. - Amúgy hány napig fogjuk keresgélni Kol-t? Damon? - kérdeztem érdeklődve. April teljesen be volt zsongva, nem is figyelt ránk. Rám nézett kisgyerek szemekkel. Bólintottam neki, hogy mehet előre. Már csak ketten maradtunk újra....

- Na, merre keressük, azt az ősit? - kérdezte Katherine foghegyről. - Amúgy hány napig fogjuk keresgélni Kol-t? Damon? - kérdeztem érdeklődve. April teljesen be volt zsongva, nem is figyelt ránk. Kath bólintott neki, hogy mehet előre. Ketten maradtunk Katherine-el.
-Van egy jó tippem, hogy merre lehet -mondtam szűkszavúan és elővettem egy térképet, amire kék x-eket rajzoltam és összekötöttem őket. -Ez jelzi, hogy merre járt eddig Kol. Az x az áldozatokat jelzi. -magyaráztam és Katherine érdeklődve figyelt. - Minnesotától Chicago-ig ment aztán elvesztettük a nyomát, végül Virginiában újra felbukkant és az egész keleti parton holttesteket hagyott hátra. Ebben az erdőben például Matt Donovant.

-Van egy jó tippem, hogy merre lehet -mondta szűkszavúan és elővett egy térképet, amire kék x-eket rajzolt és összekötötte őket. -Ez jelzi, hogy merre járt eddig Kol. Az x az áldozatokat jelzi. -magyarázta és érdeklődve figyeltem. - Minnesotától Chicago-ig ment aztán elvesztettük a nyomát, végül Virginiában újra felbukkant és az egész keleti parton holttesteket hagyott hátra. Ebben az erdőben például Matt Donovant.
- Donovan? - kérdeztem hirtelen. - Vicky-t is így hívják, ő azt mondta nem találták meg az öccse holtestét. Szegény lány ha tudná. - Oké, mutasd merre gondolod. Minél előbb véget akarok vetni ennek. - mondtam kifejezéstelenül. - Figyelj Damon, én most csak azért vagyok itt, hogy Aprilnek segítsek. Na meg persze, hogy megbeszéljük a tegnapot. - az utolsó mondatot sokkal halkabban mondtam. Remélve nem hallotta meg.

- Donovan? - kérdezte hirtelen. - Vicky-t is így hívják, ő azt mondta nem találták meg az öccse holtestét. Szegény lány ha tudná. - Oké, mutasd merre gondolod. Minél előbb véget akarok vetni ennek. - mondta kifejezéstelenül. - Figyelj Damon, én most csak azért vagyok itt, hogy Aprilnek segítsek. Na meg persze, hogy megbeszéljük a tegnapot. - az utolsó mondatot sokkal halkabban mondta.
-Vicky Donovan? A pincérnő? -csodálkoztam -Egyébként ez a a kis "kiruccanás" elfog tartani néhány napig. -mondtam.
-Mit szeretnél megbeszélni a tegnapon? - játszottam az értetlent.

-Vicky Donovan? A pincérnő? -csodálkozott -Egyébként ez a a kis "kiruccanás" elfog tartani néhány napig. -mondta.
-Mit szeretnél megbeszélni a tegnapon? - játszotta az értetlent.
- Igen ő az. Damon, te is tudod mi történt. Tegnap éjjel eléggé közeli kapcsolatba kerültünk. Meg ma ez a csók. Most milyen a mi kapcsolatunk? - kérdeztem. Valahogy olyan se veled se nélküled kapcsolatnak érzem. Hát te? - kérdeztem érdeklődve. Végig az arcát fürkésztem, hátha kitudok venni belőle valamit.

- Igen ő az. Damon, te is tudod mi történt. Tegnap éjjel eléggé közeli kapcsolatba kerültünk. Meg ma ez a csók. Most milyen a mi kapcsolatunk? - kérdezte. -Valahogy olyan se veled se nélküled kapcsolatnak érzem. Hát te? - kérdezte érdeklődve. Végig az arcomat fürkészte. -Őszintén...nem tudom hol állunk pontosan -mondtam kínosan mosolyogva. -Te már mondtad, hogy szeretsz, de én nem tudom...még mindig érzek valamit irántad, ez biztos. -néztem rá - De nem ígérhetek semmit a jövővel kapcsolatban.
Katherine elhallgatott és így mentünk egymás mellett egy csomó ideig amíg meg nem torpantam.
-Hallottad ezt? -füleltem. April hátrafordult és izgatottan rám nézett. Katherine pedig támadó pozíciót vett fel.
Valahol a távolban sikítást hallottam aztán lépések zaját.

Őszintén...nem tudom hol állunk pontosan -mondta kínosan mosolyogva. -Te már mondtad, hogy szeretsz, de én nem tudom...még mindig érzek valamit irántad, ez biztos. -nézett rám - De nem ígérhetek semmit a jövővel kapcsolatban.
Elhallgattam és így mentünk egymás mellett egy csomó ideig amíg meg nem torpant.
-Hallottad ezt? -fülelt. April hátrafordult és izgatottan Damon-ra nézett. Támadó pozíciót vettem fel. Valahol a távolban sikítást hallottunk aztán lépések zaját. Ez meg ki lehet gondoltam magamban. Egy barna hajú és szemű férfi lépkedett ki a fák közül. Jaj ne, gondoltam magamban, már messziről megismertem. - Nicklaus. - morogtam magamban. Vámpírgyorsasággal már előttem is termett. - Katerina! Micsoda meglepetés! - mondta miközben megvillantotta a fogait. Damon csak hol rám hol Klausra nézett, semmit sem értett. April felismerte, azt aki megölte egyszer. Sosem hittem újra szemtől szemben találkozok vele. Mindenkit féltettem tőle.

- Nicklaus. - morogta Katerina. Vámpírgyorsasággal már előtte is termettem. - Katerina! Micsoda meglepetés! - mondtam miközben megvillantottam a fogaim. Megpillantottam Aprilt is.-Bocsi April, akkor nem voltam teljesen magamnál.-mondtam, majd elkezdtem nevetni.-Ti meg mit kerestek itt?- kérdeztem megvetően.-Csak nem Kolt keresitek? Micsoda véletlen...egyébként én is őt keresem. Nincs szükségetek egy ősi segítségére?-közben vigyorogtam.

Egy barna hajú és szemű férfi lépkedett ki a fák közül.
- Nicklaus. - morogta Katerina. Klaus vámpírgyorsasággal előtte termett - Katerina! Micsoda meglepetés! - mondta miközben megvillantotta a fogait. Ránézett Aprilt-re. -Bocsi April, akkor nem voltam teljesen magamnál.-mondta, majd elkezdett nevetni. Elég furcsán néztünk rá. April morgott egyet.
-Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte megvetően.-Csak nem Kolt keresitek? Micsoda véletlen...egyébként én is őt keresem. Nincs szükségetek egy ősi segítségére? - vigyorgott.
-Talán vele többre mennénk - néztem Katherine-re, de ő csak büszkén rázta a fejét: -Nincs szükségünk a segítségére - morogta.
Előreléptem Klaushoz és kezet nyújtottam neki -Damon Salvatore. Klaus az ismerős névre felkapta a fejét. -Igen, az én öcsémet tartottad "foglyul" - tettem hozzá.

Ránézett Aprilt-re. -Bocsi April, akkor nem voltam teljesen magamnál.-mondta, majd elkezdett nevetni. Elég furcsán néztünk rá. April morgott egyet.
-Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte megvetően.-Csak nem Kolt keresitek? Micsoda véletlen...egyébként én is őt keresem. Nincs szükségetek egy ősi segítségére? - vigyorgott.
-Talán vele többre mennénk - nézett rám, de én csak büszkén ráztam a fejem: -Nincs szükségünk a segítségére - morogtam rá.
Előrelépett Damon Klaushoz és kezet nyújtott neki -Damon Salvatore. Klaus az ismerős névre felkapta a fejét. -Igen, az én öcsémet tartottad "foglyul" - tett hozzá.
- Damon, nem hagyhatod, hogy ő velünk jöjjön. Miatta halt meg April meg én is. - morogtam Klausra mégjobban. Szívem szerint kikapartam volna a nem létező szívét. Sajnos ő egy ősi, nem szállhattam vele szembe.
- Klaus, te miben tudnál segíteni nekünk? Ha még te sem tudod merre van az öcséd! - vetettem oda neki, lekezelően. Előrébb mentem, Klaus szemébe néztem mélyen, és nem láttam mást csak vérszomjat. Semmi emberség sincs benne!

Előrelépett Damon és kezet nyújtott nekem -Damon Salvatore.Az ismerős névre felkaptam a fejem. -Igen, az én öcsémet tartottad "foglyul" - tette hozzá.
- Damon, nem hagyhatod, hogy ő velünk jöjjön. Miatta halt meg April meg én is. - morgott rám Katerina még jobban.
- Klaus, te miben tudnál segíteni nekünk? Ha még te sem tudod merre van az öcséd! - Kérdezte Katerina lekezelően. Előrébb jött, és a szemembe nézett.
-Tudod...Katerina (ezt gúnyosan mondtam) jobban ismerem az öcsémet mint te.Szerintem ez ellen annak nincs ellenvetése aki évszázadokig nem tudta eldönteni kit szeret.- Erre Katerina a földre nézett, majd a szemembe. Az ő szemében nem láttam mást, csak tömör gyűlöletet. Ezt valamilyen szinten meg tudom érteni.-Akkor kellek vagy nem? Ha nem elmegyek, de garantálom hogy hamarabb találok rá Kolra mint ti.-

Reggel miután mindketten elkészültünk Kath-tel Damon jött értünk ahogy megígérte. Az erdő egy részéig kocsival mentünk majd gyalog folytattuk tovább. Teljesen elvesztettem a fejem annyira meg akartam találni Kolt. Én elől mentem Kath és Damon pedig mögöttem. Nem nagyon figyeltem, de annyit ki tudtam venni, hogy a kapcsolatukról beszélnek. Aztán egyszer csak megjelent Klaus. Foghegyről odaszólt nekem, hogy 'Bocsi April, akkor nem voltam teljesen magamnál.' Chh... bármennyire is akartam a halálát nem szállhattam szembe egy Ősivel. És különben is kell a segítsége, hogy megtaláljuk Kolt. Katherine nem nagyon akarta, Damon-ön nem láttam jelét bármilyen belegyezésbe vagy ellenvetésbe.
- Hát, jó! Legyen! - sziszegtem Klaus-nak. - De akkor elmondasz mindent amit tudsz és együttműködsz velünk. - tudom nem valami jó dolog egy Ősinek parancsolni, de amit tett velem...
- Heves kislány - mondta Klaus kaján vigyorral az arcán - Úgy látszik a vörösek mind ilyenek.
Damon a 'vörös' szó hallatán idétlenül vigyorogni kezdett. Gyilkos tekintettel néztem rá.

-Tudod...Katerina jobban ismerem az öcsémet mint te.Szerintem ez ellen annak nincs ellenvetése aki évszázadokig nem tudta eldönteni kit szeret.- Erre a földre néztem, majd a szemébe. -Akkor kellek vagy nem? Ha nem elmegyek, de garantálom hogy hamarabb találok rá Kolra mint ti. - mondta elismerően.
- Hát, jó! Legyen! - sziszegte April Klaus-nak. - De akkor elmondasz mindent amit tudsz és együttműködsz velünk. - tudom nem valami jó dolog egy Ősinek parancsolni, de amit tett velem és Aprillel...
- Heves kislány - mondta Klaus kaján vigyorral az arcán - Úgy látszik a vörösek mind ilyenek.
Damon a 'vörös' szó hallatán idétlenül vigyorogni kezdett. Gyilkos tekintettel nézett rá barátnőm. - Klaus, ilyen feltételek mellett is velünk akarsz tartani? - kérdeztem gúnyosan. - Ha igen, mondj el mindent Aprilnek. Nekem még beszélnem kell Damonnal négyszemközt. - mondtam miközben, szemébe néztem mélyen.