Az erdő

- Hát, jó! Legyen! - sziszegte April . - De akkor elmondasz mindent amit tudsz és együttműködsz velünk. - Mondta Katerina.Ezen meglepődtem, hogy mer így szembeszállni egy ősivel. Örüljön, hogy most vaj szívem van.
- Heves kislány - mondtam kaján vigyorral az arcomon - Úgy látszik a vörösek mind ilyenek.
Damon a 'vörös' szó hallatán idétlenül vigyorogni kezdett. Gyilkos tekintettel nézett rá April. - Klaus, ilyen feltételek mellett is velünk akarsz tartani? - kérdezte Kat gúnyosan. - Ha igen, mondj el mindent Aprilnek. Nekem még beszélnem kell Damonnal négyszemközt. - mondta miközben Damon szemébe nézett. -Nos mit akarsz megtudni Kislány?-kérdeztem gúnyosan.-Hol van az öcsém? Még nem tudom... miért gyilkol? Nem tudom- közben végig a szemébe néztem. Na? Csak állsz ott vagy mondasz is valamit?-

- Klaus, ilyen feltételek mellett is velünk akarsz tartani? - kérdezte Kat gúnyosan. - Ha igen, mondj el mindent Aprilnek. Nekem még beszélnem kell Damonnal négyszemközt. - mondta miközben Damon szemébe nézett.
-Nos mit akarsz megtudni Kislány?-kérdezte gúnyosan Klaus.-Hol van az öcsém? Még nem tudom... miért gyilkol? Nem tudom- közben végig a szemembe nézett. - Na? Csak állsz ott vagy mondasz is valamit?
Annyi kérdés jött hirtelen össze, hogy nem tudom melyiket mondjam előbb.
- Ha nem tudsz róla semmit, hogy akartad volna előbb megtalálni? - már én is felvettem a gúnyos hangot. - Mondj el mit tudsz Kol-ról.

- Hát, jó! Legyen! - sziszegte April Klaus-nak. - De akkor elmondasz mindent amit tudsz és együttműködsz velünk.
- Heves kislány - mondta Klaus kaján vigyorral az arcán - Úgy látszik a vörösek mind ilyenek.
A 'vörös' szó hallatán idétlenül vigyorogni kezdtem. April gyilkos tekintettel nézett rám. - Klaus, ilyen feltételek mellett is velünk akarsz tartani? - kérdezte Katherine gúnyosan. - Ha igen, mondj el mindent Aprilnek. Nekem még beszélnem kell Damonnal négyszemközt. - mondta miközben, mélyen a szemembe nézett. Egy kicsit meglepődtem, hogy miért akar beszélni velem négyszemközt, de aztán vállat vontam és követtem. Arrébb mentünk 10 méterrel, de nem értettem, hogy ennek mi értelme, hiszen Klaus és April ugyanúgy hallani fogja, mintha mellettünk állnának.

Egy ideig csak nézett, majd vállat vont és követett. Arrébb mentünk 10 méterrel, de nem értettem, hogy ennek mi értelme, hiszen Klaus és April ugyanúgy hallani fogja, mintha mellettünk állnának. Vártam egy ideig mire, jobban halló távolságon kívülre értek. Nagyon halkan beszéltem már majdnem tátogtam. Nem akartam, hogy minden egyes szavam hallják. - Damon, én egyáltalán nem bízom Klausban, egyik ősiben sem. Kérlek Klausnak ne említsd a mi kis afférunkat. Damon, ha megtaláltuk Kol-t remélem minél hamarabb lesz. Döntsd el mit érzel és akarsz, vagy ne fájdítsd a szívem. Ne szórakozz velem, mert különben megbánod, te is tudod. - mondtam neki félszegen. Közel mentem hozzá, és szájon nyaltam, mint egy macska. Majd hátat fordítottam neki és vámpír gyorsasággal Aprilékhez csatlakoztam.

- Ha nem tudsz róla semmit, hogy akartad volna előbb megtalálni? -kérdezte April gúnyos hangon. - Mondj el mit tudsz Kol-ról.- Oké gondoltam kicsit nevetségessé teszem a hangulatot, hogy April még jobban kiakadjon.-Mit tudok Kolról? Ősi vámpír, a testvérem, barna haj, barna szem, kb 175 cm magas... kicsit hasonlít Harrison Fordra.- Ekkor April agya már fortyogott, de én csak egy gúnyos mosollyal vágtam vissza.-Esetleg más kérdés?-

-Mit tudok Kolról? Ősi vámpír, a testvérem, barna haj, barna
szem, kb 175 cm magas... kicsit hasonlít Harrison Fordra.- Teljesen kiakadtam,de Klaus csak gúnyosan mosolygott-
Esetleg más kérdés?
Kedvem lett volna beverni azt az önelégült képét.
-Esetlet más valamit tudsz? - kérdeztem nyugodtan,ami láthatóan meglepte - Egyébként mért keresed? - érdeklôdtem.

Katherine halkan beszélt már majdnem tátogott. - Damon, én egyáltalán nem bízom Klausban, egyik ősiben sem. Kérlek Klausnak ne említsd a mi kis afférunkat. Damon, ha megtaláltuk Kol-t remélem minél hamarabb lesz. Döntsd el mit érzel és akarsz, vagy ne fájdítsd a szívem. Ne szórakozz velem, mert különben megbánod, te is tudod. - mondta nekem félszegen. Közel jött hozzám, és szájon nyal, mint egy macska. Majd hátat fordított nekem és vámpír gyorsasággal Aprilékhez ment. Egy pillanatig megrökönyödve álltam, aztán én is csatlakoztam hozzájuk.
-Esetlet más valamit tudsz? - kérdezte April Klaust nyugodtan,ami láthatóan meglepte - Egyébként mért keresed? - érdeklődött.
-Tovább kéne mennünk -sürgettem őket. -Séta közben is tudtok beszélgetni. -azzal elővettem a táskámból egy tasakos vért és inni kezdtem. Mind a 3-an felém fordultak. A szemük vörös lett és elkezdett nőni a szemfoguk. -Na jó, kértek? -pillantottam körbe.

-Esetlet más valamit tudsz? - kérdezte April Klaust nyugodtan,ami láthatóan meglepte - Egyébként mért keresed? - érdeklődött.
-Tovább kéne mennünk -sürgetett minket. -Séta közben is tudtok beszélgetni. -azzal Damon elővett a táskájából egy tasakos vért és inni kezdte. Mind a 3-an felé fordultunk. A szemünk vörös lett és elkezdett nőni a szemfogunk. -Na jó, kértek? -pillantott körbe. Egy szót se szóltam, kikaptam a kezéből, és nagy kortyokban elkezdtem inni. Oda adtam Aprilnek, ő pedig Klausnak. Damonnak már nem jutott több, így mérgesen rám tekintett. Nem érdekelt, milyen szemekkel bámul, elfordultam tőle. - Menjünk már, ne csak álljunk. Keresgélni jöttünk az erdőbe, nem csak álldogálni. - gyorsasággal még előrébb mentem.

Katherine csak kikapta a kezemből és nagy kortyokban elkezdte inni. Tovább adta Aprilnek, ő pedig Klausnak. nekem már nem jutott több, ezért mérgesen ránéztem. Ő csak elfordult tőlem - Menjünk már, ne csak álljunk. Keresgélni jöttünk az erdőbe, nem csak álldogálni.- ment előre gyorsan. Elegem lett az egészből és vámpír sebességgel elsuhantam mellettük. Csak futottam és futottam, a fák között cikáztam és a szaglásomat követtem. Egy dobogó szívet észleltem a távolban és a vér fémes szaga megcsapta az orromat. Elhagytam néhány erdei patakot, mire észrevettem egy erdő szélén álló kis házat. Egy öregember lépett ki éppen belőle. Odasuhantam mögé és megszólítottam. -Elnézést, tudna segíteni? -kérdeztem elbűvölő hangon. Az öreg majdnem elájult és hátraugrott ijedtében.
-Talán eltévedt? -húzta össze a szemét. Furcsa déli akcentusa volt és remegett a keze.
-Nem látta ezt a férfit? - mutattam fel egy képet Kolról. Az öreg szeme mintha megcsillant volna, amikor meglátta, de aztán sietve rávágta, hogy "Nem. Soha életemben nem láttam ezt az embert." Már beakart menni a házába, amikor utána kiáltottam. -Azért ne siessen annyira! -mögötte termettem és a fogaimat belemélyesztettem a nyakába. A vére meleg volt és édeskés. Nem ittam belőle sokat, csak annyit amennyire szükségem volt. Amikor végeztem, mélyen a szemébe néztem és ezt mondtam: -Nem járt itt senki és nem kérdezett magától semmit. A sérülését akkor szerezte amikor ráesett egy fa favágás közben. -mondtam és akaratlanul is elmosolyodtam. -És mégegyszer: -Nem látta ezt a férfit? -mutattam fel újra Kol fényképét. Az öreg rekedt hangján megszólalt: -Azt mondta a következő telihold után visszatér oda, ahol minden kezdődött. - ezzel elengedtem és visszafutottam Klausékhoz.

Nem tudom mi ütött Damonba, de hirtelen elszállt az agya. Csak futott és futott, a fák között cikázott. - Utána megyek, ti ne gyertek. - mondtam miközben fenyegetően néztem Klausra. Út közben találkoztam Damonnal. - Sajnálom. - kiáltottam neki. Megállt előtte pár centivel. Oldalra fordította a fejét és merően nézett. - Elszúrtam majdnem mindent. - az érzelmek feltörtek belőlem. Már az sem érdekelt Klaus mit gondol, megcsókoltam őt. - Mit mondott az öreg? - kérdeztem tőle, miután levegőhöz jutott. April tátott szájjal nézett minket, nem hitte volna az ősi előtt is megmerem tenni. Klaus értetlenül állt és bamba vigyort eresztett a képére.

Kat megcsókoltam Damont. - Mit mondott az öreg? - kérdezte tőle, miután levegőhöz jutott. April tátott szájjal nézte őket, nem hitte volna az ősi előtt is megmeri tenni. Én csak értetlenül álltam és bamba vigyort eresztettem az arcomra.-Menjünk tovább- Javasoltam Aprilnak, aki kis habozás után, elindult velem.-Miért utálsz annyira- jó ez elég hülye kérdés volt.- Mármint, ne mond, hogy semmi jó nincs abban, hogy vámpír vagy... lettek új barátaid, Kat, lett szerelmed...-ez után kicsit elhalgattam, és elfordulva tőle, halkan röhögni kezdtem. Pont Kol. Hozzá visszafordulva már komor arcot vágtam. -szóval, már tetszik valaki, és halhatatlan vagy, és tetszik valaki és hal...ezt már mondtam..- kicsit gáz vagyok. Mindegy- na valami jó csak van benne!- nagy szemekkel és kiskutya arccal néztem rá és vártam a válaszát...

Miután elrendezôdött minden Klaus megszòlalt, de nem a kérdésemre válasolt.
-Miért utálsz annyira- hülye kérdés volt.- Mármint, ne mond, hogy semmi jó nincs abban, hogy vámpír
vagy... lettek új barátaid, Kat, lett szerelmed...-ez után kicsit
elhalgattott, és elfordulva halkan röhögni kezdett. Mikor visszafordult már komor arcot vágott. -Szóval, már tetszik valaki, és halhatatlan vagy, és tetszik valaki és hal...ezt már mondtam..- neee már rájött, hogy Kolba vagyok szerelmes -Na valami
jó csak van benne!- mondta majd válaszomat várta.
- Hát tudod a csalàdomtól elszakítva rossz érzés volt. Közbe azt se tudtam, hogy mi van. - a családos résszel tudtam, hogy érzékenyen érinti. - És tényleg nem rossz vámpírnak lenni... de még mindig nem válaszoltál a kèrdèsemre. TE mért keresed Kolt??

Elkezdtem visszafutni a többiekhez, de útközben találkoztam Katherine-el.
- Sajnálom- kiáltotta. Megállt előttem pár centivel. Oldalra fordítottam a fejem és úgy néztem rá. - Elszúrtam majdnem mindent - törtek fel belőle az érzelmek. Hirtelen megcsókolt. Katherine-nek úgy ingadozik a hangulata, hogy az már nem igaz, gondoltam. - Mit mondott az öreg? - kérdezte tőlem, miután levegőhöz jutott. April tátott szájjal nézett minket, Klaus értetlenül állt és bamba vigyort eresztett a képére.
Miután elrendezôdött minden Klaus megszòlalt:
-Miért utálsz annyira- kérdezte Apriltől- Mármint, ne mond, hogy semmi jó nincs abban, hogy vámpír
vagy... lettek új barátaid, Kat, lett szerelmed...-ez után kicsit
elhalgattott, és elfordulva halkan röhögni kezdett. Mikor visszafordult már komor arcot vágott. -Szóval, már tetszik valaki, és halhatatlan vagy, és tetszik valaki és hal...ezt már mondtam..- mindenki őt nézte -Na valami
jó csak van benne!- mondta majd April válaszát várta.
- Hát tudod a csalàdomtól elszakítva rossz érzés volt. Közbe azt se tudtam, hogy mi van. És tényleg nem rossz vámpírnak lenni... de még mindig nem válaszoltál a kèrdèsemre. TE mért keresed Kolt??
-Bocs, hogy beleszólok a meghitt társalgásba -szóltam közbe. - de az öreg mondott valamit Kolról. -erre April szeme felcsillant. -Azt mondta a következő telihold után visszatér oda, ahol minden kezdődött. -mondtam értetlenül.

Miután elrendezôdött minden Klaus megszòlalt:
-Miért utálsz annyira- kérdezte Apriltől- Mármint, ne mond, hogy semmi jó nincs abban, hogy vámpír
vagy... lettek új barátaid, Kat, lett szerelmed...-ez után kicsit
elhalgattott, és elfordulva halkan röhögni kezdett. Mikor visszafordult már komor arcot vágott. -Szóval, már tetszik valaki, és halhatatlan vagy, és tetszik valaki és hal...ezt már mondtam..- mindenki őt nézte -Na valami
jó csak van benne!- mondta majd April válaszát várta.
- Hát tudod a csalàdomtól elszakítva rossz érzés volt. Közbe azt se tudtam, hogy mi van. És tényleg nem rossz vámpírnak lenni... de még mindig nem válaszoltál a kèrdèsemre. TE mért keresed Kolt??
-Bocs, hogy beleszólok a meghitt társalgásba -szólt közbe Damon. - de az öreg mondott valamit Kolról. -erre April szeme felcsillant. -Azt mondta a következő telihold után visszatér oda, ahol minden kezdődött. -mondta értetlenül.
- Klaus, ezt csak te tudhatod mit jelent. Hol kezdődött minden? - kérdeztem tőle kicsit érdeklődve is. Damonnal a dolgot majd megoldom még. Ez most fontosabb, mint bármi más. Talán.

-Bocs, hogy beleszólok a meghitt társalgásba -szólt közbe Damon. - de az öreg mondott valamit Kolról. -erre April szeme felcsillant. -Azt mondta a következő telihold után visszatér oda, ahol minden kezdődött. -mondta értetlenül.
- Klaus, ezt csak te tudhatod mit jelent. Hol kezdődött minden? - kérdezte tőlem Kat. Damonnal a dolgot majd megoldom még. Ez most fontosabb, mint bármi más. Talán.-mondta Katerina és a válaszomat várta.- Hogy hol kezdődött minden?-kérdeztem vissza gondolkodva. A többiek lélegzet visszatartva várták a szavaimat.-Hát Misterious Placeben, a Heaven kávézó tetőterén.-mondtam úgy, mintha ez olyan természetes lenne.Nekem az. A többiek kikerekedett szemmel néztek rám, majd a holdra.-Holnap lesz telihold-Jegyezte meg Damon.-Akkor most mindenki menjen szépen haza, holnap az erdő előtt találkozunk pontban 20:00-kor- úgy beszéltem mint valami James Bond... nem baj legalább hivatalosabbnak tűnök. Mikor már mindenki hazafelé indult rávágtam:- Hogy miért keresem Kolt? Hogy ne rendezzen tovább tömeggyilkolászást, de legfőképpen miattad April.
LEZÁRVA

Nem rég érkeztem ebbe a városba elég furcsa egy környék. Fogadok, hogy pár vámpír is rejtőzködik itt, de nem fedhetem fel kilétemet az nagy bajba sodorna, inkább álcázom magam amíg szükséges. Közben folytatom a vámpír vadászatot persze a legnagyobb titokban.

Visszajöttem,és nagy meglepetésemre,mindent hallott. Megtudtam,hogy a jó hallás is a vámpírok tulajdonsága. Kérdeztem tőle,hogy miért igézte meg Elenát,mondta,hogy mert nem akarta,hogy kiderüljön,most hogy tudja,hogy Klaust kerestem. Meg akartam magyarázni neki,de ő csak annyit mondot,hogy öltözzek fel és menjek Elena után,és majd megbeszéljük. Tényleg meg szerettem volna vele beszélni,és nem akartam egyedül hagyni,de Elena fontosabb volt,ezért utánamentem az erdőben. Féltem kicsit,hogy megtámadom,de minden erőmet összeszedtem. Vámpírgyorsaságomat használva hamar odaértem és meg is pillantottam Elenát.
-Elena,el sem tudod képzelni mi történt velem,nagy szügségem van rád-mondtam miközben legördült egy könycsepp az arcomon.

- Mi történt veled? És mi történt az arcoddal?-kérdezte,látszott még kicsit fél tőlem.
Amit most mondok,az nagyon hihetetlenül fog hangzana. Hiszel a vámpírokba? Mert ha ideje lesz elkezdeni. Ez a kisváros hemzseg tőlük. Damon és Stefan vámpír,és mostmár én is-mondtam letörten- azért volt olyan az arcom. Megértem,ha most elrohansz,én is azt tettem volna,csak én nem tehettem. És nem érdekel,hogy Stefan megtiltotta,hogy elmondjam,kell tud,hogy mi történik a városban.

- Nekem is hihetetlen ez az egész,még csak pár órája vagyok vámpír,nem sokat tudok,nem kaptam használati utasítást a vámpírsághoz,pedig jó lett volna-mondtam mosolyogva-a napon gyűrüvel lehet járni,Stefantól kaptam,nem valami divatos,de legalább nem égek el a napom. Örülök,hogy mellettem álsz. Megpróbállak nem meg harapni,de nagyon nehéz,mert étvágygerjesztő az illatod-ismét mosolyogtam

A gyorsaság,az szuper érzés,nagyon gyors tudok lenni,megmutatot-gyorsan tettem egy kört körülötte-olyan felszabadító érzés,szuperérzékeny a hallásom,és a szemmel meg lehet igézni másokat,azt az előbb csinálta veled Stefan.

Nyilván Stefan nem azért ígézte meg,hogy elmondjam neki,de Elenának nem akartam hazudni.
-Mert láttad ahogy egymás mellett fekszünk,és csak egy takaró volt rajtunk-mondtam szégyenlősen-te pedig mondtad,hogy Klaust kerestem,így nem akarta,hogy bárki is megtudja,de én neked nem fogok hazudni,bárki is kéri