Kávézó - Belső tér

Tárgy: GYAKORLÁS Szomb. Júl. 14, 2012 6:38 am

Vicky Donovannak

Már este volt,sőt,éjszaka,de muszáj volt sétálnom,egy késztetés volt bennem,amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni.Így hát egy hosszú farmerben,piros pólóban és kardigánban róttam az utcákat.Minden olyan csendes volt,a legtöbb ember már a házában tartózkodott,és aludt vagy éjjeli bagolyként tevékenykedett a lámpa fényénél.Gyönyörű látvány volt a kivilágított utcák sora,de egyben rémisztő.Rémisztő a nagy csend,és a sötétség azon helyeken,ahova a lámpa fénye már nem ért el.Ki tudja,ki vagy mi rejtőzködik a nagy feketeségben.Ahogy mentem,egyre gyorsabban vettem lépteimet,mert olyan érzésem volt,mintha követett volna valaki.Viszont mikor megfordultam,nem volt ott senki.Így hát újra lelassítottam,és úgy folytattam éjjeli sétámat.Mentem végig az üzletsorok előtt,volt ott mindenféle üzlet; zöldséges,ékszerbolt,vegyesbolt,jelmezkölcsönző,és még sok más,de ezeket csak onnan tudtam,hogy már nappal láttam őket.Egyszer csak megakadt a tekintetem egy épületen az utca végén,ahonnan fény szűrődött ki.Eldöntöttem,odamegyek,megnézem, mi történik ott bent. Ahogy egyre közelebb értem,rájöttem,hogy a kávézóból szűrődik ki a fény.Mikor odaértem,láttam,hogy egy lány takarít bent,de nem tudtam felismerni,mivel háttal volt nekem.A haja barna volt,így már le tudtam szűkíteni a kört. De akkor sem értettem,miért takarít hajnali egy órakor egyedül.Így hát bekopogtam az ajtón,és vártam,hogy észrevegyen,legalább ideforduljon,hogy lássam,ki ő.

/Remélem,kezdetnek jó /

Vendég

Éjszaka van. Az emberek többsége már alszik. Én nekem sajnos még a Haven kávézó takarításával kell foglalkoznom, mert mindig engem kér meg a főnök, hogy tartsam rendben a kávézót. Én mindig engedelmes vagyok, mert szükségem van a plusz pénzre. Épp az ajtó körül takarítom a padlót amikor kopogás törte meg a csendet. Megfordultam és megláttam Elenát az ajtó előtt. Gyorsan letettem a kezemből a felmosót és odasiettem az ajtóhoz, hogy kinyissam.
-Szia Elena! Miért vagy kint egyedül ilyen sötétben?

Tárgy: Re: Kávézó - Belső tér Szomb. Júl. 14, 2012 7:22 am

Bejött a tervem.Amint kopogtam,egyből megfordult,és megláttam,hogy Vicky az.Odajött,és kinyitotta az ajtót.Megkérdezte,hogy mit keresek itt ilyen későn.Én is kérdezhetném ezt tőle,de gondoltam,nem leszek udvariatlan,és válaszolok először a kérdésére.
- Álmatlan voltam,meg valamiért kényszert éreztem,hogy sétáljak,így hát otthon hagytam Jeremyt,és eljöttem.Közben gondolkoztam egy-két dolgon.És te miért takarítasz itt egyébként,éjnek évadán? - Kérdeztem bizalomkeltő,de egyben fáradt mosollyal,és beljebb mentem. - Remélem,nem baj,ha leülök. - Mondtam,és helyet foglaltam az egyik közeli széken,hogy ne piszkoljam össze Vicky munkáját.Rég jártam itt,gondoltam,miközben körülnéztem.Nem változott sokat,ugyanolyan kellemes és bizalomkeltő volt.És a szék kellemes meglepetésként ért,nagyon kényelmes volt,akár otthonra is beszerezhetnék egy ilyet,gondoltam.Vajon azért takarít,mert annyira magányos,és nem akar otthon lenni egyedül? - Gondolkoztam.

Vendég

-Nem baj, nyugodtan - Elena szája egy pillanatra mosolyra húzódott majd megkérdezte tőlem, hogy miért takarítok itt éjnek évadján. Először egy pillanatra elgondolkoztam azon elmerjem-e mondani neki az igazat. Végül vettem a bátorságot és elmondtam - Hát megint engem kért meg a főnök, hogy takarítsam ki a kávézót és én meg nem utasítottam vissza, mert szükségem van a plusz pénzre, meg aztán itt nem érzem magam annyira magányosnak. - Elena körbenézett és láttam rajta, hogy öröm töltötte el. Remélem nem gondol rólam rosszat. - Gondoltam. Majd kezembe vettem a takarítószeremet, gyorsan feltakarítottam a port a földről, majd eltettem a őket a pult mögé és leültem Elena elé. - És min gondolkozol? Valami baj van? Nekem nyugodtan elmondhatod, tudod hogy rám mindig számíthatsz. Hozzak valamit inni?-

Tárgy: Re: Kávézó - Belső tér Szomb. Júl. 14, 2012 7:57 am

Miután elmondta,miért is van itt,picit örültem,hogy aránylag jól tippeltem,legalábbis félig-meddig.És ezt meg is mondtam neki egy szűk "gondoltam" szóval.Eltette a takarítóeszközöket,és leült elém,bizonyosan pont akkor végzett a munkával,vagy csak udvariasságból,hogy nehogy már takarítson,mikor van itt valaki.Ezután elkezdett kérdezgetni,hogy hogyan vagyok,és hogy hozhat-e nekem inni valamit.Lehet,hogy annyira fáradt voltam,hogy azt hitte,azért nézek ki így,mert rosszul vagyok.Egyébként rendes volt,hogy megkérdezte,és így,ez által rádöbbentem,hogy tényleg elfáradtam,de volt is miért,hisz már hatkor fent voltam,és most itt flangálok a városban éjfél után.Mondtam,hogy nem kérek inni.
- Most már indulsz haza?És gyalog?Mert ha igen,elkísérlek a házadig,ha akarod.Ha meg kocsival,akkor te fuvarozhatnál el hazáig. - Mondtam egy kis mosollyal.

Vendég

Válaszul csak ennyit mondott - Gondoltam. - Tehát nem gondol rólam rosszat, ennek örülök suhant végig a fejemben. Miközben beszélgettünk, láttam Elenán, hogy egyre rosszabbul néz ki. Most hogy én is ültem ráeszméltem arra, hogy én is rettenetesen fáradt vagyok. Végeztem a munkával, de nem volt semmi kedven haza menni, mert tudtam mi vár rám. Egyedüllét. Elena mellett mindig jól éreztem magam, a jelenléte mindig megnyugtatott. Ő volt az a barátnő, akinek mindent el mertem mondani és aki még akkor is fel tudott vidítani, ha a padlón voltam. Megkérdezte tőlem, hogy most már indulok haza, és gyalog, mert ha igen, elkísérne hazáig, ha akarom. Ha meg kocsival jöttem, akkor elfuvarozhatnám hazáig. Talán megkérdezhetném tőle, nem-e aludna nálam. - Gondoltam. Egy pillanat alatt mosolyra húztam a számat és öröm töltött el. - Gyalog vagyok és örülnék neki, ha elkísérnél. Legalább nem leszek egyedül. Tényleg nincs kedved nálam aludni? Úgyis nagyon fáradtnak tűnsz és így én se lennék egyedül. - Reménykedtem benne, hogy nem utasítja vissza az ajánlatomat. Emlékszem régen nagyon sokszor nálam aludt.

Tárgy: Re: Kávézó - Belső tér Szomb. Júl. 14, 2012 9:25 pm

Miután megkérdeztem,meg is kaptam a választ,és melléje még egy "Nincs kedved nálam aludni?" kérdést is.Hosszasan gondolkoztam rajta,hisz nem volt nálam a telefonom,hogy felhívjam Jeremyt,miért nem vagyok otthon,és a végén még aggódni kezdene,de szerencsére megláttam a falon lévő narancssárga telefont.
- Persze,csak még felhívom Jeremyt.Bár ő ezért utálni fog,hogy felébresztettem ilyen későn. - Mondtam,és odamentem a telefonhoz.Egy ideig kicsörgött,míg végül meghallottam egy fáradt "Ki az ilyenkor?" kérdést a telefonból.
- Szia,Jeremy,én vagyok az,Elena.Sajnálom,hogy felébresztettelek,csak szólni akartam,hogy ne aggódj,hogy nem vagyok otthon,mert ma ott alszok Vickynél. - Ezután elköszöntem,Jeremy is elköszönt,és letettem a telefont.
- Akkor menjünk. - Mondtam,és elindultam az ajtó felé.

Vendég

Nem kellett sokan várnom a válaszra. Láttam Elenán, hogy először egy kicsit eltöprengett valamin, de aztán mégis válaszolt. Persze, csak még felhívom Jeremyt. Majd felállt és odament a falon lógó narancssárga telefonhoz. Először csak ott állt kezében a telefonnal, majd egy rekedt hangot hallottam. Gondoltam, hogy Jeremy az. Elena gyorsan elmondta neki, hogy nálam fog aludni. Másodperceken belül eltűnt belőlem minden rossz gondolat az egyedüllétről és örültem, hogy Elena nem utasított vissza. Miután letette a telefont, megfordul és annyit mondott, hogy akkor menjünk. És már ott is volt az ajtónál. - Rendben, csak lekapcsolom a villyanyokat és bezárom a kávézót. - Elmentem, lekapcsoltam a villanyokat és bezártam a kávézót. - Most már mehetünk. - És már úton is voltunk.

Tárgy: Re: Kávézó - Belső tér Szomb. Júl. 14, 2012 9:50 pm

Vicky leoltotta a villanyokat,bezárta az üzletet,és elindultunk.Az utcák fényei mintha gyengébbek lettek volna,és egy pár közülük villódzott.Pedig mikor jöttem,akkor még normálisan működött mindegyik.De mindegy is.Miközben sétáltunk az utcán,megint rám jött az az érzés,mintha valaki követne,így automatikusan gyorsabban vettem a lépteimet.De láttam,hogy Vicky észre sem vette,hogy gyorsabban megyek,így visszalassítottam.Elérkeztünk az utcába,ahol Vicky háza állt.Már majdnem odaértünk,mikor is meghallottam valami neszt a hátam mögül.Megálltam,és ránéztem Vickyre,vajon ő is hallotta-e.

Lezárva

Vendég

Hmm... úgy gondoltam felfedezem a várost. De hát ... ha már vámpír vagyok igézéssel bármit kiszedhetnék bárkiből. Nagyot sóhajtottam. Nem, nem lehet. 'Új város' ... új lány. Megálltam egy kávézó előtt. Felnéztem. Nagy betűkkel ez volt kiírva "Heaven Coffee" hmm... ez érdekes lesz, és ironikus is. Ha már egyszer VIP jegyem van a pokolba... mért ne látogathatnék el a 'mennybe' ?
Kinyitottam az ajtót és beléptem. Eléggé fényűző hely volt. Mélyen beszívtam a levegőt majd kifújtam. Kávé, forrócsoki, sütemény és még sokmás illatot is éreztem. Hála égnek 'táplálkoztam' mielőtt ekkora tömegbe jöttem. Leültem az egyik szabad sarokban és az étlapot kezdtem el nézegetni. Páran megbámultak. Hisz idegen vagyok... vörös hajjal... fekete kabátban, csőfarmerben, bokacsizmában,és egy sállal a nyakamba. Az arcuk ugyanazt tükrözte amit a gondolataik. Új lány, vörös hajjal,feketében. Amikor lejjebb toltam az étlapot a kezemben egy szempár az enyémbe fúródott. Egy fiúé. Érdeklődve tekintett rám. Félénken rámosolyogtam 'idegen vagyok, nem ismerek senki, zavarban vagyok' ... nos igen, évszázadok alatt megtanultam mindent. Feljebb emeltem az étlapot így nem kellett a fiút bámulnom.

Vendég

Egy lány lépett be az ajtón. A haja vörös, kabátja fekete. Biztos új lány. - futott végig a fejemben. Beleszívta a levegőt majd leült egy üres asztalhoz és magához vette az étlapot. Én csak néztem őt. Olyan gyönyörű. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű? - gondoltam. Vettem a bátorságot, kezembe vettem a noteszomat és elindultam feléje. - Szia! Hozhatok valamit inni? Sikerült már választani? - kérdeztem tőle. Végig őt néztem. Úristen, mit fog gondolni ha végig őt bámulom? - hirtelen lesütöttem a szemem és vártam a válaszát.

Vendég

Egy lány állt meg előttem. Fiatalnak tűnt, hogy pincérnő legyen. Hosszú, göndör barna haja és zöld szeme volt. Letettem az étlapot és felnéztem rá.
- Szia! Hozhatok valamit inni? Sikerült már választani? - kérdezte tőlem. Barátságos lánynak tűnt. Úgy tettem, mintha kicsit oldódott volna feszültségem és rámosolyogtam. Engem bámult. Szokásos, de nem zavart. Az asztalt kezdte el nézegetni. Zavarban volt. Mit aki észre se vette megszólaltam:
- Szia! Igen egy forró csokit. És egy ilyen csokis kókuszos sütit is kérnék mellé. - Gyorsan jegyzetelt a noteszébe.
- Még valamit esetleg hozhatok? - kérdezte udvariasan.
- Ömm - kezdtem ártatlanul és a fiú felé pillantottam aki még mindig engem nézett. Amikor a lány is oda nézett a fiú elkapta a tekintetét.

Vendég

Észrevette, hogy őt bámulom. Lebuktam - gondoltam. Ő gyorsan, mosolyogva válaszolt. - Szia! Igen egy forró csokit. És egy ilyen csokis kókuszos sütit is kérnék mellé. - Én gyorsan lejegyzeteltem, majd megkérdeztem tőle. - Még valamit esetleg hozhatok? - nem válaszolt - Öhm... - a vele szemben ülő fiúra nézett. Én is ránéztem a fiúra, aki gyorsan elkapta a tekintetét. Én mosolyogva visszafordultam és nem törődve azzal, hogy pincérnő vagyok megkérdeztem a gyönyörű lányt. - Te új vagy itt igaz? A nevem Victoria Donovan, de mindenki csak Vickynek hív. - reméltem nem veszi udvariatlanságnak, hogy csak így rátettem az új lány címkét, de látszott rajta hogy új.

Vendég

Ő is ránéztem a fiúra. Majd mosolyogva visszafordul és kedvesen megszólalt.
- Te új vagy itt igaz? A nevem Victoria Donovan, de mindenki csak Vickynek hív.
- Igen új vagyok. A nevem April. - mondtam - Láttam, hogy néztél... nem baj. Már megszoktam. Sokat utazok. A szüleimet kiskoromba elveszítettem, így nem emlékszek a vezetéknevemre. Egy öreg házaspár vett magához akiknek nem lehetett gyereke. Felvettem az ő nevüket így April Smith vagyok. Ma reggel érkeztem. - mondtam el a kis rögtönzött mesémet.

Vendég

Mosolyogva válaszolt. - Igen új vagyok. A nevem April. Láttam, hogy néztél... nem baj. Már megszoktam. Sokat utazok. A szüleimet kiskoromba elveszítettem, így nem emlékszek a vezetéknevemre. Egy öreg házaspár vett magához akiknek nem lehetett gyereke. Felvettem az ő nevüket így April Smith vagyok. Ma reggel érkeztem. - Úristen lebuktam - gondoltam rögtön. - Örülök, hogy megismerhetlek.Ne haragudj a bámulás miatt. És sajnálom ami a szüleiddel történt. Ismersz itt valakit? Ha esetleg valamire szükséged van, engem itt megtalálsz. Általában itt vagyok, mert otthon csak egyedül lennék. - Közben leadtam a rendelést és visszatértem hozzá. Leültem vele szemben.

Vendég

- Örülök, hogy megismerhetlek.Ne haragudj a bámulás miatt. És sajnálom ami a szüleiddel történt. Ismersz itt valakit? Ha esetleg valamire szükséged van, engem itt megtalálsz. Általában itt vagyok, mert otthon csak egyedül lennék. - Közben leadta a rendelést és visszajött hozzám. Leült velem szembe.
- Hát még új vagyok. Legjobb barátnőmmel érkeztem. Ő elment házat keresni még én úgy döntöttem körbejárom a várost. Tudnál mondani érdekességeket? Látnivalókat?

Vendég

Miután visszatértem hozzá mosolyogva válaszolt: - Hát még új vagyok. Legjobb barátnőmmel érkeztem. Ő elment házat keresni még én úgy döntöttem körbejárom a várost. Tudnál mondani érdekességeket? Látnivalókat? - közben kész lett a forró csokija és a kókuszos sütije - Itt is van. A forró csoki és a csokis kókuszos süti. jó étvágyat! - átadtam neki őket és újra leültem. - Hát van a város szélén egy barlang meg egy erdő, mi oda szoktunk kimenni a barátnőimmel. Aztán van egy nagy park a város közepén meg egy nagy öreg templom. Képzeld a templom alatt van egy kripta elvileg. Ha gondolod körbevezetlek a városban. - Egyre jobban kezdtem megkedvelni Aprilt. Nagyon barátságosnak tűnt.

Vendég

- Itt is van. A forró csoki és a csokis kókuszos süti. jó étvágyat! - helyezte el előttem és újra leült velem szembe - Hát van a város szélén egy barlang meg egy erdő, mi oda szoktunk kimenni a barátnőimmel. Aztán van egy nagy park a város közepén meg egy nagy öreg templom. Képzeld a templom alatt van egy kripta elvileg. Ha gondolod körbevezetlek a városban.
Láttam rajta, hogy egyre jobban megkedvel. Hiába... ilyen a természetem. De lehet, hogy van valami az Alkonyatban. Igen elolvastam. Csak kíváncsi voltam, hogy tudtak-e rólunk valamit, esetleg, hogy képzelnek el minket. A könyvben Carlisle elmélete az volt, hogy előző életünkből amihez a legjobban értettünk, az a vámpíréletben felerősödik és 'különleges képesség' lesz.
- Köszönöm. - mondtam. És nekiláttam az elfogyasztásához - Az jó lenne. Majd egyszer körbevezethetnél. - mosolyogtam rá.

Vendég

Nekiállt a süti elfogyasztásához. - Az jó lenne. Majd egyszer körbevezethetnél. - örültem, hogy segíthetek neki. - Rendben, benne vagyok. Mondjuk jó neked a ma délután. Munka után találkozhatnánk itt a kávézó előtt. Na mit mondasz? - ajánlottam fel neki. Örültem, hogy megismerhettem. - Ha esetleg szeretnéd bemutathatnálak a barátnőimnek. Gyere el hozzám este, aztán mesélhetnénk egymásnak. - reméltem, hogy nem fog visszautasítani. Nem akartam.

Vendég

- Rendben, benne vagyok. Mondjuk jó neked a ma délután. Munka után találkozhatnánk itt a kávézó előtt. Na mit mondasz? - ajánlotta fel nekem. - Ha esetleg szeretnéd bemutathatnálak a barátnőimnek. Gyere el hozzám este, aztán mesélhetnénk egymásnak.
Kedves lány. Remélem nem fogom megölni. Kár lenne. Úgy döntöttem belegyezem. Társasági ranglétrán magasan lehet. Jobban belegondolva ezzel még akár Kath-nek is segíthetek.
- Oké. Jól hangzik - mosolyogtam. - Írd fel a címed. Mikor végzel? -kérdeztem Vicky-től.

Vendég

- Oké. Jól hangzik. Írd fel a címed. Mikor végzel? - beleegyezett az ajánlatomba. Ennek nagyon megörültem. Mosolyra húztam a számat. - Ha szeretnéd most is végezhetek. Csak besegítek itt, mert szükségem van a pénzre. Sajnos az édesanyám itt hagyott engem egyedül, úgyhogy magamat kell eltartanom. - Lesütöttem a szemem. Nem akartam, hogy megtudja. Most mit fog gondolni rólam? - jutott rögtön az eszembe. De hát büszkének kellene lennem magamra, hogy ilyen erős vagyok. Nekem mégis fájt erre gondolni. Egy könny csordul végig az arcomon. Gyorsan elfordultam tőle és letöröltem. Úgy tettem mint aki éppen körbenéz, nincs-e baj. De a gondolataim nem ott jártak.

Vendég

- Ha szeretnéd most is végezhetek. Csak besegítek itt, mert szükségem van a pénzre. Sajnos az édesanyám itt hagyott engem egyedül, úgyhogy magamat kell eltartanom. - Lesütötte a szemét. Láttam rajta, hogy nem akarja, hogy megtudjam. Azt is láttam rajta, hogy fáj neki. Vámpírképességeim közé tartozik az élet látás is így láttam, amikor egy könnycsepp legördült az arcán. Gyorsan elfordult és letöröltem. Úgy tett, mint aki éppen körbenéz, nem kell-e kiszolgálnia.
-Oké! Mehetünk is! -mosolyogtam rá biztatóan. Megittam a maradék forrócsokimat. És odaadtam az árát és egy kis pluszt is. Amikor látta, hogy többet adok kérdően nézett rám.

Vendég

- Oké! Mehetünk is! - válaszolt gyorsan. Én ekkor tértem vissza az életbe. Vettem egy mély levegőt és elmosolyogtam. Amikor a kezembe nyomta a a pénzt , kérdőn néztem rá. Felálltam visszavittem a csészét meg a tányért, szóltam a főnöknek, felvettem a kabátomat és visszamentem Aprilhez. - Indulhatunk? - kérdeztem mosolyogva. Épp elindultunk mikor megcsörrent a telefonom. Caroline hívott. - Caroline most hívott, hogy átjön hozzám és tarthatnánk egy csajos estét. Rég találkoztam vele. Bemutatlak neki. - Közben April is kapott egy hívást így egyedül mentem haza. Befordultam az utcámba és megpillantottam Elenát. - Szia Elena! - integettem.

Lezárva

Vendég

.......Húúú!Itt aztán jól megváltozott minden.A régi kicsi kuckók eltörpülnek ezen nagy házak melett.Békés kis környéknek tűnik,nem úgy mint régi támadások idején.Borzalmas egy hely volt akkor.Látom azért a kocsma megmaradt,bár most Heaven Kávézó a neve.Régen nem jarhattam ide,mert a szüleim megtiltották,viszont mostmár simán bemehetek.

Nahát,mennyi ember van itt!Gyönyörű belülröl.Asztalok,és megnyugtató környezet.Iszom is egy kávét mert ahogy érzem kezdek kihűlni,nehogy a végén a lakotársam még rájöjjön hogy mi vagyok.Hirtelen az jutot eszembe hogy nézzek körül hátha látok egy két ismerőst,de ez a gondola hamar elszállt mivel eszembe jutott hogy ebbe a borzalmas 200 éves testbe vagyok belezárva.Ember ezt nem éli túl.Viszont reménykedni kezdtem hogy a hallot pletykák a vámpirokról vajon igazak-e,igy éberen figyeltem.Senki sem látott még errefelé,de viszont nem néztek meg olyan nagyon,talán hozzá vannak szokva az új lakosokhoz.

» Kávézó - Tető tér