Kávézó - Tető tér

Ördögi dolgok történhetnek ott Vagy másfajta dolgok

Tegnap jöttem vissza a városba, de azt rögtön észrevettem, hogy sok minden változott mióta itt jártam. Például ez a kávézó, itt a város legforgalmasabb terén. Nem nagyon szoktam kávézóba járni, a halott szívem mindig is inkább a bárokhoz húzott. Nem is tudom miért...hmm...talán mert ott több a whisky. Ezért nem láttad még Damon Salvatore-t egy kávézóban ücsörögni. Elég furcsa lenne. Ezért amikor betértem ebbe, a "Heaven Coffee" nevezetű modern helyre nem igazán éreztem otthon magam. Rögtön megcéloztam a tetőteret és vámpírgyorsasággal felrohantam. Mivel már este volt, a város ki volt világítva. Leültem a földre és percekig gondolkoztam a mai napon amikor lépteket hallottam.

Tudom,hogy késő van.de nem tudok itthon lenni,és éhes is vagyok.Tudom már elmegyek a Heaven Kávézóba,és eszem valamit.Ami igy gondolkoztam le is indultam.Mikor oda értem egyből a tetőtér felé vettem az útamat.Nem tudom,hogy miért aszt hiszem nálam ez már megszokás,ha ide jövök akkor tetőtér. De most már valaki fenn volt,és nem tudom,hogy ki.De meg fogom tudni,hogy ki az mert annál az asztalnál ült amelyiknél én szoktam.Leültem egy másik asztalhoz,és gondolkodtam.

Hallottam ahogy valaki leült az egyik asztalhoz és aztán csend lett. A szívverésből kikövetkeztettem, hogy emberrel van dolgom és hátrafordultam. Egy kb. 16-17 éves fiú ült velem szemben és vagy nem vette észre hogy felálltam vagy nem akart tudomást venni rólam. Hallgattam ahogy a szíve vért pumpál az ereibe és a hatalmába kerített a vér iránti vágy. Közelebb mentem, lassan már olyan közel voltam, hogy majdnem észrevett. Leültem mellé nem törődve, hogy megengedi-e és megszólítottam.
-Mi még nem találkoztunk. Damon Salvatore vagyok.

Hallottam ahogy feláll,de probáltam nem tudomást venni róla.Jött közelebb,egyre közelebb jött,és leült az asztalhoz mit sem törődve azzal,hogy megengedem-e. Megszólalt:-Mi még nem találkoztunk. Damon Salvatore vagyok. Én pedig illedelmesen válaszoltam. -Én pedig Jeremy Gilbert vagyok.- nem mondott semmit a bemutatkozásora ezért én folytattam-Még nem láttalak itt,új vagy?-Kérdeztem,és láttam az arcán a meglepődötséget,hogy ezt kérdeztem.

-Még nem láttalak itt,új vagy?-Kérdezte,és ezen eléggé meglepődtem.
-Nem mondanám magamat újnak. - feleltem szűkszavúan és a sötétben elmosolyodtam. Ezt ő nem láthatta emberi szemmel. - Szóval, Jeremy. Nem vagy éhes? Mert én harapnék valamit. - mondtam és fölé hajoltam.

-Damon, na de kérlek! Nekem is hagytál belőle? Csak mert igazán szemre való teremtés, kérlek ne akard teljesen megölni. A vére finom legalább? - kérdeztem és közelebb mentem hozzájuk. Mire Damon felnézett rám és mordult egyet, mintha csak az ő zsákmánya lenne a fiú. - Hé nyugi, nem akarom megenni előled. Csak megakarom kóstolni, tudod milyen régen nem ettem. - mondtam neki bűnbánó tekintettel mire ő megnyugodott és oda engedett magához.

-Nem mondanám magamat újnak. - felelte szűkszavúan. - Szóval, Jeremy. Nem vagy éhes? Mert én harapnék valamit. - mondta és fölém hajolt.
-Én rántottára gondoltam.Na és te?-mondta de egy kicsit féltem,hogy miért hajolt fölém,nem tudam,hogy mit csináljak ezért hátrébb huzódtam.

-Én rántottára gondoltam.Na és te?-kérdezte, de látszott rajta, hogy fél és hátrébb huzódott.
-Én rád. - villantottam ki a fogaimat és a nyakába mélyesztettem. Az isteni vér íze átjárta az egész testemet. Nagyon régóta nem ittam már emberből ezért kezdtem elfelejteni milyen a vér, amikor friss. Hú.
Katherine hangja egyszer csak félbeszakította a gyönyört: --Damon, na de kérlek! Nekem is hagytál belőle? Csak mert igazán szemre való teremtés, kérlek ne akard teljesen megölni. A vére finom legalább? - kérdezte és közelebb jött. Rámorogtam, de aztán közelebb engedtem és mindketten a védtelen fiúra vetettük magunkat. Ő bal oldalról, én jobbról.

Mindketten a védtelen fiúra vetettük magunkat. Én bal oldalról, ő jobbról. A hús puhasága ahogy bele mélyesztettem fogaimat magával ragadott. A vére még istenibb volt, mint amire számítottam, eléggé régóta nem táplálkoztam élőből. A vérének melegsége eltöltött engem is. Jó nagyokat szívtam belőle, majd felemeltem a tekintetem. A fiúszenvedő arca lázba hozott, de nem annyira mint a velem szemben lévő férfi. Elengedtem végleg a fiút, meghagytam a többi részét. Ez elegendő volt uzsonnának. Majd később szerzek magamnak vérdonoros zacskót. - Damon állj le,vagy megölöd! - förmedtem rá, mert a fiú színe jobban hasonlított a hóra, mint bármi másra.

- Damon állj le,vagy megölöd! - förmedt rám Katherine, mert a fiú színe jobban hasonlított a hóra, mint bármi másra.
Nagy nehezen felemeltem a fejemet a fiú nyakáról és elengedtem. Megnéztem a pulzusát: gyengén vert még de a biztonság kedvéért adtam neki a véremből, majd amikor helyrejött egy kicsit, felemeltem a fejét és mélyen a szemébe néztem.
-Feljöttél este a kávézó tetőterére és elfogyasztottál egyedül egy tál rántottát, majd gyönyörködtél a város szépségében. Nem jött ide senki, egyedül voltál egész este. Megértetted?
-Egyedül voltam egész este a tetőtéren és ettem egy rántottát, majd gyönyörködtem a városban. - ismételte monoton hangon Jeremy.
-Nagyszerű. - mosolyodtam el letöröltem az arcomról a vér maradványait. -Milyen Jeremy is vagy?
-Gilbert -motyogta kábultan. Vállat vontam, leugrottam a tetőről és vámpírgyorsasággal hazaindultam.

Nagy nehezen felemelte a fejét a fiú nyakáról és elengedte. Megnézte a pulzusát: gyengén vert még de a biztonság kedvéért adott neki a véréből, majd amikor helyrejött egy kicsit, felemelte a fejét és mélyen a szemébe nézett.
-Feljöttél este a kávézó tetőterére és elfogyasztottál egyedül egy tál rántottát, majd gyönyörködtél a város szépségében. Nem jött ide senki, egyedül voltál egész este. Megértetted?
-Egyedül voltam egész este a tetőtéren és ettem egy rántottát, majd gyönyörködtem a városban. - ismételte monoton hangon Jeremy.
-Nagyszerű. - mosolyodott el letörölte az arcáról a vér maradványait. -Milyen Jeremy is vagy?
-Gilbert -motyogta kábultan. Vállat vont Damon, leugrott a tetőről és vámpírgyorsasággal elindult. Tudtam a fiú rám sem fog emlékezni Damon mindent elintézett szerencsére. Késztetést éreztem minden erőmmel ellen kellett állnom, ne menjek utána. De nem sikerült leugrottam ugyan úgy ahogy ő, és bevetettem magam az éjszakába egyetlen szerelmemet követve.

Nem tudom,olyan furcsa érzésem van.Mintha valakivel vagy valakikkel itt lettem volna még az előbb.De most senki nincs itt,és az emlékeim,olyan furák. Nem tudom mintha megbabonáztak volna.De ez hülyeség az egész biztos csak álmos vagyok.Nem baj megyek mostmár,és lefekszem.De még hülye is vagyok magamban beszélek..betett ez a rántotta.

Nem bírtam ott maradni egy légtérben Stefannal. Gondolkodnom kell Salvatore testvérek látványa nélkül. Damont szeretem ebben igaza van Stefannak. De ha féltékennyé akarom tenni Damon-t akkor az öccsével kell lennem. De ha ez mégsem sikerül akkor Stefan még jobban belém szeret, megbántani nem akarom. Régen valamikor tetszett, de akkor is jobban érdekelt Damon. Örültem, hogy mindketten körbe rajongottak, de most már minden megváltozott. Damon csalódott és nem bízik bennem. Stefan szeret és nem tágít mellőlem. Ő talán azt akarja tőlem mint én Damon-tól, ez egy ördögi kör az biztos. Nekem Damon kell senki más, de ahoz Stefan-on át kell gázoljak megint... Oh mit tegyek....

April felvettem Kath poharát és az én üres poharamat és egy whisky-s üveggel együtt a kezembe nyomta.
- Menj! Megvárlak. - mondta nekem kedvesen és megeresztett egy féloldalas mosolyt. Egy pillanatig álltam egy helyben majd elindultam felfelé. Mikor felértem láttam,hogy Katherine ott ül és vár engem.
-Na miről szeretnél velem beszélni?-Kérdeztem Katherine-t
Katherine nem válaszolt csak meredt a távolba.Leraktam a 2 poharat és a whisky-s üveget.

-Na miről szeretnél velem beszélni?- kérdezett Stefan.
Nem válaszoltam csak meredtem a távolba.Lerakta a 2 poharat és a whisky-s üveget, én pedig az üveg csörömpölésére lettem figyelmes. Felnéztem rá, csak nézett csillogó mohazöld szemeivel. - Bocsáss meg mondtál valamit? - kérdeztem, mivel a gondolataim elkalandoztak. Próbáltam elő hozni az agyamból mit is mondott. - Jah igen, bocsánat ülj csak le. - mutattam a mellettem ülő székre, közben töltöttem magamnak a whisky-ből. - Stefan, tudom te is azt hitted meghaltam,ezt nagyon sajnálom. Muszáj volt megtennem, vagy tényleg halott len... - próbáltam tovább mondani, de Stefan az ujját a szám elé rakta. - Most már itt vagy és csak ez számít. - mondta nekem szerelmesen és közben megcsókolt. Az ajkai nagyon puhák voltak, mégis vadul csókolt, megakart bizonyosodni róla, hogy nem csak egy kép vagyok. Eleresztett. - Sajnálom, de el kell valamit mondanom. Igazad volt abban amit mondtál, tényleg Damon-t szeretem. De a segítségedet szeretném kérni. Most haragszik rám, mert megmondtam neki szeretem és vele akarok élni az örökkévalóságig, de ő megijedt szerintem. Azt mondta idő kell neki, meg is értem gondolkozni akar, én meg őt. Segíts nekem kérlek, együtt tegyük féltékennyé. Tudom most az jár a fejedben ebből neked mi hasznod van? Van egy hasonmásom itt a városban, ő a tiedé lehet.

(...)- Stefan, tudom te is azt hitted meghaltam,ezt nagyon sajnálom. Muszáj volt megtennem, vagy tényleg halott len... - próbáltam tovább mondani de az ujjamat a szájához raktam
- Most már itt vagy és csak ez számít. - mondtam neki szerelmesen és közben megcsókoltam. megakartam bizonyosodni róla, hogy nem csak egy kép. Eleresztettem.
- Sajnálom, de el kell valamit mondanom. Igazad volt abban amit mondtál, tényleg Damon-t szeretem. De a segítségedet szeretném kérni. Most haragszik rám, mert megmondtam neki szeretem és vele akarok élni az örökkévalóságig, de ő megijedt szerintem. Azt mondta idő kell neki, meg is értem gondolkozni akar, én meg őt. Segíts nekem kérlek, együtt tegyük féltékennyé. Tudom most az jár a fejedben ebből neked mi hasznod van? Van egy hasonmásom itt a városban, ő a tiedé lehet.
-Egy hasonmásod?-Kérdeztem
-Igen és úgy hívják,hogy Elena.-Mondta Katherine.
-Katherine 1864-ben szerettél vagy akkor is Damon-t?Játszottál velem és Damon-t választottad.-Elkezdtem kiabálni szerencsére csak mi ketten voltunk fönt.

-Egy hasonmásod?- kérdezte Stefan.
-Igen, Elenának hívják.- mondtam neki.
-Katherine 1864-ben szerettél vagy akkor is csak Damon-t?Játszottál velem és Damon-t választottad. - elkezdett kiabálni szerencsére csak mi ketten voltunk fönt.
- Stefan, kérlek nyugodj meg! - kiáltottam rá. - Akkor még más volt, mindkettőtöket szerettem,de rájöttem, hogy Damon-t jobban ennyi!! - kiabáltam még mindig. Stefan nagyon ideges lett, fogta magát leugrott a tetőről és elviharzott. Sajnálom, gondoltam magamban. Megfogtam az üveget és ki ittam az egész tartalmát. Letántorogtam, kicsit spicces állapotban a belső térbe. - April, én most elmegyek. - próbáltam össze szedetten beszélni hozzá, nagyjából sikerült is. - Sziasztok, köszöntem oda a többieknek. Szépen emberi tempóban kimentem a kávézóból, aztán váltottam vámpír gyorsaságra. Otthon tovább ittam a bourbon whisky-met.


LEZÁRVA

Otthon sokat gondolkoztam,hoyg mitt vegyek fel.De végül úgy döntöttem,hogy egy sima farmer nadrág és egy zöld rövid újjú pólót. Mikor elkészültem már indultam is a Heavenbe.Mikor beléptem egyből megpillantottam Carolint,és tudtam,hogy meg fogom neki mondani,hogy tetszik. Oda mentem hozzá.-Szia Car.Nagyon szép vagy ma.-mondtam,és bókoltam is egyet neki.Amin láttam,hogy meg is lepődött,de azért ő is elmosolyodott.

Szia Car.Nagyon szép vagy ma.-mondta.Kicsit meglepődtem,de jól esett a bók.-Köszi,mondtam mosolyogva.-Hova üljünk ide,vagy a tetőtérre?-kérdeztem,itt elég nagy volt a tömeg,így reméltem a tetőtért válassza majd,ott tudunk beszélgetni.Jól el lehet vele dumálni mindenről,nagyon kedves fiú,de olyan,mintha az öcsém lenne.

-Köszi,mondta mosolyogva.-Hova üljünk ide,vagy a tetőtérre?-kérdezte.
-Szerintem inkább a tetőtérre,itt túl nagy a tömeg és amúgy is szeretnék neked valami fontosat mondani.Elmentünk a bárpultig,kértem két üdítőt és felmentünk Caroline-nal a tető térre.Elhatároztam,hogy most vagy soha,de elmondom,hogy mit érzek iránta.

-Szerintem inkább a tetőtérre,itt túl nagy a tömeg és amúgy is szeretnék neked valami fontosat mondani.
Kíváncsi letett,hogy mi lehet,az a fontos dolog,gondoltam Elenáról akar beszélni,mert mintha mostanában kicsit furcsán viselkedne.Elmentünk a pultig,ott rendel két üdítőt és felmentünk a tetőtérre.Ritkán szoktam idejönni,de itt annyira szép minden.Látszik az egész város és ilyenkor este a csillagokat is lehet bámulni.
Leültünk az egyik asztalhoz.
-Köszi a meghívást-mondtam mosolyogva-mi az a fontos,amirőlszeretnél beszélni?.Csak nem Elenával van valami?-kérdeztem kíváncsian

Köszi a meghívást-mondta mosolyogva, miközben leültünk az egyik asztalhoz-mi az a fontos,amiről szeretnél beszélni?.Csak nem Elenával van valami?-kérdezte kíváncsian
-Nem Elenáról van szó.Tulajdonképpen azzal kapcsolatos,amit ma mondtam neked,hogy tetszik valaki,aki egy barátom.Tudom,hogy azt tanácsoltad,hogy várjak vele és ne valljam be a lánynak,hogy mit érzek iránta.De nem tudok többet várni,el kell mondanom neki.Te vagy az Caroline,akibe belezúgtam,mondtam és lágyan megcsókoltam.