Konyha

Szép ház. És eléggé csicsás... de tetszik! De el nem hiszem, hogy nincs tulajdonosa ennek a csilivili villának. Kívülről eléggé régies, bár belülről minden modern. Most komolyan, Kath jobban is észnél lehetne. Milliomos inkább milliárdos háza lehet. Úgy érzem nem lesz jó vége.
- Katerina! - kiáltottam hangosan. Bár tudom, hogy már a lépteimet meghallotta, azért, hogy nyomatékosítsam gondolataim mögött búvó érzéseimet és új hírem fontosságát. Az emeleten volt. Hallottam, ahogy suhan lefelé a lépcsőn. Megfordultam. Velem szembe állt. És mosolygott. Mosolygott, mint egy kisgyerek aki jutalmat érdemel, amiért megcsinált valamit.

Éppen az emeleten néztem körbe, gyönyörű volt ez a ház, annak a vén öregnek már úgysem volt rá nagy szüksége. Egy hajszálon múlott az élete, de a sors nem így hozta, szegény pára. - Katerina! - kiáltotta hangosan April. Már a lépteit is hallottam, nem tudom mire kellett ez a nagy felhajtás. Hallotta, ahogy suhanok lefelé a lépcsőn gondoltam beszélni akar velem. Megfordult. Vele szemben álltam és mosolyogtam. Mosolyogtam, mint egy kisgyerek aki jutalmat érdemel, amiért megcsinált valamit. - Miért vagy olyan feszült April, inkább élveznéd az j házunk kényelmeit. Kérlek ne nézz rám ilyen gondterhelt képpel, óvatos voltam és elrendeztem mindent. A hulla letisztázva, a ház a miénk legalább van hol laknunk nézd már a jó oldalát a dolgoknak kérlek. Várjál, tudom akarsz nekem mondani valamit, na mesélj csak.

- Miért vagy olyan feszült April, inkább élveznéd az j házunk kényelmeit. Kérlek ne nézz rám ilyen gondterhelt képpel, óvatos voltam és elrendeztem mindent. A hulla letisztázva, a ház a miénk legalább van hol laknunk nézd már a jó oldalát a dolgoknak kérlek. Várjál, tudom akarsz nekem mondani valamit, na mesélj csak. - mondta Kath. Sóhajtottam. Ne már megint! Le kell szoknom erről.
- Szép ház elismerem. De nem félsz, hogy egy ilyen csili-vili villa tulajdonosa, hopp eltűnik és senki nem fogja keresni? Esetleg ismerősök... mindegy! Mintha a gondolataimat olvasnád. Igen mondanom kell valamit. - közben elindultam felfelé a lépcsőn - Találkoztam egy lánnyal. A neve Vicky. Eléggé 'összebarátkoztunk' Ha valaki kérdezné a nevem April Smith. Egy öreg házaspár fogadott örökbe kiskoromban akinek nem lehettek gyerekei. - mondtam el a fedősztorimat. Ahogy haladtam végig az első emeletei folyosón beléptem egy szobába. Hatalmas volt. Minden gondolatom elfeledve, felugrottam az ágyra és elkezdtem ugrálni - Stipi-stopi ez az én szobám.

- Szép ház elismerem. De nem félsz, hogy egy ilyen csili-vili villa tulajdonosa, hopp eltűnik és senki nem fogja keresni? Esetleg ismerősök... mindegy! Mintha a gondolataimat olvasnád. Igen mondanom kell valamit. - közben elindult felfelé a lépcsőn April - Találkoztam egy lánnyal. A neve Vicky. Eléggé 'összebarátkoztunk' Ha valaki kérdezné a nevem April Smith. Egy öreg házaspár fogadott örökbe kiskoromban akinek nem lehettek gyerekei. - mondta el a fedősztoriját. Ahogy haladtunk végig az első emeletei folyosón belépett egy szobába. Hatalmas volt. Felugrott az ágyra és elkezdett ugrálni - Stipi-stopi ez az én szobám. Jól van legyen a tiedé. - mondtam. Közben bementem utána a szobába és leültem az ágy szélére. Megvártam amíg kiugrálja magát mint egy kisgyerek aki most jár először egy puccos házban. - Mielőtt elintéztem volna az öreget, utána néztem se rokonai nincsenek, se barátai, sőt még igazán ismerősei sincsenek. Egy vén öreg ember volt aki pont tudott magáról gondoskodni, de ennyi se több se kevesebb. Figyelj az én alibim, az öregnek egy nagyon távoli unoka húga vagyok, akire ráhagyta mindenét. Te pedig régi jó barátom vagy. Mivel neked is meghaltak a "szüleid" így gondoltam nem akarsz egyedül maradni. Oké az én nevem még ki kell találnunk. De mondd csak April ennek a Vickynek vannak barátai, ismerősei, akárki akibe bele lehet kóstolni esetleg?? - kérdeztem viccelődve tőle. De már a kíváncsiságom elcsigázott, mindent tudni akarok végre.

MÁSHOL FOLYTATÓDIK
ITT LEZÁRVA

Furcsán éreztem magam. Hallottam, hogy valaki az ajtó előtt áll. De elment. Valószínűleg levelet hagyott. A másik oldalamra akartam fordulni és akkor jöttem rá, hogy nem az ágyamba vagyok. Valami megbökte a lábam és egy pillanatra megrándultam. Kiesett a kezemből valami és széttört a padlón. Résnyire nyitottam a szemem és egy whisky-s üveg volt. Felemeltem a fejem... érdekes dolog fogadott. A konyhapulton feküdtem. Mocorgást hallottam nappaliból. Biztos Kath felébredt a nappaliban. Gondolom a whisky-s üveg összetörése ébresztette fel. De mért fekszek a konyhapulton? Mért volt nálam üres whisky-s üveg? Oké... még nem vagyok teljesen józan!
Kath bejött a konyhába. Ő többet ivott, mint én... hogy tud megmozdulni?

- April! Beszélnünk kell pár tasak vér és aszpirin társaságában. - mondta Kath.
- Ebben egyetértek. De kezdjük ott, hogy mért fekszek én itt? - kèrdeztem, majd felültem és a pult szélére csùsztam. Elôredôltem, hogy kinyissam a hûtôt de majdnem orraestem. Végül hátradobtam Kath-nek két tasak vért és magamnak is kivettem kettôt. Ô közbe szerzett valahonnan aszpirint.

- Valaki, hagyott itt egy üzenetet. - mondtam mire Kath
kiment érte gyorsan.
- "Elutaztam Párizsba, ne hívj, ne írj. Majd jövök. Damon." -
hangosan felolvasta. Kath érzelmeit alig tudtam követni. Szomorúság,fájdalom,értetlenség, elszántság és egy pici düh.
- Erről jut eszembe. Kath el kell mondanom valamit. - mondtam kicsit szomorúan, de nem néztem a szemèbe.
- Chh jellemzô. Tesz valami hülyeséget majd lelép. - tettem hozzá halkan. - De ìgérd meg, hogy nem akarsz megölni senkit. Esetleg Damon-t ha visszajön, mert megérdemelné. Ès nem vágod hozzám ami èppen nálad vagy elôtted van.
- Oké, de mond már! -sürgetett Kath.
- Tegnap éjszaka mikor eljöttünk. Hallottam valamit, de nem voltam benne biztos. Most már az vagyok. Nos Damon felement Elena-t megnezni, hogy mire emlékszik... beszélgettek mire Damon egyre nyálasabban beszélt.. aztán... Damon megcsókolta a másolatod. Mire az a kis kaja - próbáltam enyhìteni a dolgom - rámászott, DE Damon abbahagyta és elment.

- Teljesen biztos vagy benne? - kérdezte, mert nem akart
hinni a fülének. Csak bólogattam.
-Ezt nem hiszem el. Az a kis... fú ne kerüljön elém, mert
kiszívom a vérét és megölöm. Egy karóval fogom megölni
Damon-t az biztos, csak jöjjön vissza ezért még számolok vele. - felvettea telefont elkezdett rajta pötyögni majd elküldte valószínüleg Damon-nak. Közben elkezdte dobálni a közelében lévő késeket, de nem felém. Végül is egy részét betartotta. Elfordult a másik irányba és úgy célozgattam. Elkezdtem gondolkozni, hogy mit mond majd a bútorszállìtó. Vagy mikor meglátja a kanapét elmenekül? Legegyszerûbb döntés ha megigézem mielôtt még meglátná a kanapét. Mikor elfogytak a kések Kath egy pillanatra megállt körbenézni mit vághatna mihez hozzá. Ezt kihasználva leugrotta a pultról, megfogtam Kath-et és finom ledobtam a kanapéra.
- Nyugi!! - szóltam rá.

Hatalmas és modern házuk volt,nekem nagyon tetszett.Kath ajtót nyitott:
- Sziasztok! Bocsi a rendetlenségért, csak kajába folytottam bánatom. - köszönt és vigyorgott.
- Szia! Semmi baj - mondta visszamosolyogva. - Látom jobban vagy. Ő is Kol. - mutatott felém April.
-Szia Kath-vigyorogtam idiótán.-Kol vagyok.Szép házatok van!
Kath beengedett minket,mi pedig kézen fogva besétáltunk.Beterelt minket a konyhába.

April volt az. Megijesztett.
- April. Szia. Mi szél hozott a konyha fele? - kérdeztem tőle gyanakvóan. Nem bíztam meg benne soha. - Ha Kathet keresed, még alszik és szerintem még sokáig fog. - mondtam nevetve, mikor eszembe jutott mit is csináltunk a reggel folyamán.

- Ha a szél nem is a hasam igen. - mondtam viccesen. - Mit csinálsz ma? Van valami jó programod? - kicsit furcsáltam a viselkedését, bár nem mintha máskor nem, de most valahogy más volt.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle.

- Miért ne lenne jól? - kérdeztem tőle meglepődve. Mit hallhatott, amit mi nem, vagyis, amit én.
- Svédasztal, mi? - kérdeztem viccelődve. Na jó, annak nem nevezném, de ember és vámpír is jól lakhatott ennyi kajától.
- Köszi a kaját, de én Kathnek viszek fel meg magamnak. Nem baj, ha egyedül hagylak?