Ranna haz konyha

Lefeküdtem.Viszont nem aludtam.Azon gondolkoztam hogy jójó vámpirok.De nem tudom….sok támadásról számoltak be az újságok,nem lehet mind Rebekah keze műve.
Mivel Bekah régebb óta van itt,talán megkérhetem,hogy mutasson be néhány ismerősének.A családjáról még nem is kérdeztem.Vannak vajon testvérei? És ők is ilyen idősek?Lassan el is aludtam.


Reggel elég fáradtan ébredtem.Rebekah már a reggelijét iszogatta egy vértasakból.0-ás vércsoport.Jólmegnéztem.Csak picivel kesőbb jöttem rá hogy ezt talán nem kellet volna ennyire felűnően.Kinosnak éreztem.Leültem mellé és az esti gondolataimmal kapcsolatban raktam fel a kérdéseket.
-Vannak itt már barátaid?Van családod?Ők is vámpirok? Hogyan változtál át?-ilyen kérdésekkel bombáztam szegényt.Igyekeztem megtudni róla minél többet,hogy el tudjam dönteni bizhatok-e benne?

Este nagyon nehezen aludtam el. Délután kaptam egy csomagot Nick-től. egy gyűrű volt benne. Ezzel az üzenettel : "Kedves Bekah! Remélem meg tudsz nekem bocsátani és újra jóban leszünk! Üdv: Klaus"
Utáltam amiért megölte az anyánkat. A gyűrűt azonnal kidobtam az ablakon az üzenetet pedig elégettem. Sírva aludtam el. Édesanyánkról álmodtam. Mikor reggel felkeltem éhes voltam. Lementem a konyhába és elővettem a hűtőből egy tasak 0-ás vért. A kedvencem. Leültem és elkezdtem reggelizni. A tasak felénél tartottam mikor oda jött hozzám Anna.
-Vannak itt már barátaid?Van családod?Ők is vámpírok? Hogyan változtál át? - kérdezte. Ez eszembe juttatta a tegnapot.
- Van egy pár ismerősöm, de nem sok. Családom... nem igazán van. Csak testvéreim. 5 testvérem volt abból 5vámpír , 1 pedig meghalt. 1 vámpír testvéremet is megölték nemrégen. Édesanyám egy erős ős boszorkány volt. A vérfarkasokkal laktunk egy területen még nagyon régen. Azok a dögök megölték a legkisebb testvéremet és akkor anyám ezt megelégelte. Azon az estén vérrel kevert bort itattak velünk a szüleink. Majd apánk a kardját kegyelem nélkül a szívünkbe döfte. Végül kényszerített, hogy ember vért igyunk. Mi 3-an vagyunk az első vámpírok. Egyik testvérem elmenekült. Egy másik pedig elment. Én pedig itt maradtam. - mondtam és hosszasan néztem előre. - Neked van családod? És mi a történeted?

Rebekah kicsit zaklatottan számolt be családja történetéről.Elég érdekes és meglepő kis történet.Persze én is belegondoltam,hogy vannak első vámpirok de azt soha nem gondoltam volna hogy az egyik a lakotársam lesz,és azt hogy,ilyen jó fej.Tényleg nagyon aranyos.
Rákérdezett az én családom történetére is.
A vérszerinti szüleimmel Argentinából költöztünk ide fel az Amerikai Egyesült Államok területére,pont Mysterious Placbe.Most tiszta fejjel nézve nem volt túl jó döntés.2-3 év elteltével fura gyilkosságok történtek,pont úgy mint most.Talán akkor tértek vissza a vámpirok.Kicsit eszabadult a pokol,és a vérszerinti szüleimet is megölték.Egy kedves család talált meg én olyan 5-6 éves lehettem.Ők vigyáztak rám.Szép kis kuckóban éltünk az erdő szélén.Egy éjjel azonban tüzifáért küldtek.Valami vad rám támadott,vagy talán vámpir.A nagyobbik mostohatestvérem talált rám és nyomban átváltoztatott.Hazaérve elmondtak mindent arról,hogy mik ők,és mi lettem én is.Megdöbbentem majd mentem a saját fejem után.Otthagytam őket.Egyedül kellet rájönnöm a vámpirság minden csinjára és binjára,mert haragudtam rájuk és a büszkeség nem engedte a visszatértemet.Talán az hogy most visszajöttem kicsit közrejátszott az is hogy talákozzak velük,de ők már nem élnek itt.A ház is romokban van már.Hát ez az én történetem. Válaszolva Rebekah ,,Neked van családod? És mi a történeted?” kérdésére.
-En megyek a reggeli setamra! koszontem el Bekahtol.

A szobámban ültem nagyon unottan és kicsit még a tegnapra gondoltam.Nagyon jól sikerült minden.Azon gondolkodtam hogy lelépek valahova,viszont egyedül nem izgi, ismerkedéshez pedig nincs kedvem.Elég az új emberek előtt leégetem viselkedesből.Kicsit tartogatjuk az új embereket kesőbbre is.Azonban valami zajt hallottam igy gondoltam Rebakah hazaért.Ki is mentem,de ahogy lattam o ma eppen mulatott.:)Kimentem es köszöntem neki.
-Bekah,jól vagy?Elég rosszul nézel ki-mondtam meglepődve.

-Persze- mosolyogtam - Csak egy kicsit sokat ittam.
-Hol voltál idáig? Halálra untam magam- mondtam. - Aztán úgy döntöttem elmegyek egy kicsit a kávézóba amiből az lett, hogy ittam egy kicsit - mosolyogtam, ahogy lépni akartam megbotlottam.

Rebakah tényleg nagyon rosszul nézett ki és direkt arra figyeltem hogy mit fog művelni ezek után.Ott sántikált,vagy mit csinált gondolom előre ment volna csakhogy nem nagyon sikerült neki.Egy óvatlan pillanatban azonban megbotlott.Ahogy észrevettem a vámpirérzekei részegen nem úgy működnek mint józanon.Eléggé lelassult.Ezért odasiettem mellé és éppen hogy elkaptam,majdpedig leültettem a székre.
-Kivel ittál ennyit?Kivel voltál?-tettem fel érdeklődve a kérdést és titkon reméltem hogy Klaus nevét fogja emliteni.

Egy kicsit lelassultam. Mikor majdnem elestem Anna odajött mellém és elkapott. Leültetett egy székre és megkérdezte, hogy kivel ittam.
-Egyedül De a pincér fiú elég kedves volt. - mosolyogtam rá. - Miért????

-Á semmi emlitésre méltó,főleg nem olyan emlitésre amit most kéne megbeszélnünk.Ilyen állapotban...-mondtam picit csalódottan.-majd holnap megbeszéljük.
Bekisértem a szobájába.Addig figyelmesen mellette álltam nehogy legyen valami baja,persze tudtam hogy úgyse lesz,vagy ha lesz is hamar meggyógyul de szeretek törődni a társaimmal.Betessékeltem az ágyba akár egy aggódó anyuka majd betakartam,és jó éjtet kivántam.Majd az ajtót becsukva kimentem a szobából és én is az ágyban heverve vártam a reggelt.

LEZÁRVA

Valamikor 5 óra fele aludtam el de reggel még igy is kipihentem ébredtem.Én tényleg szeretnék úgy nézni Bekahra mintha mostmár barátnőnk lennénk hiszen,lakótársak is meg most még sorstarsak is hiszen vámpirok vagyunk.Zuhanzás közben azon töprengtem hogy hogy mondjam el neki azt hogy Klaus visszatért a városba.Rebakah még aludt amikor meztelenül suhantam keresztül a házon mert elfelejtettem ruhát bevinni magammal.Jót nevettem magamon,közben az ébresztőm is csengeni kezdett,csakhogy én már megelőztem.Nem szerettem volna felkölteni Rebakaht de azt hiszem sikerült.Remélem nem fog nagyon haragudni.

Reggel Anna ébresztőjére keltem. Nagyon fájt a fejem a tegnapi után. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból le a lépcsőn be a konyhába. Egyenesen a hűtőhöz mentem egy adag vérért mert már nagyon éhes voltam. Leültem az egyik székre és mohón kezdtem inni a vért.

Ahogy konyhába mentem,megintcsak a tegnapelőtti látvány fogadott,azzal az eltéréssel hogy Rebakah most sokkal ramatyabbul nézett ki.Evett,táplálkozott én is kinyitottam a hűtőt és én is nekiláttam.A társalgást úgy kezdtem:
-Jó reggelt !Na,hogy van a fejed?

Megérkezett Anna is!
Jóreggelt! Na hogy van a fejed? - kérdezte.
Jó reggelt! Most már jobban! Viszont nekem szükségem van még egy adagra. - mondtam, lepattantam a székről és megrohamoztam a hűtőt.
- Köszi a tegnapit!- mondtam.- Amúgy hogy aludtál?

Rebekah nagyon éhes volt.Még egy adag vért vett ki a hűtőből és mohón itta tovább .Megköszönte a tegnapit .
-Igazán nincs mit.Úgysem volt más dolgom.És igen köszi jól aludtam.Remélem nem én költottelek fel...viszont ha igen bocsi. –Mentegetöztem.-És nem tudod,a testvéreid a városban vannak?-Próbáltam szóbahozni Klaust.

-Azt tudom, hogy Kol és Elijah itt vannak! válaszoltam. - Klaus ha minden igaz nincs és remélem, hogy nem is akarja ide tolni a képét! - mondtam gyülölködve. Miután végeztem megmostam az arcom a csapnál majd visszaültem Anna mellé.

-Hát ami azt illeti erre a témára szerettem volna kitérni.Tudom hogy a családodról szeretnél minél többet megtudni,és ezért mondom el azt hogy Klaus bizony a városban van.És azt is megengedtem neki hogy nállunk aludjon a földön viszont el is ment persze nem ma éjjel hanem tegnap .Azt hittem találkoztok és meg tudtok beszélni midnent csak ezek szerint elkerültétek egymást.Igazán nem szeretnék beleszólni...távol álljon tőlem de szerintem már megbánta.Ő is értetek jött vissza mert megtudta hogy ti is ideköltöztetek.Remélem nem haragszol.Velem nagyon kedves volt.-mondtam el neki a tudnivalókat miközben ő csak nagyokat pislogott.

- Hogy Klaus a városban van? És egészen idáig titkoltad? Hogy lehetsz ilyen? - ordibáltam. - Sőt hagytad, hogy itt aludjon? Ezt nem hiszem el. - üvöltöttem és felrohantam a szobámba. Földhöz vágtam az éjjeli lámpát dühömben.

Rebakah dühöngött és csak orditozott velem.megértettem a sértődöttségét de azért nem tettem én olyan rossz dolgot.Miután ott hagyott faképnél meg sem tudtam szólalnivégül 1 perc alatt gondoltam végig a történteket,majd Rebakah után mentem.Sajnos a szobája ajtaja be volt zárva de tudtam hogy hallja és hogy tudja hogy fent vagyok.A kezemmel támasztottam az ajtót mintha valami szerelme lennék és szeretnék magyarázkodni a történtek miatt.Végülis ez igaz volt....Csak a szerelmes rész nem.
Nah de végülis ez hanyagolható.Csak azt tudtam hogy én is feldúlt vagyok.Lassan próbáltam neki elmagyarázni a történteket hiszen tudtam hogy érzékenyen érinti a téma,mert máskülönben nem igy reagálna.Szerintem ő nem volt mérges a testvérére csak meg volt sértve és az nem ugyanaz.Kicsit fura volt ajtón keresztül komunikálni de megpróbáltam:
-Gondolj csak bele.Mikor mondtam volna el.Tegnapelőtt nem voltál itthon egész estig igy itt aludt.Éjjel pedig nem jöttél be a szobámba,nem is hallottuk mikor jöttél.És megnyugtatlak hogy nem voltunk elfoglalva semmivel.Tegnap pedig én délig aludtam.Te pedig korán elmentél és este kesőn jöttél haza totál részegen.Nem mintha baj lenne,de viszont akkor nem tudtam mondani semmit igy gondoltam reggelre hagyom.És ahogy ezt lent is mondtam,értetek jött vissza igy szerintem megbánt mindent.De ha szeretnéd többet nem hivom ide.-próbáltam lelket önteni belé-Kérlek nyisd ki az ajtót.-kértem bűnbanóan és reméltem beenged és megölelhetem hiszen tudom milyen elvesziteni a szüleidet.

- Te ezt nem értheted! Megölte őket! - már nem mérges voltam inkább csak szomorú. Mélységesen szomorú. - Nem akarom, hogy itt legyen. Nem akarom, hogy a közelembe jöjjön. nem akarom... - elcsuklott a hangom és elkezdtek folyni a könnyeim. Az ajtót már kinyitottam mielőtt megszólaltam volna. - Ahogy lehetősége lesz rá meg öl engem. Nem akarok menekülni. Nem akarok meghalni. - letérdeltem a padlóra. Mély levegőt vettem és próbáltam lenyugodni. Elővettem a zsebemből egy papírzsebkendőt és megtöröltem az arcomat. - Nekem kell egy ital. Ezt így nem tudom elviselni. - pattantam fel még mindig szipogva. - Elindultam az ajtó felé.

Rebakah borzasztó szomrú volt.Odamentem mellé és megöleltem,miután ő kinyitotta az ajtót.
Szerettem volna jobban vigasztalni de pont ilyenkor nem jut eszembe semmi.Reméltem hogy az ölelés tényleg elég lesz.Azt mondta hogy meg fogja ölni.Ezen a mondaton nagyon megdöbbentem.Furának és elképzelhetetlennek tartottam.Ekkor határozott mondtam.
-Nem,nem fog miért tenné.Azért mi sem engedünk meg mindent.-közben a könnyeit törölgette.Végül szipogva de még mindig a határozott Rebekahs mozdulattal felállt és italt kért.Gondoltam hogy,ez a nap is jól kezdődik.Nem akartam magára hagyni igy utána mentem.Igy gondoltam,hogy ma én sem úszom meg szárazon.Nem is bántam.A Haevenbe indultunk.

Lezarva

Elég gyorsan a házamhoz értünk.Mindketten bevetettük a vámpirgyorsaságot.Az ajtóhoz érve mint eddig mindig kinyitottam az ajtót és a kulcsot a nappali asztalra löktem.A konyhába siettem ahol kinyitottam hűtőt és behivtam Carolinet is.Be tudott jönni a házba ez nekem nem volt fura bár én csodálkoztam hogy nem veszi észre.De amikor kinyitottam a hűtőt és tele volt vértasakokkal nagyot nézett.Szerintem az fordulhatott meg a fejében hogy a lakótársam is....Hát igen.Odadobtam neki egy tasak vért.
-Mi érdekel velem kapcsolatban?-fordultam hozzá,és gondoltam hogy az első kérdes Rebel lesz kapcsolatos és nem velem.

Hamar Annánál voltunk.Bevetettül a vámpírgyorsaságunkat.Annyira szerettem így közlekedni és este amúgy sem látott minket már senki.Kinyitotta az ajtót és bement én követtem.El is felejtettem megállni az ajtónál,hogy hívjanak be,még nem szoktam hozzá,csak később jutott eszembe.A konyhába ment én pedig utána.Kinyitotta a hűtőt,ami tele volt vértasakkal.Biztos a lakótársa is vámpír.Odadobott nekem egy vértasakot,majd megkérdezte:
-Mi érdekel velem kapcsolatban?
-Gondolom a lakótársad vámpír,másképp nem a hűtőben tartanád a vértasakot.De mi történt,ami miatt elment a lakótársad már pár napja?

Caroline rájött hogy Bekah is vámpir.
-Hát igen.Legelőször rá találtam rá az egész városban aki vámpir és meglepődtem, azt hittem én leszek az egyetlen aki visszajön.De tévedtem.Amúgymeg azért ment el mert összevesztünk.Vagyis nem miattam de rám is haragudott,mivel régóta gyűlölte a tesóját.Klaust.Én pedig beengedtem a házba és engedtem hogy itt aludjon,valamint egy kellemes napot töltöttünk együtt.-Caroline arcán láttam a megdöbbenést.