Stefan hálószoba

Igaz,van Stefan,de attól még megvan a szobája

Besurrantam a hálószobámba.Minden ugyan olyan volt mint régen.Szerintem egyedül vagyok de nem vagyok biztos benne.Most lefekszem az ágyamra gondolkodni.Damon éli az életét valahol jó kérdés,hogy hol.Ha vissza jön még jobban megkeserítené az életemet.

Ahogy kiléptem a kávézóból az utam hazafelé vezetett. Beléptem a bejárati ajtón és már messziről megéreztem a szagot, hogy Stefan itt járt. Berontottam a szobájába és az ágyon megtaláltam a naplóját és a fekete bőrdzsekijét ami majdnem olyan volt mint az enyém (de az enyém jobb). Kinyitottam a naplót az utolsó bejegyzésnél, ami tegnap volt és magamban elkezdtem olvasni:
"Elhatároztam, hogy visszatérek régi szeretett szülővárosomba, Mysterious Place-be. Öt évtizede várok erre a napra. Klaus végre szabadon engedett. Még mindig állatvéren élek, de legalább nem emészt a bűntudat, mint a maró epe. Kíváncsi vagyok, hogy a bátyám visszatért-e már, vagy hogy egyáltalán hol van. Damonben nem maradt semmi emberség. Semmi jó, semmi kedvesség, semmi szerelem. Csak egy szörny akit meg kell állítani." -undorodva összecsuktam a naplót és visszadobtam az ágyra.Annyira dühös lettem, hogy megfogtam a sarokba álló gitárt és összetörtem Közben Stefan szavai visszhangoztak a fejemben "Semmi jó...". Egy mozdulattal lesöpörtem a könyveket az asztalról "...Semmi kedvesség." Aztán megláttam, hogy a földre hullik egy kép amin Katherine van még '6
4-ben. "Semmi szerelem". Elkomorodtam, megragadtam egy üveg bourbont és kiszágulgottam a házból.

Mikor haza mentem láttam,hogy a szobám olyan mintha bomba robbant volna. Csak egy valakire tudtam gondolni,hogy biztos ő csinálta Damon. Láttam,hogy a naplóm a földön hever a könyveim az asztalról leborítva a gitárom összetörve.Már nem érdekelt semmi csak leakartam feküdni és gondolkozni a hasonmás dolgon,de nem fogok segíteni Katherine-nek,hogy eggyütt legyen az én arogáns bátyámmal.

Feljöttem a szobámba és gyorsan bezártam kulcsal az ajtót,hogy Caroline még véletlen se tudjon bejönni.Ha már a házba betud a szobámba ne.

Az egész éjjelt végig sirtam.Reggel amikor kikeltem az ágyból,szörnyen néztem ki.A szemem piros volt.Azt is teljesen kisirtam.Még a smink sem segitett,sőt csak rontott volna.Igy csak megmosakodtam.Nagyon rosszul éreztem magam,és mivel az éjjel nem aludtam,fáradt is voltam.Egy jó erős kávét szerettem volna inni,de nem volt otthon,igy kénytelen voltam a Haevenbe menni.Elvitelre kértem és a parkba mentem,ahol összekucorodtam az egyik padon.A forró kávét a kezemben tartottam,mert elég hűvös volt kint,én pedig egy elhasznált rövidujjú pólóban voltam. Nagyon rossz idő volt ma.Éppen hogy nem esett.
Ekkor jutott eszembe,hogy talán át kellett volna öltözni.Igy még a vak is látja,hogy nem vagyok épp a legjobb passzban.
Higgadtan ültem a széken,és kizártam az egész külvilágot.Magamba fordultam,és gondokodtam.,,Tudtam,hogy nem kellet volna közel engednem magamhoz senkit.400 évig is elvoltam egyedül.Miért pont most változtattam az életemen?” Kérdeztem magamtól,miközben lecsordult egy könnycsepp az arcomon.Rögtön letöröltem.Észrevettem,hogy elfogyott a kávém.Még nem akartam hazamenni.Gondolkodni szerettem volna,igy sétálni indultam.Akkor jöttem rá,hogy nem is láttam a mostani várost teljes pompájában.Az erdő fele indultam,viszont letértem az egyik útra.Egy hatalmas ház volt ott.Fogadónak,vagy panziónak néztem.Éppen elsétáltam előtte amikor a vámpirhallásommal,szörnyű zajt hallottam.Benyitottam a bejarati ajtón és furcsállva észrevettem,hogy be tudok menni.Vámpirok laknak itt.Nem tudtam ki lakása,de követtem a zajt.Felmentem a lépcsőn.Észrevettem a szobát,ahol egy pasas állt.Mostmár lenyugodott,úgy tűnt...Akkor ismertem fel,hogy az Stefan.Egy karót tartott a kezébe és az ablak fele fordult.Vámpirsebességgel odafuttam hozzá és a falnak döntöttem.
-Mit akarsz?Meg vagy húzatva?-kérdeztem tőle mérgesen.

Berontottam a szobámba és az asztalomat felborítottam.A takarómat ledobtam a földre a párnákat szétszakítottam.A szekrényemet is felborítottam a whiskys üveggel kitörtem az ablakot.Kerestem egy karót mikor megtaláltam egyenesen a szívembe akartam döfni,de valaki kitekerte a kezem és a falhoz szorított.
-Anna??-Kérdeztem meglepődve és mikor elengedett leestem a földre.
-Stefan mit akarsz?Meg vagy huzatva?.Kérdezte mérgelődve
-Szerinted jól vagyok?-Kérdeztem mogorva hangon és a karót ledobtam a földre.

Anna?-kérdezte.-Szerinted jól vagyok?
-Hát nagyon nem úgy néz ki...-mondtam kicsit elhalkulva.-De nézz végig rajtam!Szerinted EN-emeltem ki- jól vagyok?-s leültem mellé a földre ahol éppen hevert.
-Kitalálom...Caroline Klaust választotta ugye?

Anna?-kérdeztem.-Szerinted jól vagyok?
-Hát nagyon nem úgy néz ki...-mondta kicsit elhalkulva.-De nézz végig rajtam!Szerinted EN-emelte ki- jól vagyok?-s leült mellém a földre ahol éppen hevertem.
-Kitalálom...Caroline Klaust választotta ugye?
-Igen,azért van itt ilyen csatatér.-mondtam piás vigyorral.

-Igen,azért van itt ilyen csatatér.
-Csatatér…..?-néztem nagyot-mintha egy kisebb tornádó söpört volna itt végig.-nevttem el magam,és láttam ő is mosolygott.Felálltam és az épségben maradt asztalról elvettem az üveg piát,majd pedig jól meghúztam.
-Én is bánatos vagyok Ennyi belefér.-jelentettem ki,majd a még mindig földön heverő Stefan elé léptem,és kezet nyújtva neki,felhúztam.Ahogy felállt nagyon közel voltunk egymáshoz.Mivel alacsonyabb voltam nála,csak felnéztem rá.

-Igen,azért van itt ilyen csatatér.
-Csatatér…..?-nézett nagyot-mintha egy kisebb tornádó söpört volna itt végig.-nevette el magát,és látta hogy én is mosolygok.Felállt és az épségben maradt asztalról elvette az üveg piát,majd pedig jól meghúzta.
-Én is bánatos vagyok Ennyi belefér.-jelentette ki,majd elém lépett,és kezet nyújtva nekem,felhúzott.Ahogy felálltam nagyon közel voltunk egymáshoz.Mivel alacsonyabb volta nálam,csak felnéztem rám.Megsimogadtam az arcát és megcsókoltam.Mikor ajkaink eltávolodtak csak annyit mondtam,hogy.
-Meg ennyi is belefér.-Tovább csókolóztunk és elkezdtem levenni a pólóját és ő is az én pólómat.Mikor meglátta az izmos testemet végig simította rajta a kezét.Hirtelen a ágyra dőltünk.

Valahogy sejtettem,hogy ez lesz a vége.Arra hogy ,,Ennyi belefér!” ő megcsókolt és azt mondta ennyi is.Nem tiltakoztam.Nagyon szomorú voltam.Szerettem volna ha valami megvigasztal.A lelkem nem tudtam kiönteni senkinek.Egyetlen ember akiben megbiztam Caroline lett volna,de pont róla szólt ez az egész.Igy magamban tartottam minden.A csókok egyre forróbbak lettek.Stefan levette a pólómat,majd én is az övét.,,Hmm...micsoda felsőtest” gondoltam magamban,s lassan végighúztam rajta a kezem.Eltávolodtunk a faltól,és ágyhoz mentünk,amire ledőltünk.Egyre kevesebb ruha lett rajtunk,s a végére már semmi.Ezek után már pörögtek az események.
A végére egymás karjaiban voltunk.Én a mellkasára tettem a fejem.
-Stefan...-mondtam kicsit félénken,és feltettem a párnára a fejem.Már szemtől szemben voltunk,és újra megcsókoltam,hogy igy enyhitsem azt amit mondani akarok-de erről senki nem tudhat,rendben? Ez hiba volt.-mondtam s vártam a reakcióját.

-Egyre kevesebb ruha lett rajtunk,s a végére már semmi.Ezek után már pörögtek az események.
A végére egymás karjaiban voltunk.Én a mellkasára tettem a fejem.
-Stefan...-mondta kicsit félénken,és feltette a párnára a fejét.Már szemtől szemben voltunk,és újra megcsókolt -de erről senki nem tudhat,rendben? Ez hiba volt.-mondta s várta a reakciómat.
-Rendben ez a mi titkunk marad,megígérem.mondtam és mosolyogtam rá.-Amúgy mért vagy szomorú,ha megkérdezhetem?-Kérdeztem.

Megkönnyebbültem amikor Stefan is helyeselt.Nagyon megértő volt.Azt mondta ez a mit titkunk.
- Amúgy mért vagy szomorú,ha megkérdezhetem?
- Hát...Csak Caroline-láttam amint nagyott nézett-Megismertem gy fiút,Jeremyt.és beleszerettem,csak az volt a probléma,hogy a ő szerelmes volt Carolineba,és mint utóbb kiderült Caroline is szerette őt.Viszont Jeremy nekem azt állitotta,hogy őt már nem érdekli Car.Viszont miután összejöttünk,Caroline beszélt vele és bevallotta az érzelmeit.Ez összezavarta Jeremy és azt mondta,hogy még gondolkodik.Namost engem bánt az is hogy Caroline úgymond hátbaszúrt,és az is hogy Jeremy még töpreng is mindezen.De hagyjuk ezt a témát mert megint sirni fogok,mint azt egész éjjel tettem.Nem lehetek valami szép látvány ilyen kisirt szemmel.-nevettem el magam.
Kis idő múlva azt vettem észre,hogy egymást csókoljuk...megint.Közben kint már este lett.
-Nem kéne hazamennem?-kérdeztem.

- Amúgy mért vagy szomorú,ha megkérdezhetem?
- Hát...Csak Caroline-láttam amint nagyott nézett-Megismertem gy fiút,Jeremyt.és beleszerettem,csak az volt a probléma,hogy a Jeremy szerelmes volt Carolineba,és mint utóbb kiderült Caroline is szerette őt.Viszont Jeremy nekem azt állitotta,hogy őt már nem érdekli Car.Viszont miután Jeremy összejött velem,Caroline beszélt vele és bevallotta az érzelmeit.Ez összezavarta Jeremy és azt mondta,hogy még gondolkodik.Namost engem bánt az is hogy Caroline úgymond hátbaszúrt,és az is hogy Jeremy még töpreng is mindezen.De hagyjuk ezt a témát mert megint sirni fogok,mint azt egész éjjel tettem.Nem lehetek valami szép látvány ilyen kisirt szemmel.-nevettte el magát.
Kis idő múlva azt vette észre,hogy egymást csókoljuk...megint.Közben kint már este lett.
-Nem kéne hazamennem?-kérdezte.
-Szerintem itt maradhatsz mert én most azt hiszem,hogy egyedül leszek,de ha haza szeretnél menni akkor menj nem tartalak fel.-mondtam és vártam a reakcióját.

-Nagyobb marasztalásra számitottam.-nyújtottam ki a nyelvem miközben mosolyogtam.
S lenyúltam a földre,hogy felvegyem a pólóm.Újra rá néztem.
-Dönts te végülis a te házad.Maradjak vagy sem?

-Nagyobb marasztalásra számitottam.-nyújtotta ki a nyelvét miközben mosolygott S lenyúlt a földre,hogy felvegye a pólóját.Újra rám nézett.
-Dönts te végülis a te házad.Maradjak vagy sem?
-Maradj.-Mondtam neki és mikor felült vissza húztam az ágyba mellém.

Maradj.-mondta.S visszahúzott maga mellé.Én újra a mellkasára tette a fejem.
-Sosem hittem volna,hogy egyszer az ágyadban fogok feküdni.-mondtam mosolyogva.-Azért elég fura.Ismerjük egymást 200 éve mégsem beszéltünk szinte soha,s amit beszéltünk is,az is elég....hogyismondjam....szűk lett.-s felemeltem a fejem.Rá néztem.Láttam,hogy ő is most gondolkozott el ezen.Szerintem ő sem gondolt arra,hogy együtt vigasztalódunk majd meg.
Még cseverésztünk kicsit.Tökre nem olyan volt mintha el akarnánk felejteni ezt a napot,ez kicsit zavart is,mivel tényleg nem akarok többet.Stefan kizárólag barát.Kis ideig el tudtam felejteni Jeremyt...de aztán újra csak rá tudtam gondolni.Lassan mindketten elaludtunk.

Reggel
Reggel volt.Csak meg ébredtem,de a szemem csukva volt.Éreztem,hogy engem néznek.Csak Stefan lehetett az.
-Utálom amikor alvás közben bámulnak-mondtam még becsukott szemmel s álmos hangon,de mosolyogva.Kinyitottam a szemem,és láttam hogy Stefan is elmosolyodott.Lassan felültem,és nyújtóztam egy nagyot.
-Jó reggelt mondtam!-s visszadőltem a párnára.
Csak most vettem észre,hogy a párna nem is mondható annak.Csak egy húzat volt,az is szétszakadva,és benne néhány maradék toll.Elnevettem magam:
-Ez a mi?-kérdeztem,miközben felemetem az egyik sarkától.

Maradj.-mondtam.S visszahúztam magam mellé.Ő újra a mellkasomra tette a fejét.
-Sosem hittem volna,hogy egyszer az ágyadban fogok feküdni.-mondta mosolyogva.-Azért elég fura.Ismerjük egymást 200 éve mégsem beszéltünk szinte soha,s amit beszéltünk is,az is elég....hogyismondjam....szűk lett.-s felemelte a fejét.Rám nézett.Látta,hogy én is most gondolkozom el ezen.Én sem gondoltam arra,hogy együtt vigasztalódunk majd meg.
Még cseverésztünk kicsit.Tökre nem olyan volt mintha el akarnánk felejteni ezt a napot.Anna egy barátom,de nem ennél több.Lassan mindketten elaludtunk.

Reggel
Reggel volt.Anna is ébren volt csak a szeme csukva volt.Érezte,hogy nézem.
-Utálom amikor alvás közben bámulnak-mondta még becsukott szemmel s álmos hangon,de mosolyogva.Kinyitotta a szemét,és láttam hogy én is elmosolyodtam.Lassan felült,és nyújtózott egy nagyot.
-Jó reggelt!-mondta s visszadőlt a párnára.
Anna hirtelen elnevette magát:
-Ez mi?-kérdezte,miközben felemelte az egyik sarkától.
-Oh bocsi,hogy ezen aludtál tudod a tegnapi miatt egy kicsit szétszakítottam.-Mondtam és felvettem egy gatyát.
-Semmi baj mondhatni jól aludtam.-mondtam és végig simította a kezét a felsőtestemen és hirtelen elmosolyodott.

Nem baj.-mondtam nevetve-Mondhatni jól aludtam,az elmult ket ejjelhez viszonyitva.
Beletekertem magam a takaróba és úgy keltem fel,amig Stefan is felöltözött.
-Ömm...hol a mozsdó-kérdeztem kicsit zavartan.
-Pont mellettünk.-mondta.
Én a hosszú lepedőt felemeltem,és elcsoszogtam a fürdőbe.A tükörhöz léptem.A ma reggeli látvány kicsit jobbnak tűnt a tegnapinál.Lezuhanyoztam,majd kimentem,és felöltöztem.Egy Stefantól kölcsönkért blúzt vettem fel.Mindeketten lementünk.
Megittunk egy-egy tasak vért.Majd pedig felálltam a székről amin épp ültem.
-Azt hiszem mostmár tényleg mennem kell.-mondtam mosolyogva.

Annát felhoztam a szobámba.Gyorsan lementem 4 tasak vérért és egy rózsáért.
-Jóreggelt.-Simogadtam meg Anna arcát.-Hoztam reggelit és még egy rózsát is mellé.-mosolyogtam.
-Köszönöm.-Mondta és megcsókolt.
-Jól aludtál?-Kérdeztem

Reggel fura módon nem a kanapén voltam.Felkerültem a szobába.Gondolom Stefan hozott fel.Megint olyan mélyen aludtam,hogy észre sem vettem.Felültem és nyújtóztam egy nagyot.Minden reggelt,igy kezdek.Hirtelen előttem termett Stefan.Egy tálcán hozott fel vértasakokat,és eg szál rózsát.
-Jó reggelt! Hoztam reggelit és egy szál rózsát is mellé.
-Jaj,köszönöm!-majd elolvadtam,ilyet még nem csinált nekem senki.Odahajoltam hozzá s megcsókoltam.
-Jól aludtál?-kérdezte.
-Istenien.-mondtam mosolyogva s megbontottam az egyik zacskót.-Remélem te is.De mikor…s hogy hoztál fel?-kérdeztem kiváncsian.

-Istenien.-mondta mosolyogva s megbontotta az egyik zacskót.-Remélem te is.De mikor…s hogy hoztál fel?-kérdezte kiváncsian.
-Én is istenien aludtam főleg,hogy te is itt voltál velem.-Hirtelen nagy csönd lett.-Úgy hoztalak fel ahogy a menyasszonyt szokás a küszöbön át emelni.-mondtam mosolyogva.

-Én is istenien aludtam főleg,hogy te is itt voltál velem.-Hirtelen nagy csönd lett.-Úgy hoztalak fel ahogy a menyasszonyt szokás a küszöbön át emelni.-mondta mosolyogva.
Meg sem tudtam szólalni.Nem tudtam mit is mondhatnék.Még mindig nem tudtam…vagyis sejtettem de nem voltam biztos benne,hogy mi is volt ez az egész.
-Figyelj…,Stefan! Gyönyörű volt ez az este,meg a reggel is.-mondtam mosolyogva-De le kéne tisztáznunk a dolgokat.Ez az egész most abból a célból történt,mivel hogy….-és it elhallgattam,s kérdőn néztem rá,hogy folytassa a mondatot.(mint az oviban egészitsük ki…)

-Figyelj…,Stefan! Gyönyörű volt ez az este,meg a reggel is.-mondtam mosolyogva-De le kéne tisztáznunk a dolgokat.Ez az egész most abból a célból történt,mivel hogy….-és itt elhallgatott,s kérdőn nézett rám,hogy folytassm a mondatot.
-Mit érzünk egymás iránt?-Kérdeztem.