Stefan hálószoba

Azért hogy tudjuk meg mit érzünk egymás iránt.Mondta.Itt aztán minden összemosódott előttem.Nem tudtam mit is mondjak.Hátralöktem magam és befeküdtem az ágyba.Láttam ahogy Stefan furán néz.
-Miért ilyen zavaros minden?-kérdeztem szomoruan.Csak most fogtam fel,hogy milyen helyzetben lehett Caroline.Persze neki ,mégnehezebb volt,hisz neki ott volt Klaus is.
-De mit is érzünk mi egymás iránt?-néztem rá kérdőn,azonban válaszolni nem engedtem.Az kezétől fogva magam főlé húztam és lassan elkezdtem kigonbolni az ingét miközben csókolóztunk.

-Miért ilyen zavaros minden?-kérdezte szomoruan.
-De mit is érzünk mi egymás iránt?-nézett rám kérdőn,azonban válaszolni nem engedett.Az kezemtől fogva maga főlé húzott és lassan elkezdte kigombolni az ingem miközben csókolóztunk.Én levettem róla a pólót.Mikor már minden ruhadarabtól megszabadultunk elég gyorsak lettünk.Mikor végeztünk Anna a felső testemre feküdt.
-Szerintem szakíts Jeremy-vel nem tudom,hogy boldog vagy-e vele.De tudnod kell,hogy én mindent megadnék neked és mostanság velem voltál.Láttad mire vagyok képes.Kezdek máshogy gondolni rád.-Mondtam és megcsókoltam.

Lassan ruha sem volt rajtunk.Miután befejeztük,ismét a mellkasára feküdtem.Én halgattam,viszont Stefan próbált győzködni:
-Szerintem szakíts Jeremy-vel nem tudom,hogy boldog vagy-e vele.De tudnod kell,hogy én mindent megadnék neked és mostanság velem voltál.Láttad mire vagyok képes.Kezdek máshogy gondolni rád.
-Én is rád.-mondtam halkan.-viszont olyan nehéz minden.Olyan kucifántos.Bánom,hogy ezt kell tennem Jeremyvel,és nem szeretném megbántani,pont úgy ahogy téged sem.-néztem fel rá.
Valahol azt olvastam,hogy mindig a 2.at válasszuk,mert ha igazán szerettük volna az elsőt nem szerettünk volna bele a másodikba.
Szerinted is igy van?

-Én is rád.-mondta halkan.-viszont olyan nehéz minden.Olyan kucifántos.Bánom,hogy ezt kell tennem Jeremyvel,és nem szeretném megbántani,pont úgy ahogy téged sem.-nézett fel rám.-Valahol azt olvastam,hogy mindig a 2.at válasszuk,mert ha igazán szerettük volna az elsőt nem szerettünk volna bele a másodikba.
Szerinted is igy van?
-Igen szerintem is így van de ez a te választásod és én ezt már ki akarom mondani.-Mondtam és mélyen a szemébe néztem.
-Micsodát?-Kérdezte.
-Szeretlek Anna és nem akarlak elveszíteni.-Megcsókoltam.

Teljesen kiborultam.Egész éjjel sirtam.Azt hiszem csak bűnbakot kerestem.Kikeltem az ágyból,amennyire tudtam,rendbe szedtem magam,s dühösen Stefanhoz rohantam.Nem is kopogtam csak berontottam a házba.Épp a lépcsőn ment volna fel amikor elé léptem,s kiabálni kezdtem.
-Minden a te hibát!Minden a tied!-vágtam a fejéhez,miközben a mellkasát csapkodtam,de mindez csak a szomorúság és fájdalom miatt volt.Reméltem,hogy nem vesz komolyan.Miután úgy gondoltam elég lesz az ölébe borultam,megöleltem,majd tovább sirtam.Gondoltam,a hisztimből biztos rájött,hogy mi lehet a bajom.

Épp a lépcsőn mentem volna fel amikor valaki elém lépett s kiabálni kezdtett.
-Minden a te hibát!Minden a tied!-vágta a fejemhez,miközben a mellkasomat csapkodt,de mindez csak a szomorúság és fájdalom miatt volt.Miután úgy gondolta elég lesz az ölembe borult,megölelt,majd tovább sirt.
-Anna.Meséld el az egészet.Kérlek.-Mondtam és leültünk az ágyra.

Az ágyra ültünk.Kértem egy pohár vizet.Egy röpke perc alatt már mellettem is volt.Jól esett,hogy ennyire törődik velem.
-Jeremy-válaszoltam egyszerűen.-Mindent tud.Hogy lehettünk ennyire ,,nem törődömök”?.-sirtam tovább.-Nem tudom mit tehetnék.És bocsánat,hogy épp hozzád jövök panaszkodni,amikor tegnap...zártuk le ezt az egészet.

-Jeremy-válaszolta egyszerűen.-Mindent tud.Hogy lehettünk ennyire ,,nem törődömök”?.-sirt tovább.-Nem tudom mit tehetnék.És bocsánat,hogy épp hozzád jövök panaszkodni,amikor tegnap...zártuk le ezt az egészet.
-Nem baj.Örülök,hogy hozzám jöttél ezt megbeszélni.Jeremy meg ezt az egészet nem értheti.-Mondtam.

-Nem...nem értheti...-kicsit eltöprengtem-De ezt senki sem értheti.Őszintén megvallva én sem.Mi történik velem,miért kellet nekem ide viszajönnöm csak mindenki fejében,még az enyémben is zűrzavart okoztam.Szeretem őt,de nem tudom...nem tudom mit érzek irántad.-hadartam,majd ismét kiborultam.-Senki sem lehet boldog a közelemben.Hisz,tulajdonképpen most is én nem engedem,hogy vedd azt a hülye telefont és felhivd Rebekaht.Te miért nem utálsz?Miért vagy velem még mindig kedves?-kérdeztem már megint sirva.

-Nem...nem értheti...-kicsit eltöprengett-De ezt senki sem értheti.Őszintén megvallva én sem.Mi történik velem,miért kellet nekem ide viszajönnöm csak mindenki fejében,még az enyémben is zűrzavart okoztam.Szeretem őt,de nem tudom...nem tudom mit érzek irántad.-hadart,majd ismét kiborult.-Senki sem lehet boldog a közelemben.Hisz,tulajdonképpen most is én nem engedem,hogy vedd azt a hülye telefont és felhivd Rebekaht.Te miért nem utálsz?Miért vagy velem még mindig kedves?-kérdezte már megint sirva.
-Nem haragudhatok rád,ha te jó döntést hoztál és Jeremy-t választottad.Ilyen az élet.El kell fogadnom.-Mondtam mosolyogva.
-Próbálsz felvidítani?-Kérdezte Anna.
-Kicsit,de ha ez sem megy akkor fejjel megyek a falnak addig amíg nem leszel jó kedvű.Tudom ez most hülyeség volt mert persze ezek után én is sírnék bár nem vagyok lány,de nekem is vannak érzelmeim.Persze vannak kivételek például vegyük Damont.-Mondtam és Damon nevénél elhúztam a számat.

-Kicsit,de ha ez sem megy akkor fejjel megyek a falnak addig amíg nem leszel jó kedvű.-mosolyogni kezdtem,s letöröltem a könnyeim.
-Azt úgysem engedném.Meg nincs is rá szükség.Damon pedig nem is olyan rossz szivű.Hidd el,neki is vannak érzelmei mégha próbálja azt mások elől el is titkolni.Attól még nagyon is vannak.Talán meg kéne próbáljátok ,,újraformálni” a kapcsolatotokat.Hiszen akárhogyis,Stefan,mégiscsak testvérek vagytok.De...a ti dolgotok.Nem lenne kedved setalni...-kerdeztem mar osszeszedve magam.-persze csak ha van kedved,ha nem elleszek.

-Elmehetünk sétálni,de ha megint valakit a földön találok akkor ez egy superman nap lesz.-Mondtam mosolyogva.

-Micsoda?Kit találtál,a földön?-kérdeztem meglepődve.
-Elenát.
-Elenát?-néztem nagyot.-És bevitted a kórházba ?Szóltál már valakinek,hogy bemenjen hozzá,vagy legalább a nővéreknek?És mit történt vele?

-Nem tudom,hogy mitörtént,de megitattam a véremmel és bevittem a kórházba.Nyugodj meg.-Mondtam.
-Megitattad a véreddel?-Kérdezte Anna mégjobban meglepődve.
-Nem akarom,hogy meghaljon,mert hallottam néhány dolgot,hogy Damon szerelmes belé.

-Igen valami biztos van köztük-mondtam lesütött fejjel.Tudtam,hogy ez ránk is igaz.-De mindenesetre,ez rendes volt tőled.-mondtam s adtam egy puszit az arcára.-De..indulhatunk?Szeretem az ilyen szép nyár végi…ősz eleji napokat.

-Persze indulhatunk.-Mondtam mosolyogva.

Amikor Jer éppen beszélni akart,Stefan megjelent,és csak azt vettem észre,hogy kitöri a nyakat,majd egy csók mellet,már a házban voltunk.Az ölében voltam,ahol ficánkolni kezdtem amig le nem rakott.
Egy hatalmas pofont adtam neki,miközben a könnyeim patakként folytak végig az arcomon.
-Mit tettél?Mit gondoltál,hogy ezek után veled leszek?Azt hittem megértesz.De hogy voltál képes ezt tenni?Hogyan?-kérdeztem már zokogva.-Gyűlöllek,gyűlöllek,gyűlöllek....-ismételtem magam,dühösen.