A Park

So Romantic

Úgy gondoltam jó lenne kicsit kiszellőztetni a fejem.Elégge fájt bár az a néhány pohárka hamar elszállot.A parkba indultam.Jó nagyokat léptem hogy mihamarabb érjek oda,mert már nagyon le szerettem volna ülni.Olyan ,,izé” volt minden.Madarak csiripelnek meg virágok nyilnak,vámpirként fura mindezt megélni.Bár a látvány csodás.Igy a legszebb panorámára táruló padra csüccsentem le.

Nem nagyon szoktam parkba járni, de most át kellett kelnem rajta, hogy a Heavenbe menjek. Útközben Elenán gondolkoztam és azon, hogy nagyon furcsa volt tegnap, hogy egyszer csak kisétált a kávézóból, miután Katherine mondott neki valamit. Ilyeneken töprengtem, amikor vámpírhallásomnak köszönhetően észrevettem, hogy nem én vagyok az egyedüli vámpír a parkban, pedig eddig úgy tűnt. Bekanyarodtam a kis ösvényen és láttam, hogy Anna egy padon ül és bele van merülve valamibe, mert nem is vett észre.
Hangtalanul elé értem és megszólaltam:
-Búú. -próbáltam megijeszteni, de nem jött össze. -Szabad ez a hely? - vigyorogtam furcsán.

Csak ültem ott és mélyen szivtam be a friss levegőt...a halott tödőmbe,amikor egyszer csak lépteket hallottam.Próbáltam úgy tenni mintha nem hallanám.Aztán előmbe ugrott és szeretett volna megijeszteni.Hááát.....kisebb nagyobb sikerrel.Damon volt az.Irigylem hogy mindig olyan jó kedve van.Hogy csinálja ezt? Megszeppent arcot vágtam bár az csak abból a célból volt hogy szinészkedjek és én is jobb kedvre derüljek
-Szabad ez a hely?-kérdezte egy tipikus Damon mosoly kiséretében.
-Persze.-bólintottam-Mi szél hozott erre?A ti törzshelyetek nem a Haevenben van?És hol hagytad Katherinet?-kérdeztem picit gúnyosan. És én is vágtam egy bájos kislányos vigyort.

-Persze.-bólintott -Mi szél hozott erre?A ti törzshelyetek nem a Haevenben van?És hol hagytad Katherinet?-kérdezte picit gúnyosan. Aztán ő is elkezdett vigyorogni. Leültem mellé. -Éppen a Heavenbe tartottam, de akkor kitérőt teszek. - mondtam. - Katherine pedig nem tudom hol van, tegnap óta nem beszéltem vele...elég furcsán viselkedik mostanában. -tettem hozzá. Anna érdeklődően nézett ezért folytattam - Újabban játssza a féltékeny nőt. Mindenkire vicsorog akivel egy mondatot is beszélek. Tegnap például elküldte Elenát a kávézóból. És te miért vagy itt? - kérdeztem a monológ után.

-Én.... kiakasztottam Bekaht.Aztán volt egy jó csajos kibékülős veszekedésünk.Azután inni mentünk,de nem vett számba.Én hazamentem és elaludtam,.....mostanáig huztam a szunyát.Nem birom a piát.4 pohártól én délig alszom.Nevettem el magammiközben láttam hogy ezt ő is viccesnek találja.-És féltékenykedés?-tértem vissza a témára-Szóval ti.....öhömm együtt voltatok?-próbáltam kerülni a magánszférát és nem felzaklatni Damont mégjobban.-Elena?Volt barátnő vagy mostani kiszemelt?-érdeklődtem.Miközben arra is rákérdeztem hogy van-e Katherinnek oka rá?

-Én.... kiakasztottam Bekaht.Aztán volt egy jó csajos kibékülős veszekedésünk.Azután inni mentünk,de nem vett számba.Én hazamentem és elaludtam,.....mostanáig huztam a szunyát.Nem birom a piát.4 pohártól én délig alszom. -nevetett és ezen muszáj volt nekem is elmosolyodnom .-És féltékenykedés?-tért vissza a témára-Szóval ti.....öhömm együtt voltatok?- kérdezte óvatosan
-Elena? Volt barátnő vagy mostani kiszemelt?-érdeklődött és azt is megkérdezte, hogy volt-e Katherine-nek oka rá.
-Neem mondanám így, hogy együtt voltunk - húztam el a mondat első felét. Mivel még nem tudom, hogy bízhatok-e Annában ezért inkább nem mentem bele a részletekbe, pedig tudom, hogy szívesen meghallgatna. - Elenával tegnap találkoztam. Kicsit berúgott és sokat szemeztünk. - vallottam be. - Katherine pedig bosszúból, hogy megmutassa ki a főnök megcsókolt mindenki előtt. - mondtam gúnyosan. -Aztán Elena egyszer majdnem elesett és elkaptam, de Katherine ezen is kiakadt. Aztán a végén odament hozzá és mondott neki valamit, amitől Elena hazament szó nélkül. Igazából... nagyon úgy tűnt, mintha megigézte volna...- töprengtem.

-Az ám a zűrös szerelmi élet.-mondtam egy nagy sóhajtás kiséretében.Miközben és a földet néztem.Próbáltam az én történetemet nem szóbahozni.Fura volt Damonnal ilyenekről beszélni.Régen azért nem voltunk ilyen jó viszonyban.Nem akartam elrontani a hangulatot igy hagytam 2 perc szünetet hogy az előbbi mondatomra reagáljon ha akar.

-Az ám a zűrös szerelmi élet.-mondta Anna egy nagy sóhajtás kíséretében. Aztán lehajtotta a fejét és a földet nézte.
Pár percig hallgattunk, amikor megszólaltam:
-Tudom, hogy utálod őt. Katherine-t. - tettem hozzá, mert nem értette. -Én is hosszú ideig gyűlöltem amikor megtudtam, hogy becsapott és nincs a kriptában. - a kripta szóra Anna felkapta a fejét. - Azt hiszem láttam édesanyádat is a "sírban
". - szóltam halkan.

Először elmondta,hogy Katherine nem olyan rossz meg ilyesmi.Sajnos ő ezt nekem nem bizonyitotta pedig én nem az az elitélő tipus vagyok.
Az volt a tervem hogy a beszédszünet után felhozom a témát,hogy ,,Damon,miért is jöttél igazából ide hozzám?” de megelőzött.Szóba hozta a kriptát,erre én felkaptam a fejem.Ő is ki akarta szabaditani Katherinet a sirból csakhogy ő nem volt ott.Damon azt mondta hogy talán az anyámat látta odabent.Ha lett volna szivem nagyot dobbant volna.A számra akaratlanul egy kis mosoly kerekedett.
Jobban belegondolva akkor Damon már kinyitotta a kriptát de vissza is zárta.Akkor már ismeri a folyamatot.Ez előnyömre lehet bár nem akarok visszaélni a kedvességével.Tudom,hogy nem mindenkivel ilyen.Rákérdeztem hogy:
-Mi kell a kripta kinyitásához?Segitenél nekem?-érdeklődtem,miközben nagy boci szemekkel néztem abba a mélységesen kék szemébe.

Anna döbbenten nézett, majd kicsit elmosolyodott.
-Mi kell a kripta kinyitásához?Segitenél nekem?-érdeklődött,miközben nagy boci szemekkel nézett.
-Talán segítek neked. - mondtam bizonytalanul. Nagyon kedves vagyok ma, jöttem rá. Na mindegy. - Jó, segítek, de csak mert jó kedvem van. De kell egy boszi is hozzá. - Anna elvigyorodott.

-Értem.-bólinttam helyeselve.Nem gondoltam volna hogy Damon segiteni fog majd nekem.-Deee...te honnan szedtél boszit?Én utóljára Emilyvel találkoztam csak.Te kit ismersz?-kerekitettem ki a szemeim.
-Végülis ha nem jön rá hamarabb arra hogy vámpir vagyok akkor megigézhetem.Ez talán nem olyan nagy probléma.-Néztem Damonra...csakhogy eszembe jutott valami.
-Mit is kérsz te ezért cserébe?-kétlkedtem.Damon csak mosolygott.

Aprilnek azt mondtam elmegyek sétálni és ez így is volt. Nem bírtam tovább menni leültem egy padon. Szép volt nagyon ez a park, hiányzott a friss levegő. Sosem hittem volna, hogy egy parkban találok nyugalmat. Damon nagyon kiakasztott, és én is őt. Megérdemli Elenát az a lány kedves, aranyos és egyáltalán nem halott, mint én. Igaz nagyon hasonlít rám, és megértem miért tetszik neki, hiszen külsőleg ugyan olyan mint élete első nagy szerelme. De már nem is érdekel, ha Damon lép felém hagyom neki. Nem fogok érte küzdeni, sőt Stefan-t sem kérem semmire. Aprilnek fogok segíteni Kol-al kapcsolatban. Csak ennyi lesz a feladaton ebben a városban. Ha minden összejön és happy lesz köztük tovább is állok. Fájnak a régi emlékek.... - közben már könnyeimmel küszködtem.

Gondoltam sétálok egyet a parkban és egyszer csak megpillantottam Katherine-t.Oda ültem mellé.
-Kath mi a baj?-Kérdeztem aggódva.

Hiába voltak extra érzékszerveim, nagyon bele mélyedtem a gondolataimba. Mikor leült mellém egy fiú és hozzám szólt, ugrottam egyet.
-Kath mi a baj?-Kérdezte aggódva Stefan. Ő ült le mellém és tényleg aggódott miattam.
- Semmi, semmi. - közben letöröltem a könnyeim. - Csak kijöttem levegőzni egy kicsit és gondolkodni. - mondtam neki és magamnak is.

-Kath mi a baj?-Kérdeztem aggódva.
- Semmi, semmi. - közben letörölte a könnyeit. - Csak kijöttem levegőzni egy kicsit és gondolkodni. - mondta nekem.
-De hisz te sírtál és akkor biztos van valami bajod.-Segítettem neki letörtölni a könnyeit.

-De hisz te sírtál és akkor biztos van valami bajod.-Segíteni akart letörtölni a könnyeimet, de elhúzódtam tőle.
- Csak eluralkodtak rajtam az érzelmek, semmi több. Csak Damon... - mondtam nagyon halkan az utolsó két szót.

- Csak eluralkodtak rajtam az érzelmek, semmi több. Csak Damon... - mondta nagyon halkan az utolsó két szót.
-Áhh persze Damon.Értem Damont ilyenkor nem tudom megérteni,hogy hogy tud ilyen arogáns lenni hogy egy nőt kihasznál és ha nem kell neki akkor eldobja.Én sohanem tettem ilyet veled Kath,de a te döntésed volt és ez tiszteletben tartottam.-Mondtam miközben megfogtam a kezét.Katherine csak nézett rám.

-Áhh persze Damon.Értem Damont ilyenkor nem tudom megérteni,hogy hogy tud ilyen arogáns lenni hogy egy nőt kihasznál és ha nem kell neki akkor eldobja.Én sohanem tettem ilyet veled Kath,de a te döntésed volt és ez tiszteletben tartottam.-Mondta miközben megfogta a kezem. Csak néztem.
- NEM, vagyis nem arról van szó, hogy kihasznált volna. Csak félig. Nem dobott el csak állítólag nem tiszták az érzelmei felém. De szerintem most is a Heaven-ben van bourbon whisky-t piál és Elenával flörtöl. Tudom Stefan te mindig jó voltál hozzám. - miközben ezt mondtam a vállára hajtottam a fejem. - Köszönöm, hogy most itt vagy mellettem. Rossz volt már egyedül üldögélni és picsogni. Nem is ismerek magamra, sosem voltam ilyen. - Csak ültünk egymás mellett csöndben egy darabig.

- NEM, vagyis nem arról van szó, hogy kihasznált volna. Csak félig. Nem dobott el csak állítólag nem tiszták az érzelmei felém. De szerintem most is a Heaven-ben van bourbon whisky-t piál és Elenával flörtöl. Tudom Stefan te mindig jó voltál hozzám. - miközben ezt mondta a vállamra hajtotta a fejét. - Köszönöm, hogy most itt vagy mellettem. Rossz volt már egyedül üldögélni és picsogni. Nem is ismerek magamra, sosem voltam ilyen. - Csak ültünk egymás mellett csöndben egy darabig.
-Szívesen.De akkor is szívtelen és most valóban rosszat akar nekem is.Tudom nem valami jó ötlet,hogy féltékennyé tegyük.
-Stefan én nem szeretném féltékennyé tenni Damont élje az életét és ha tiszták lesznek az érzelmei...-Nem folytatta.
-Katherine amúgy ez volt itt az utolsó sétám...még ma elhagyom a várost.-Mondtam neki mire Kath felkapta a fejét meglepődött és kiváncsi arcot vágott.

-Szívesen.De akkor is szívtelen és most valóban rosszat akar nekem is.Tudom nem valami jó ötlet,hogy féltékennyé tegyük.
-Stefan én nem szeretném féltékennyé tenni Damont élje az életét és ha tiszták lesznek az érzelmei...-Nem folytattam.
-Katherine amúgy ez volt itt az utolsó sétám...még ma elhagyom a várost.-Mondta nekem mire én felkaptam a fejem meglepődtem és kiváncsi arcot vágtam.
- Stefan, ezt mind most miért? Ne menj el ne hagyd itt Aprilt és engem se. - mondtam félve. - Barátok még lehetnénk nem? - kérdeztem tőle.

- Stefan, ezt most miért? Ne menj el ne hagyd itt Aprilt és engem se. - mondta félve. - Barátok még lehetnénk nem? - kérdezte tőlem.
-El kell innen mennem Katherine nem érted Damon tönkretesz és téged is tönkre fog jól eljátszadozik nőkkel te meg az örökkévalóságon át szenvedhetsz.Én ezt nem akarom inkább most megyek el mint,hogy azt lásd egyszer,hogy bent vagyok a szobámba egy karóval a szívembe amit saját magam csináltam.-Miközben beszéltem fel álltam ő is fölállt.
-Elmegyek Kath értsd meg már hagytam egy levelet Aprilnek.-Adott Kath egy puszit én megfogtam az arcát és megcsókoltam.
-Legyen legalább az utolsó itteni csók tőled.-Súgtam a fülébe és a vámpírgyorsaságommal elmentem.

-El kell innen mennem Katherine nem érted Damon tönkretesz és téged is tönkre fog jól eljátszadozik nőkkel te meg az örökkévalóságon át szenvedhetsz.Én ezt nem akarom inkább most megyek el mint,hogy azt lásd egyszer,hogy bent vagyok a szobámba egy karóval a szívembe amit saját magam csináltam.-Miközben beszélt fel állt én is fölálltam.
-Elmegyek Kath értsd meg már hagytam egy levelet Aprilnek.-Adtam egy puszit ő megfogta az arcom és megcsókolt.
-Legyen legalább az utolsó itteni csók tőled.-Súgta a fülembe és a vámpírgyorsaságával elment.
Már el is tűnt, Stefan elment. Hiányozni fog nagyon, de a csókja még most is égett az ajkamon. El kell mennem a Heaven-be beszélni Damon-nal. Vámpírgyorsasággal elmentem a bár ajtajáig.


LEZÁRVA

Miután rávettem Damont, hogy vallja be végre mit érez Kath iránt elkezdtek csókolózni. Majd Kath szólt, hogy már elmúlt teliholt hol van Kol? Elmentem. Nem bírtam. Kudarc. Hol van Kol?????? Úgy döntöttem a Parkon keresztül megyek haza. Éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon amikor nekimentem valakinek. Ki az aki ilyenkor a Parkba mászkál. Nem ember volt. Felismertem az illatát. Felnéztem,hogy boztos legyek nem csalnak az érzékeim. Ô volt az.
- Elnézést én csak... én... - kezdtem zavarodottan. - Bocsi. Csak ma minden összejött.
-Semmj baj. - mondta Kol. Nem tudom mi zavart jobban össze, hogy Ô áll elôttem vagy az a sok érzelem ma... és megcsókoltam. Még mielôtt reagálhatott volna eltûntem. Már patakokban folyt a könnyem mire hazaértem. Fogtam egy táskát beledobáltam pár cuccot. Felhívtam Kath-et de csak a hangposta jelentkezett.
"Szia Kath... én... ööö.. nos én... elutazok! Szü-ü-kségem van egy kis ma-a-gányra. Neee keress ma-ajd jövök. Szia"
Úgy bôgtem, hogy alig tudtam kinyögni mit akarok.
Nos elmentem. Visszlát Amerika. Üdv Európa! Vigyázz jön egy depis vámpír!

LEZÁRVA!

Mostanában sokat jövök ki, pont ide. Ezen a padon kezdtem el gondolkodni mikor Stefan megcsókolt. Rá kell jönnöm, lehet igaza van Damon-nak, olyan a személyiségem, hogy mindenki magára hagy. Stefan elment konkrétan nem miattam, de arról én tehetek, hogy vámpír lett. April is elhagyott az egyetlen és legjobb barátnőm. Ddamon ő pedig életem nagy szerelme, a csalódott April után ment. Nélkülük annyira unalmas és kopott ez a kisváros. A gondolataimba merültem félig, mikor meghallottam Elena hangját. Meg persze annak a szőke barátnőjének is. Hogy is hívják... valami Caroline azt hiszem. Ahogy hallottam valakit nagyon kerestek aki segíthet nekik a vámpírokkal kapcsolatban. Hogy mi ők meg honnan tudnak rólunk? A szöszi valahogy megváltozott, és akkor megéreztem a szagát. Új vámpír született a városban, ez érdekes fordulat...