A Park

-Szia Klaus,tudod azért hívtalak ide,mert elég fontos dologról szeretnék veled beszélni.- Nem mondtam semmit, csak ránéztem és vártam, hogy belekezdjen a hegyi beszédébe. A lámpafény szépen megvilágította az arcát, nagyon szép volt. Legalább is nekem.

Láttam,hogy nem szól,csak rám nézett és várta,hogy belekezdjek.
-Hol is kezdjem.Kicsit fura amit mondani akarok.Tudod,hogy Stefan-nal is történtek köztünk dolgok,és azóta még beszélgettünk.De ugyanakkor veled nagyon jó volt,és megvédtél mikor Kathrine kitörte a nyakam.Vagyis a lényeg az,hogy nem tudok kettőtök közül választani,ezért arra gondoltam,hogy szeretnélek mindkettőtöket jobban megismerni.Stefannal már beszéltem,tudom,hogy 50 évig fogvatartottad,de nem fogok a múlt alapján ítélni.Mindenki csinált dolgokat,amikre nem büszke.Régen nem is mertelek,nem tudom mit miért csináltál ezért nem is ítéllek el.Csak szeretném,ha jobban megismernénk egymást,mert mindkettőtökkel túl gyorsan haladtam,és az ismerkedős részt kihagytam,ami nekem nagyon fontos.-vártam a reakcióját.

-Hol is kezdjem.Kicsit fura amit mondani akarok.Tudod,hogy Stefan-nal is történtek köztünk dolgok,és azóta még beszélgettünk.De ugyanakkor veled nagyon jó volt,és megvédtél mikor Kathrine kitörte a nyakam.Vagyis a lényeg az,hogy nem tudok kettőtök közül választani,ezért arra gondoltam,hogy szeretnélek mindkettőtöket jobban megismerni.Stefannal már beszéltem,tudom,hogy 50 évig fogvatartottad,de nem fogok a múlt alapján ítélni.Mindenki csinált dolgokat,amikre nem büszke.Régen nem is mertelek,nem tudom mit miért csináltál ezért nem is ítéllek el.Csak szeretném,ha jobban megismernénk egymást,mert mindkettőtökkel túl gyorsan haladtam,és az ismerkedős részt kihagytam,ami nekem nagyon fontos.-várta a reakciómat.-Caroline, eléggé kihagytad az ismerkedős részt főleg Stefannál. Nem tudom mi alapján alkossak rólad véleményt, de úgy döntöttem félre teszek minden rosszat, ami engem fájdalmasan érintett.-Utálom Stefant- Stefan már régen volt, azóta már megváltoztam.-Reméltem beválik amit mondok.

-Caroline, eléggé kihagytad az ismerkedős részt főleg Stefannál. Nem tudom mi alapján alkossak rólad véleményt, de úgy döntöttem félre teszek minden rosszat, ami engem fájdalmasan érintett.Stefan már régen volt, azóta már megváltoztam.
-Tudom,hogy kihagytad az ismerkedést,főleg Stefannal,de nem akarok magyarázkodni,a múltat már nem csinálhatom vissza.Nem érdekel,hogy mennyi rosszat követtél el régen,csak az érdekel,hogy most milyen vagy.Vagyis kíváncsi vagyok az elmúlt jó pár száz évedre,de nem az alapján foglak megítélni.És köszönöm,hogy félreteszel minden rosszat,ami fájdalmasan érintett.

.Nem érdekel,hogy mennyi rosszat követtél el régen,csak az érdekel,hogy most milyen vagy.Vagyis kíváncsi vagyok az elmúlt jó pár száz évedre,de nem az alapján foglak megítélni.És köszönöm,hogy félreteszel minden rosszat,ami fájdalmasan érintett.-mondta.-Akkor váltsunk témát. Meséljek, vagy mesélsz magadról?

-Nekem csak 17 évnyi mesélni valóm van,ezért kezdem én-mondtam mosolyogva-a tied hosszabb lesz.Röviden annyi, hogy régebben eléggé kicsapongó voltam,sokat buliztam,csak azért,hogy vonjam magamra a szüleim figyelmét,akik folyton veszekedtek. Miután elváltak rájöttem,hogy semmit sem tehetek,már csak annyit akartam,hogy apumhoz kerüljek,ő mindig megértet,de anyám nem engedet,apum meg nem harcolt értem,így anyámnál maradtam,aki soha nem foglalkozik velem,soha nem beszélgetük,alig találkozunk,csak azt nem értem,akkor minek kellettem neki. A válás után már nem jártam bulizni sem,csak tanultam. És kb ennyi,utána ideérkeztetek a városba, Stefannak köszönhetően én is vámpír lettem.Te jössz,gondolom,neked valamivel hosszabb.

...És kb ennyi,utána ideérkeztetek a városba, Stefannak köszönhetően én is vámpír lettem.Te jössz,gondolom,neked valamivel hosszabb.- mesélte a múltját.-Én jövök... hol is kezdjem...Anyám, Esther boszorkány, apám pedig vérfarkas volt. Csoda hogy mi normális embereknek születtünk. A szomszédságunkban vérfarkasok voltak, akik az egyik bátyámat megölték, ekkor határozta el anya, hogy rendez egy rituálét. Ekkor lettünk vámpírok. Amikor megöltem az első embert hibriddé vátam, ezzel lelepleződött anyám hűtlensége Mikael előtt. Erre ő lemészárolta az igazi apám és családját, ezzel örökös harcot és utálatot gerjesztve a vérfarkasok és vámpírok között.1492-ben ismertem meg Katherinet.-itt kihagytam részeket, mert csak untatnám, a rosszakat meg amúgy sem akartam elmesélni neki.-Ezeken kívül én vagyok a világ legidősebb vérfarkasa!- míg meséltem, végig az járt a fejemben, hogy könyörgöm, de hát Stefan megölte, én megmentettem... ezek után ,még gondolkodik kit válasszon.

-Én jövök... hol is kezdjem...Anyám, Esther boszorkány, apám pedig vérfarkas volt. Csoda hogy mi normális embereknek születtünk. A szomszédságunkban vérfarkasok voltak, akik az egyik bátyámat megölték, ekkor határozta el anya, hogy rendez egy rituálét. Ekkor lettünk vámpírok. Amikor megöltem az első embert hibriddé vátam, ezzel lelepleződött anyám hűtlensége Mikael előtt. Erre ő lemészárolta az igazi apám és családját, ezzel örökös harcot és utálatot gerjesztve a vérfarkasok és vámpírok között.1492-ben ismertem meg Katherinet.Ezeken kívül én vagyok a világ legidősebb vérfarkasa!
-Érdekes dolgok és hogy te vagy a a legidősebb,és vérfarkas is vagy...köszi,hogy elmondtad ezeket.-Mindkettőjüket meghallgattam,és már tudtam,hogy kit választok,remélem nem fogom megbánni a döntésemet.-Figyelj én most elmegyek,mi lenne,ha este találkoznánk a Heavenben,mondjuk 8-kor?

-Figyelj én most elmegyek,mi lenne,ha este találkoznánk a Heavenben,mondjuk 8-kor?-kérdezte.-Jó, akkor este találkozunk!- felálltam és felsegítettem a padról, majd mindketten más irányba indultunk.

Hosszú volt az éjszaka,viszont jól laktam,és ki is tudtam aludni magam.Reggel felkeltem és lezuhanyoztam.Kipihentnek érztem magam.Amikor kijöttem a fürdőből kaptam egy SMSt Jeremytől.Találkozni szeretne velem.Reg nem találkoztunk.Nagyon vártam már.Gyorsan vissza is irtam neki.
A parkban jó lesz?Ott várlak.
XOXO Anna
Felöltöztem és megcsináltam a hajam.Alig vártam,hogy újra láthassam.Ez a hét nekem elég zűrös volt.Tudtam,hogy Jeremy majd lenyugtat.
Mikor készen voltam,kimentem a parkba,ahol leültem az egyik padra.Gyorsabb voltam mint ő mivel a vámpirszupererőm használtam.

Mikor felébredtem,arra gondoltam,hogy rég nem beszéltem Annával.Ezért arra gondoltam,hogy irok SMS-t neki,hogy talizzunk.Azt mondta oké,és hogy a parkban. Ezért gyorsan rendbe szedtem magam,nem hogy pizsiben mennék:))). És szép lassan elindultam a park felé.De útközben bemenetem egy virágüzletbe,és vettem egy csokor rózsát.Igy már a rózsával a kezemben mentem a park felé.

Csupán 5 percet kellet várnom,amikor a távolból megpillantottam Jeremyt.Hagytam,hogy kicsit közelebb érjen,majd felálltam és odaszaladtam hozzá.Az ölébe ugrottam s megcsókoltam.Annyira vártam már erre.Magával ragadott minden egyes pillanat.S mikor verge ajkaink elválltak egymástól,leszálltam az öléből,és köszöntem neki.
-Szia.-mondtam fülig érő mosollyal.

Hamar a parkhoz értem,és megpillantottam Annát ahogy egy padon üldögél. Ahogy közeledtem egyre jobban felém,felpattant ,és az ölembe ugrott,majd megcsókolt. A csók után leszállt.
-Szia.-Köszönt.
-Szia.-mosolyogtam rá.-Ezt neked hoztam.-És átadtam a csokrot.A szemi meglepetést tükröztek.És egyből a nyakamba ugrott,és megint megcsókolt.

Nagyon boldog voltam.Jeremy átadott nekem,egy csokor virágott.Meglepődtem de örömmel átvettem tőle.
-Köszönöm.-újra megcsókoltam.-Gyere üljünk le a padra-mondtam s megfogtam a kezét.-Hiányoztál.Nagyon zűrös volt nekem ez a hét.S leginkább miattad.
Láttam amint Jeremy szeme kikerekedik.
-Miattam?-kérdezte.
-Igen…mivel Caroline elárulta,hogy bevallotta neked,hogy téged szeret.-itt elhalkultam,s lehajtottam a fejem.-Erről jut eszembe…-emeltem fel újra a fejem-mit szólsz hozzá? Megértem,hogy van vele múltad,mert kicsi korod óra ismered,és gyönyörű és elhiszem és meg is értem,hogy szereted.Ezért,ha úgy döntöttél továbbra is ő kell neked….megértem.-mondtam az elejét hadarva,majd a végére lelassulva.-De tudnod kel,hogy en szeretlek!
Kérdőn néztem,rá s vártam,hogy mit válaszol.Tudtam,hogy ha igent mond,és engem választ én leszek a világ legboldogabb embere.

-Köszönöm.-mondta.--Gyere üljünk le a padra-mondta s megfogta a kezem.-Hiányoztál.Nagyon zűrös volt nekem ez a hét.S leginkább miattad.
-Miattam?-kérdeztem.
-Igen…mivel Caroline elárulta,hogy bevallotta neked,hogy téged szeret.-itt elhalkult,s lehajtotta a fejét.-Erről jut eszembe…-emelte fel újra a fejét-mit szólsz hozzá? Megértem,hogy van vele múltad,mert kicsi korod óra ismered,és gyönyörű és elhiszem és meg is értem,hogy szereted.Ezért,ha úgy döntöttél továbbra is ő kell neked….megértem.-mondta az elejét hadarva,majd a végére lelassulva.-De tudnod kel,hogy en szeretlek!-kérdően nézett rám.
-Figyelj,ha Car nekem ezt azelőtt mondja el,hogy megismertelek.Ott helyben megkértem volna,hogy legyen a barátnőm.De mivel itt agy nekem te,nekem nem kell Car,csak egyedül te.-mondtam,és megcsókoltam.Ezt teljes szivemból igy gondoltam.

Elmondta,hogy ha ezt Caroline előttem vallja be neki,boldog lett volna.De most,hogy velem van még bodogabb.Amikor ezt mondta,tudtam nincs élőlény e kerek Földön akit jobban szeretnék mint őt.Megcsókoltuk egymást.És igen…Soha nem voltam még ennél boldogabb.SOHA.Amikor ajkaink elválltak mélyen a szembe néztem és azt suttogtam.
-Szeretlek!És nekem is te vagy a legfontosabb.Egyedül csak te.-mondtam őt utánozva.Tudtam,hogy őt választom.

-Szeretlek!És nekem is te vagy a legfontosabb.Egyedül csak te.-mondta Anna.
-Én is szeretlek És nem akarom,hogy titkaink legyenek egymás előtt.Remélem minden titkodat megosztod velem.-mondtam,és megcsókoltam.Nem hagytam,hogy válaszolni tudjon.

-Én is szeretlek .És nem akarom,hogy titkaink legyenek egymás előtt.Remélem minden titkodat megosztod velem.-mondta s megcsókolt.Az életem folyamán felgyülemlett titkok mind előtörtek belőlem.Nem feltétlenül érinti őt az egész,de valahogy….előjöttek.
Először,Stefan jutott eszembe,de erről senki nem tud.Nagy hiba volt,és tudom nekem CSAK Jeremy kell.A következő nagy titkom,A LEGNAGYOBB titkom az az,hogy mi vagyok.Ha tényleg vele szeretnék lenni…..és én,TÉNYLEG vele szeretnék lenni,el kell mondanom neki.Talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat,de mielőbb az övé,és csak az övé akarok lenni.
Amikor megcsókolt elhúzódtam tőle.
-Egyvalamit nem tudsz rólam...Nem most szerettem,volna elmondani,de... tudnod kell.Csak akkor lehetünk együtt ha elfogadsz annak ami vagyok.-néztem a meglepődött arcát,s mélyen a szemébe néztem.Még mindig,el tudtam olvadni az a szempár láttán....Kicsit elterelődtek a gondolataim,de tudtam,folytatnom kell a mondókámat.
Lesütött tekintettel azt mondtam:
-Vámpir vagyok.

-Én is szeretlek És nem akarom,hogy titkaink legyenek egymás előtt.Remélem minden titkodat megosztod velem.-mondtam,és megcsókoltam.Nem hagytam,hogy válaszolni tudjon.De Ő elhúzódott töllem.
-Egyvalamit nem tudsz rólam...Nem most szerettem,volna elmondani,de... tudnod kell.Csak akkor lehetünk együtt ha elfogadsz annak ami vagyok.-meglepődött arcal néztem rá,hogy mit akar mondani.Lehajtotta a fejét,és folytatta-Vámpir vagyok.
-MI?Vámpir?Vámpirokról,csak a filmekben léteznek,nem?-néztem rá kérdően. Vámpirok??? Hogy mi van?És ha mégis léteznek,mert egyszer volt egy nagyon fura érzésem...De ha vámpir is én akkor is szeretem,és vele fogok lenni.

-Nem.Nem csak a filmekben léteznek-nevettem el magam,pedig nem akartam.
Újra komoly lettem.
-Igy is el tudsz engem fogadni?-kérdeztem,majdpedig elváltoztattam az arcom,pont úgy mint támadáskor szoktam,és megmutattam neki a szemfogaim.

-Igy is el tudsz engem fogadni?-kérdezte,majdpedig elváltoztatta az arcát,és kijöttek elől a vámpir fogai.De még igy is nagyon szép colt.
-Igen el tudlak fogadni,csak kicsit nehéz lesz megszoknom,hogy vámpir vagy.- mondtam az utolsó szót halkabban.-De te még ilyen arcal,is szép vagy,és tudom,hogy nem fogsz bántani.És rajtad kivül még vannak vápmirok?-kérdeztem,kiváncsian,és nagyon féltem a válaszolt.Magam sem tudom miért,ha Anna nem bánt akkor ők sem.Igaz?-

Láttam,hogy kicsit meglepődött,de megszólalt.
-Igen el tudlak fogadni,csak kicsit nehéz lesz megszoknom,hogy vámpir vagy.-hallkult el- De te még ilyen arcal,is szép vagy,és tudom,hogy nem fogsz bántani.Rajtad kivül még vannak vápmirok?
Jól estek a szavai.
-És nem.Soha nem tudnálak bántani.Úgy érzem,te vagy az egyetlen a világon,aki képes megállitani.Megállitani akkor,amikor butaságot tennék.És ha bármi,akármi problémád van nekem elmondhatod.Tudd,hogy bennem megbizhatsz.És vámpirok…?A városban?Tele van velük.Vigyáznod kell rá,hogy kit hivsz be a házatokba,mert ahol halandó lakik,csak akkor tudunk bemenni,ha behiv.-ekkor a fejemhez kaptam.
-Ez nem lehet igaz.
-Mi?-kérdezte meglepődötten.
-Hozzátok,minden vámpir be volt hivva,a bulikor.-eszembe jutott,hogy valahol a táskám legallján kell legyen egy verbénás karkötő.
-Jeremy?Lenne kedved,ellátogatni egy vámpir lakásba?-mosolyogtam.

-És nem.Soha nem tudnálak bántani.Úgy érzem,te vagy az egyetlen a világon,aki képes megállitani.Megállitani akkor,amikor butaságot tennék.És ha bármi,akármi problémád van nekem elmondhatod.Tudd,hogy bennem megbizhatsz.És vámpirok…?A városban?Tele van velük.Vigyáznod kell rá,hogy kit hivsz be a házatokba,mert ahol halandó lakik,csak akkor tudunk bemenni,ha behiv.-ekkor a fejéhez kapott.-Ez nem lehet igaz.
-MI?-kérdeztem meglepődötten
-Hozzátok,minden vámpir be volt hivva,a bulikor.Jeremy?Lenne kedved,ellátogatni egy vámpir lakásba?-kérdezte.
-Persze,hogy lenne.Holnap jó lesz?-kérdeztem

-Tökéletes.-mondtam s leadtam a lakcimünket.
Holnap,várlak.
Elbúcsúztunk,egymástól.S hazamentem.
Lezarva!