A Társalgó

Avagy a nappali

Rögtön azután, hogy megtaláltam a hullát az erdőben, szóltam Forbes seriffnek, akivel azonosítottunk a holttestet. Kiderült, hogy a neve Matt Donovan és 18 éves volt.
Most hosszú idő után betettem a lábam a Salvatore házba, arra a helyre amit az otthonomnak kéne neveznem. Hát, nem érzek semmit ha ránézek. Csak ürességet. Kivettem a szekrényből az egyik poros bourbon whisky-t nagyot húztam az üvegből. Ahh ez hiányzott már, gondoltam.

Milyen régen voltam itt, istenem pár évszázad eltelt és ez a hely semmit sem változott. Hiányzott az épület, régen jó volt itt lakni, Damon remélem itt van. Az ajtót hangtalanul kinyitottam és bevetettem magam a nappaliba. Ő ott állt velem szemben élet nagyságban. Jó volt újra látni megint. - Ez a ház még szebb, mint amilyen volt! Jó újra látni Damon, semmit sem változtál ahogy az ízlésed sem. Whisky? Kérhetek én is belőle vagy belőled?

- Ez a ház még szebb, mint amilyen volt! Jó újra látni Damon, semmit sem változtál ahogy az ízlésed sem. Whisky? Kérhetek én is belőle vagy belőled? -hallottam egy nagyon ismerős női hangot a hátam mögül. Vámpírgyorsasággal megfordultam és ott állt velem szemben Ő, akit 145 éve nem láttam és majdnem ennyi ideje halottnak hittem. Aki átvert, amikor azt mondta, hogy a sírban lesz. A nő, akit emberként annyira szerettem.
-Katherine. - morogtam és megálltam tőle pár centire. -Mit keresel itt?

Vámpírgyorsasággal megfordult és ott állt velem szemben. -Katherine. - morogta és megállt tőlem pár centire. -Mit keresel itt? - kérdezte. - Jaj Damon tudom,hogy örülsz nekem. Mit is keresek itt, nem is tudom kalandot, újdonságot, régen jártam erre gondoltam benézek. Meg persze téged is, annyira hiányoztál már. Meg sem kínálsz semmivel? - kérdeztem, közben egy lépéssel előbbre mentem így méglevegő réteg sem volt köztünk. Így az illatát is éreztem, mindene hiányzott, de legfőképpen a szeretete. Megbántam már amit tettem és mindent helyre akarok hozni végre. Ő és én egy pár lehetnénk örök életen át.

- Jaj Damon tudom,hogy örülsz nekem. Mit is keresek itt, nem is tudom kalandot, újdonságot, régen jártam erre gondoltam benézek. Meg persze téged is, annyira hiányoztál már. Meg sem kínálsz semmivel? - kérdezte, közben egy lépéssel előbbre jött, így még levegő réteg sem volt köztünk. Belenéztem a nagy, barna szemeibe és egy pillanatra úgy érzetem mintha megint '64-ben lettünk volna. Megfagyott körülöttünk a levegő, csak néztünk egymást és arra vártunk, hogy a másik mondjon valamit. Végül én törtem meg a csendet: -Hát, Katherine te sem változtál semmit. Még mindig ugyanolyan jól nézel ki. - húztam féloldalas mosolyra a számat. - Whisky-t? -kínáltam meg a barna itallal.

Megfagyott körülöttünk a levegő, csak néztünk egymást és arra vártunk, hogy a másik mondjon valamit. Végül ő törte meg a csendet: -Hát, Katherine te sem változtál semmit. Még mindig ugyanolyan jól nézel ki. - húzta féloldalas mosolyra a száját. - Whisky-t? -kínált meg a barna itallal. - Na végre, természetesen kérek. Mi szél hozott téged ebbe a poros kisvárosba? Mesélj mióta vagy itt?? -kérdeztem érdeklődve, miközben leültem a kanapéra, lábamat az asztalra tettem. A kezemmel intettem neki üljön le mellém. Pár perc gondolkodás után már ott is termett mellettem.

- Na végre, természetesen kérek. Mi szél hozott téged ebbe a poros kisvárosba? Mesélj mióta vagy itt?? -kérdezte érdeklődve, miközben leült a kanapéra és a lábát az asztalra tette. A kezével intett, hogy üljek le mellé. Pár perc gondolkodás után már ott is termettem mellette. Töltöttem neki egy pohárba a bourbon-ből, és magyarázni kezdtem: - Az elmúlt 50 évet utazgatással töltöttem. Amikor a fülembe jutott, hogy az egyik ősi, Kol újabban rákapott a gyilkolászásra, úgy döntöttem nem maradok ki a buliból, ezért követtem a nyomokat, amik idevezettek. Legutoljára valami Matt Donovan nevű embert ölt meg az erdőben. Nem ismered? - néztem rá hirtelen.

Töltött nekem egy pohárba a bourbon-ből, és magyarázni kezdett: - Az elmúlt 50 évet utazgatással töltöttem. Amikor a fülembe jutott, hogy az egyik ősi, Kol újabban rákapott a gyilkolászásra, úgy döntöttem nem maradok ki a buliból, ezért követtem a nyomokat, amik idevezettek. Legutoljára valami Matt Donovan nevű embert ölt meg az erdőben. Nem ismered? - nézett rám hirtelen. - Kol? Milyen régen hallottam az ősök felől, utoljára Nicklaus elől menekültem, mielőtt felakasztottam magam és ilyen lettem. - közben végig mutattam magamon. Amúgy arról a Kol nevű ősről mit tudsz, azon kívül hogy itt van a városunkban!? Honnan kéne nekem ismernem, még csak most jöttem vissza. Ismerkedni sem volt időm, ki sem mozdulhatok az új házunkból, állítólag itt él a hasonmásom valami Elena-nak hívják. - a végén levittem a hangom nehogy illetéktelenek is meghallják a mondandóm. Nyugodj meg egyedül csak egy öreg milliomost öltem meg, képzeld egy vagyonos öreg távoli unoka huga vagyok. Bemutatom neked Katherine Petter-t. Nincs kedved valakit megölni? - annyira unatkozom, a régi szép idők kedvéért. Vagy tudod mit töltsünk el együtt egy napot.

-Honnan kéne nekem ismernem, még csak most jöttem vissza. Ismerkedni sem volt időm, ki sem mozdulhatok az új házunkból, állítólag itt él a hasonmásom valami Elena-nak hívják. - a végén levitte a hangját. Nyugodj meg egyedül csak egy öreg milliomost öltem meg, képzeld egy vagyonos öreg távoli unoka huga vagyok. Bemutatom neked Katherine Petter-t. Nincs kedved valakit megölni? - annyira unatkozom, a régi szép idők kedvéért. Vagy tudod mit töltsünk el együtt egy napot.
Éppen a bourbon-t ittam üvegből és megakadtam Katherine történetének egyik részénél...A hasonmásos résznél. Velem ilyen nem szokott előfordulni de most félrenyeltem és szerencsétlenül köhögni kezdtem.
-Mi a...mi az, hogy...-krákogtam - ...itt él a hasonmásod? -néztem rá döbbenten. - Egyébként pedig a válaszom NEM, Katherine, nincs kedvem veled tölteni egy napot azok után, hogy becsaptál engem! 145 nem kevés idő, de te tudod ezt a legjobban. Viszont segíthetnél kideríteni néhány dolgot Kol-al kapcsolatban. És a hasonmásod is érdekelne.

Éppen a bourbon-t itta üvegből és megakadt történetem egyik részénél...A hasonmásos résznél. Vele ilyen nem szokott előfordulni de most félrenyelt és szerencsétlenül köhögni kezdett. Nagy késztetést éreztem,hogy oda menjek és segítsek rajta, de a szavai megakadályoztak benne.
-Mi a...mi az, hogy...-krákogta - ...itt él a hasonmásod? -nézett rám döbbenten. - Egyébként pedig a válaszom NEM, Katherine, nincs kedvem veled tölteni egy napot azok után, hogy becsaptál engem!- mondta fanyarul, láttam rajta még most is bántja az a félreértés. - 145 nem kevés idő, de te tudod ezt a legjobban. Viszont segíthetnél kideríteni néhány dolgot Kol-al kapcsolatban. És a hasonmásod is érdekelne. - mondta, miközben felcsillant a szeme. - Jó segítek neked két feltétellel. Az egyik az, hogy együtt csinálunk mindent és akkor úgy is velem kell lenned. A másik ha Kol-al kapcsolatban nyomozunk segít nekünk a barátnőm April. Valamit el kell mondanom, ha tetszik ha nem. Amikor állítólag "becsaptalak" el kellett mennem szó nélkül. Amit nagyon röstellek még mindig, ha akkor nem menekülök el, tényleg meghaltam volna. Mindenképpen szenvedned kellett miattam, amit szintén nagyon bánok, de most mindent jóvá akarok tenni bepótolni azt a 145évet amit külön töltöttünk. Damon kérlek figyelj rám, én tényleg szerettelek és most is szeretlek, életem végéig szeretni foglak!!! - miközben már mindent bevallottam életem szerelmének, a szemem könnyes lett. De hogy ne lássa elfordultam és nem akartam elhinni tényleg megtettem, amiért egész életemben elakartam mondani neki.

(...) -Valamit el kell mondanom, ha tetszik ha nem. Amikor állítólag "becsaptalak" el kellett mennem szó nélkül. Amit nagyon röstellek még mindig, ha akkor nem menekülök el, tényleg meghaltam volna. Mindenképpen szenvedned kellett miattam, amit szintén nagyon bánok, de most mindent jóvá akarok tenni bepótolni azt a 145évet amit külön töltöttünk. Damon kérlek figyelj rám, én tényleg szerettelek és most is szeretlek, életem végéig szeretni foglak!!! - mondta és elfordult tőlem. A szavai még visszhangoztak a fejemben és hirtelen nem tudtam mit reagáljak ezért magam elé fordítottam és megcsókoltam. Nem tudtam miért tettem, talán azért mert annyira hiányzott már vagy mert amikor együtt voltunk a levegő mindig vibrálni kezdett közöttünk és ez történt most is. 145 év után újra és lehet, hogy utoljára.

Nem tudtam mit tegyek elakartam menni innen gyorsan elakartam tűnni. Hirtelen maga elé fordított és megcsókolt. Nem tudtam miért tette, talán azért mert annyira hiányoztam már vagy mert amikor együtt voltunk a levegő mindig vibrálni kezdett közöttünk és ez történt most is. 145 év után újra és lehet, hogy utoljára. Nem akartam, hogy ez utoljára történjen meg velünk, végre vele akartam lenni és most már örökre. Hirtelen cselekedtem, ösztönösen mint mindig. A vámpír erőm segítségével, neki nyomtam a legközelebbi falnak, ami csak úgy csattant az ütközéstől. Vissza csókoltam, nem tudom meddig csókolózhattunk, de egy örökké valóságnak tűnt és így is akartam "örökké". Gondolatban már az ágyában voltunk egymás karjaiban.

A vámpír ereje segítségével, neki nyomott a legközelebbi falnak, ami csak úgy csattant az ütközéstől. Vissza csókolt, nem tudom meddig csókolózhattunk, de egy örökké valóságnak tűnt. Katherine nem lepett meg, hogy a falhoz nyomott, mivel hasonló volt a természetünk ezért ösztönösen cselekedtünk. Elkezdte kigombolni az ingemet, miközben tovább csókolóztunk. de én hirtelen ellöktem magamtól és ismét elővettem a féloldalas mosolyomat. - Ne siessük el a dolgokat. Ráérünk még. - láttam az arcán, hogy meglepődött, mert általában nem tudok neki ellenállni, de ha valamit megtanultam az évek során, az az, hogy Katherine milyen manipulatív tud lenni. Úgy láttam kicsit megsértődött, mert nem erre számított, de majd kiengesztelem később.

Elkezdtem kigombolni az ingét, miközben tovább csókolóztunk. de ő hirtelen ellökött magamtól és ismét elővette a féloldalas mosolyát. - Ne siessük el a dolgokat. Ráérünk még. - látta az arcomon, hogy meglepődtem, mert általában nem tud nekem ellenállni, de valamit tanulhatott az évek során, hogy most nem hisz nekem. Komolyan megsértődtem, mert nem erre számítottam, de nem is érdekelt már. Kiviharzottam a házból, még szerencse, hogy April mondott valami bulit. Oda benézek hátha jobb kedvem lesz tőle.



LEZÁRVA

A csajos buli elég jól sikerült, leszámítva azt a részt, hogy Elena nem volt ott. Mindegy. Láttam Kath-en, hogy valami felzaklatta és előtte Damon-nel volt. Tuti nem útközbe húzta fel valaki. Este miután utolsónak távoztam Vicky-től, otthon Kath már elég sokat ivott. Összevissza mondott mindent, de annyit ki tudtam venni, hogy 'Damon' 'Kol' 'tud valamit' ... este még nem foglalkoztam vele, de reggel összeállt. Döntöttem. Eljöttem a Salvatore házhoz. Kopogtam.

Reggel arra keltem, hogy kopognak az ajtón. Percekig bámultam a plafont, de a kopogás egyre erőteljesebb lett. Végül meguntam és felkaptam egy alsógatyát (többre nem volt időm) és elindultam ajtót nyitni. A ház előtt egy vörös hajú csaj állt. Elég csinos volt, és feketében volt ami nálam plusz pont. Idegesnek tűnt, és úgy tűnik meglepődött, hogy egy szál alsóban nyitottam neki ajtót. Ahogy jobban megnéztem, eszembe jutott, hogy ő lehet Katherine barátnője akiről mesélt. Valami A- betűs neve van...
- Minek köszönhetem a látogatásodat, Vörös? Eltévedtél? - mosolyogtam titokzatosan.

Addig kopogtam még végre ajtót nem nyitott. Egy szál alsógatyában. Végigmért. Egy pillanatig valamin gondolkodott majd megszólal.
- Minek köszönhetem a látogatásodat, Vörös? Eltévedtél? - mosolygott titokzatosan. Chh... Vörös? Érdekes név.
- Nem, nem tévedtem el! Jó helyen vagyok. Katherine miatt jöttem. Beszélnünk kell. - szólaltam meg - Amúgy látom, nem igen jegyzel meg semmi. A nevem April.

- Nem, nem tévedtem el! Jó helyen vagyok. Katherine miatt jöttem. Beszélnünk kell. - szólalt meg - Amúgy látom, nem igen jegyzel meg semmi. A nevem April.
-Csak azt jegyzem meg ami fontos. De nem hiszem, hogy mostantól elfoglak tudni elfelejteni. - vettem elő a hódító énemet, de nem reagált rá semmit. Gyere be April. - tártam ki az ajtót, utat engedve neki. -Katherine miatt jöttél? Ez érdekesen kezdődik.
Bementünk a nappaliba és April leült a kanapéra. -Whisky-t? -kínáltam meg udvariasságból.

-Csak azt jegyzem meg ami fontos. De nem hiszem, hogy mostantól elfoglak tudni elfelejteni. - vettem elő a hódító énjét, de nem jött be. El kell ismernem nem néz ki rosszul, de nem az esetem. Különben is mért nyúlnám le a legjobb barátnőm szerelmét?
- Gyere be April. - tárta ki az ajtót, utat engedve nejen. -Katherine miatt jöttél? Ez érdekesen kezdődik.
Bementünk a nappaliba és leültem a kanapéra.
-Whisky-t? -kínáltam meg.
- Elfogadom. - mondtam udvariasan - De annyira nem tudsz leitatni, hogy elcsábíts!

- Elfogadom. - mondta udvariasan - De annyira nem tudsz leitatni, hogy elcsábíts! - erre muszáj volt elmosolyodnom. - Nem is ez volt a célom. -Szóval minek köszönhetem a látogatásodat? -kérdeztem és töltöttem magamnak is az italból.

Elkezdett vigyorogni.
- Nem is ez volt a célom.Szóval minek köszönhetem a látogatásodat? -kérdezte és töltött magának is az italból.
- Tudom, hogy tegnap délután meglátogatott. És elég zaklatott volt. - éppen mondani akart valamit, szerintem ellenkezni, de nem hagytam - Damon ne mond, hogy bárki vagy bármi más felidegesíthette volna. Tudom, hogy te tettél vagy mondtál valamit. Mit csináltál??? - a végén már majdnem kiabáltam. Most látom először, de már kiabálok vele. Szép. De legalább tudja, hogy ne kötekedjem.

- Tudom, hogy tegnap délután meglátogatott. És elég zaklatott volt. - közbe akartam szólni, de belém fojtotta a szót. - Damon ne mond, hogy bárki vagy bármi más felidegesíthette volna. Tudom, hogy te tettél vagy mondtál valamit. Mit csináltál??? - a végén már szinte kiabált. Most találkoztunk először, de már kiabál velem. Ezt nem hagyhattam annyiban. -Hogy én mit csináltam?? Ő jött ide és ömlengett arról, hogy mennyire bánja amit tett! Egyébként ha ennyire jóban vagytok akkora ő is elmondhatta volna neked. - egy mozdulattal kiittam a poharam tartalmát.

-Hogy én mit csináltam?? Ő jött ide és ömlengett arról, hogy mennyire bánja amit tett! Egyébként ha ennyire jóban vagytok akkora ő is elmondhatta volna neked. - és egy pillanat alatt kiitta a poharát.
- Nagyon jól ismerem! És elmesélt mindent. És tényleg bánja! De te egy szívtelen önző dög vagy ha nem veszed észre! Nem tudom mit tettél, de részegre itt magát. Nagyon maga alatt volt! Amikor idejöttünk, és elmondta,h szeretne megkeresni téged és bocsánatot kérni, láttam a szemébe, hogy komolyan gondolja és nagyon sokat érez irántad! - a vége felé már szinte üvöltöttem. Nem baj. Ez a ház a város széle felé vagy ugye? Csak nem hívják a rendőrséget állatkínzásért. Vagyis csak ha nekiesek ennek a ... chh... Nyugalom.

- Nagyon jól ismerem! És elmesélt mindent. És tényleg bánja! De te egy szívtelen önző dög vagy ha nem veszed észre! Nem tudom mit tettél, de részegre itt magát. Nagyon maga alatt volt! Amikor idejöttünk, és elmondta,h szeretne megkeresni téged és bocsánatot kérni, láttam a szemébe, hogy komolyan gondolja és nagyon sokat érez irántad! - a vége felé már szinte üvöltött. Hogy képzeli? Idejön az ÉN házamba és az ÉN whisky-met issza miközben az ÉN arcomba üvöltözik?
-Vigyázz, Vörös mert a végén a szép hajad fogja megbánni. - vicsorogtam. Erre ő levágta a poharát az ÉN mahagóni asztalomra és megállt az arcomtól 1 centire.