A társalgó

A nappali más néven

Már órák óta a könyveket bújtam és tanultam,vagyis csak próbáltam tanulni,de nem igazán tudtam koncentrálni.Arra gondoltam,hogy sétálok inkább egy kicsit.Sétálás közben arra gondoltam,hogy meglátogatok Elenát,úgyis mostanában keveset beszélgettünk.Fel akartam hívni előtte,de rájöttem,hogy otthon hagytam a telefonomat.Úgy 20 percre laktunk egymástól így a séta is összejött.Mikor odaértem Elenáék házához becsöngettem.Pár percnyi várakozás után Jeremy nyitott ajtót.Megkérdeztem,behívott,miközben megkérdeztem,hogy Elena otthon van-e.

Csengettek,és kinyitottam az ajtót.Meglepődtem mivel Caroline állt ott. Behivtam,és megkérdezte,hogy Elena itthon van-e.Mondtam neki,hogy nincs,de várja meg.Amig várta Elenát elkeztünk beszélgetni,jól elvoltunk szerintem.Örülnék annak,hogyha eltudnám neki mond,hogy szeretem.De nem tehetem.Szivesen olvasnék a gondolataiban,hogy megtudjam mit gondol rólam.

Jeremy mondta,hogy Elena nincs otthon,de várjam meg nyugodtan.Leültem a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni.Jer nagyon jó fej,olyan mintha a kisöcsém lenne.Egy évvel fiatalabb mint én,de mégis olyan felnőttesen gondolkodik.A szüleik halála óta ő az egyetlen férfi a családban.Büszke vagyok a viselkedésére.Már elég rég vártam Elenára,de Jeremyvel nagyon hamar eltelt az idő,még soha nem beszélgettünk ilyen sokat .Indulni akartam,amikor nyílt az ajtó és belépett Elena.

Megjöttem a nappali sétámból,és éppen nyitottam az ajtót,mikor ott ült Jeremy és Caroline.Remélem,Car nem várt rám sokáig.Bezártam magam mögött az ajtót.
- Sziasztok!Hát te,Car?Remélem,nem várattalak meg,de éppen sétáltam.Mostanság sokat sétálok,nem tudom miért. - Mondtam,és leültem mellé.Elkezdtünk beszélgetni,és közben kiderült,Caroline azért jött,hogy elmondja,milyen jól érzi magát,pedig nincs rá különösebben oka.

Belépett Elena:-Remélem Car nem várattalak meg,de éppen sétáltam.Mostanság sokat sétálok nem tudom miért-mondta és leült mellém.Jeremy nem igazán vette észre,hogy Elenával szerettem volna beszélni,meg aggasztott a viselkedése,valami lehetett vele.Eszembe jutott,hogy milyen rég találkoztam már Vickyvel,mostanában alig mozdulok ki otthonról,folyton tanulok,amitől már kezdek besokallni.Mondtam Elenának,hogy hívjuk fel Vickyt és tartsuk egy csajos estét.

LEZÁRVA

Az ajtóban álltunk és kopogtattam, majd Stefanra néztem. - Csábítsd el ahogy csak tudod. - mondtam neki nagy vigyorral a képemen. - Köszönöm, hogy elkísértél April, tudom rád mindig számíthatok. - mondtam kedvesen, komolyan kedvesen.
Lépteket hallottam fentről, az ajtó máris nyitódott. Elena állt ott meglepetten, ahogy minket nézett.

- Sziasztok,hát ti? - Kérdett minket meglepődve.Tényleg nem számított ránk.
- Szia. - köszöntünk egyszerre. - Gondoltuk meglátogatunk, és kérdezni szeretnék valamit. Beljebb mehetünk? - kérdeztem tőle, miközben befelé tekintettem.

- Persze,gyertek beljebb. - Mondta mindhármójuknak. Közben leültünk az egyik kanapéra April és én. A másikon Stefan foglalt helyet mellé leült Elena.
- Mit szerettél volna mondani Kath? - kérdezte felém fordulva.
Oda mentem elé, és mélyen a szemébe néztem. - Mikor először találkoztunk, megigéztelek. Felejtsd el amit mondtam neked. Damon egy új ismerős számodra akivel azt csinálsz amit akarsz. - mondtam. - Mikor először találkoztunk megigéztél. Felejtsem el amit mondtál nekem. Damon egy új ismerős számomra akivel azt csinálok amit akarok. - mondta monoton hangon utánam.
Vissza ültem a helyemre, és vigyorogtam rá, mire feleszmélt. - Csak amit még Damon-ről mondtam azt komolyan is gondoltam. Nekem ő tényleg fontos és kérlek ezt másoknak nagyon ne emlegesd. - mondtam kedvesen.

- Rendben. - Mondta mosolyogva. Damon most majd elégedett lesz velem, mondtam magamnak. - O mielőtt még el nem felejtem szeretnénk meghívni egy bulira. Tudod Stefannak most volt a szülinapja és April meg én rendezünk neki egsy bulit. Eljönnél rá? - kérdeztem tőle közben Stefanra és a mellettem ülő barátnőmre mosolyogtam.

-Ó mielőtt még el nem felejtem szeretnénk meghívni egy bulira. Tudod Stefannak most volt a szülinapja és April meg én rendezünk neki egy bulit. Eljönnél rá? - kérdezte tőle Katherine közben rám és April-re mosolygott.
-Szép ház,Elena.-Dicsértem meg.
-Köszönöm és Boldog Születés napot.-Mondta Elena.

-Köszönöm és Boldog Születés napot. - mondta nekem. - Hány éves lettél?-Kérdezte Elena.
-18-Mondtam mosolyogva.
-Elena,te már gondolom gyerek korod óta itt laksz ugye?-Kérdeztem kiváncsian.

- Igen,így a legtöbb embert ismerem a városba.Olyanok vagyunk,mint egy nagy család. - Mondta mosolyogva. - És te?Eddig hol éltél?-Kérdezte.
-Hát régen itt éltünk egy ideig hisz a Salvatore család is alapító volt.Sok helyen jártam.-Mondtam.
-Szép gyűrűd van.
-Köszönöm ez olyan családiereklye.-Mosolyogtam.

Kathnek és Aprilnek sürgős dolga támadt,így menniük kellett.
- És milyen viszonyba vagy egyébként a testvéreddel,Damonnal?Csak mert mikor beszéltem vele,nem úgy hallatszott,mintha jóban lennétek. - Mondta.
-Damonnel zavaros a kapcsolatunk,de próbálom őt megérteni mindig is ilyen volt.És neked vannak testvéreid?-Kérdeztem.

- Egy van,Jeremynek hívják,csak ő most rokonoknál van,úgy döntött hogy ott tölti a maradék nyarat,hosszú történet. - Mondta.
-Értem,nos Elena mesélj még magadról.-Kértem és közben odaültem mellé.

- Most mit meséljek magamról?Elena vagyok,egy átlagos lány,akinek vannak barátai,akikre mindig számíthat.A szülei meghaltak egy autóbalesetben olyan egy éve,azóta az öccsével él egyedül a lakásba.Nincsen semmi izgalmas az életében,átlagos problémák vannak,hogy mondjuk melyik cipőt vegyem fel ehhez a ruhához.Nem tudom,mire voltál kíváncsi,de most ez telt tőlem. - Mondtam. - Na és veled mi van?Mesélj magadról te is! - Követeltem.
-Stefan vagyok,egy átlagos fiú,akinek April a legjobbbarátja akire számíthat.A fivérem Damon eltaszítmagától.Az édesanyám a szülésben meghalt.Apánk meg 1 éve.Naplót vezetek...stb.-nevettem közbe és csak reflexből megsimogattam Elena arcát.