A Társalgó

Nagyon dühös lett, mert kiabáltam.
-Vigyázz, Vörös mert a végén a szép hajad fogja megbánni. -vicsorgott Damon. Betelt a pohár. Levágtam az üres poharat a drágalátos asztalkájára és megálltam az arcától 1 centire. Chh.. fenyeget és bókol... hmm micsoda úriember.
- Te csak engem ne fenyegess! Idősebb és erősebb vagyok! - mutatóujjam megböktem a vállát és a falhoz vágódott. Megfordultam és felvettem az asztalról a whisky-s üveget és beleittam. - Még valami. Többet ne merj Vörösnek hívni!

- Te csak engem ne fenyegess! Idősebb és erősebb vagyok! - bökött meg és a falhoz vágódtam. Megfordult és felvette az asztalról a whisky-s üvegeMET és beleivott. - Még valami. Többet ne merj Vörösnek hívni!
-Oké, Vörös de egyvalamit elfelejtettél. Én dühösebb vagyok. - mondtam és kivertem az üveget a kezéből, majd hirtelen a falhoz löktem. Mindketten a falhoz voltunk nyomódva és egymás arcába morogtunk amikor a bejárati ajtó becsapódást hallottam.

Sokáig nem mentem be csak álltam az ajtóban, majd becsapódásokat hallottam. Majd egy üveg törését hallottam. Ebből elég gondoltam magamban, még a végén megölik egymást. Az ajtóba rúgtam, mire az ajtó nagy robajjal kicsapódott. Elegánsan besétáltam a nappali, megláttam őket a falnak voltak nyomódva egymáshoz nagyon közel. Morogtak mint a vadállatok semmi emberség sem volt bennük. A düh mindegyiküknek a fejébe szállt, az eszüket is elvesztették. - Ebből elég!!- kiáltottam rájuk. Vámpírgyorsasággal a vállánál megfogtam Damont és a kanapéra dobtam. Aprilre néztem megnyugtatóan. - Nyugodj meg most már. - mondtam neki kedvesen. Majd Damonhoz mentem felállítottam. - Hagyjátok abba, az nem vezet semmi jóra. Damon bármilyen ideges vagy nem fogod tudni legyőzni April sokkal idősebb nálad. - mondtam neki kérlelően. Kettőjük közé álltam hátha újra egymásnak akarnának ugrani.

- Ebből elég!!- kiáltott ránk Katherine. Vámpírgyorsasággal megfogta a vállam és a kanapéra dobott. Aprilre nézett megnyugtatóan. - Nyugodj meg most már. - mondta neki kedvesen. Majd hozzám jött és felállított. - Hagyjátok abba, az nem vezet semmi jóra. Damon bármilyen ideges vagy nem fogod tudni legyőzni April sokkal idősebb nálad. - mondta nekem kérlelően és közénk állt hátha újra egymásnak akarnánk esni. -Ő a 12 éves, nem én. - álltam fel és leporoltam magam. Erre April morgott valamit az orra alatt. Milyen ironikus, hogy ennek pont Katherine fog véget vetni, gondoltam. -Meg akarsz még valamit beszélni, vagy ennyi volt? - villantottam Aprilre a 150 wattos mosolyomat. Katherine csak kapkodta köztünk a fejét, pedig biztos, hogy hallgatózott.

- Oké, Vörös, de egyvalamit elfelejtettél. Én dühösebb vagyok. - mondta Damon és kiverte az üveget a kezemből, majd hirtelen a falhoz lökött. Mindketten a falhoz voltunk nyomódva és egymás arcába morogtunk amikor a bejárati ajtó becsapódást hallottam. Kathrine volt az.
- Ebből elég!!- kiáltott ránk. Vámpírgyorsasággal megfogta Damon vállét és a kanapéra dobta. Megnyugtatóan nézett rám.
- Nyugodj meg most már. - mondta kedvesen. Odament Damon-höz és felállította.
- Hagyjátok abba, az nem vezet semmi jóra. Damon bármilyen ideges vagy nem fogod tudni legyőzni April sokkal idősebb nálad. - mondta neki kérlelően és közénk állt hátha újra egymásnak akarnánk esni. Hehe gondoltam. Ha Kath nem ront ránk esetleg megöltem volna. Vagy mégse, mert szerelmes belé... és nem akarom elszomorítani. Milyen lenne már? 'Hé Kath! Képzeld felhúzott Damon és megöltem!'
-Ő a 12 éves, nem én. - állt fel Damon és leporolta magát. Erre elkezdtem morogni. 'Még egy beszólás és tényleg nekimegyek'
-Meg akarsz még valamit beszélni, vagy ennyi volt? - villantottam rám 150 wattos mosolyát Damon. Kath csak kapkodta közöttünk a fejét.
- Nem hatsz meg. - mondtam nyugodtan és ravaszul rámosolyogtam - Most innom kell, vagy még rossz véged lesz! Én hazamegyek! A Kol dolgot később megbeszéljük! Páá! - intettem. Damon szeme felcsillant. Azt hiszi tudok róla valamit. Lehet meg akar majd állítani. De inkább idegesítem még egy kicsit. Vámpírsebességgel eltűntem.

-Ő a 12 éves, nem én. - állt fel Damon és leporolta magát. Erre elkezdett morogni April. -Meg akarsz még valamit beszélni, vagy ennyi volt? - villantottam rám 150 wattos mosolyát Damon. Csak kapkodtam közöttünk a fejem.
- Nem hatsz meg. - mondta nyugodtan és ravaszul rámosolyogott - Most innom kell, vagy még rossz véged lesz! Én hazamegyek! A Kol dolgot később megbeszéljük! Páá! - intett April. Damon szeme felcsillant.Vámpírsebességével eltűnt April. - Kettesben maradtunk Damon. De mégis mit képzeltél, hogy neki rontasz Aprilnek, sokkal idősebb mint hitted és erősebb is. Gondolkodhattál volna, nem csak magad miatt is. Nem fogod fel a tetteidnek a következményét, féltelek!! - már majdnem kiabáltam vele, csak mert aggódok miatta. De veszekedni nem akarok, sose tesz jót eg kapcsolatnak, ha a felek csak vitatkoznak. - Damon, értsd már meg szeretlek!!! - mondtam neki, miközben olyan közel mentem hozzá, hogy éreztem a leheletét.

- Nem hatsz meg. - mondta April nyugodtan és ravaszul rám mosolygott - Most innom kell, vagy még rossz véged lesz! Én hazamegyek! A Kol dolgot később megbeszéljük! Páá! - intett April. Felcsillant a szemem.Vámpírsebességével eltűnt April. - Kettesben maradtunk Damon. De mégis mit képzeltél, hogy neki rontasz Aprilnek, sokkal idősebb mint hitted és erősebb is. Gondolkodhattál volna, nem csak magad miatt is. Nem fogod fel a tetteidnek a következményét, féltelek!! - már majdnem kiabált velem, csak mert aggódik miattam. - Damon, értsd már meg szeretlek!!! - mondta nekem, miközben olyan közel jött hozzám, hogy éreztem a leheletét.
Megenyhült az arcom. Belenéztem a szemébe és úgy tűnt igazat mond...
-De..-kezdtem.
- Nincs de, Damon. - szakított félbe.
-Én is szeretlek. -mondtam ki és láttam hogy hatalmas kő esik le a szívéről.

Megenyhült az arca.
-De..-kezdte.
- Nincs de, Damon. - szakítottam félbe.
-Én is szeretlek. -mondta ki és látta hogy hatalmas kő esik le a szívemről. Nem tudtam mit tenni mosolyra húzódott a szám, nagyon régóta most először. Utoljára ezt akkor hallottam tőle, mikor még ember volt. Jó volt ezt hallani, de mégis volt a hangjában egy kis él. Amiből rájöttem nem gondolja száz százalékosan komolyan. Ezen még javítanom kell. Az egyik kezemet a mellkasára tettem, a másik kezemmel megborzoltam fekete haját. - Mondd, hol jártál eddig? - bukott ki belőlem a kérdés. Azonnal meg is bántam, hiszen tudtam a választ. Most már hallani sem akartam, azzal mindent elront.

Mosolyra húzódott a szája, nagyon régóta most először. Utoljára ezt akkor hallotta tőlem, mikor még ember voltam. Azonban volt a hangomban egy kis él, amiből rájött, hogy nem gondolom száz százalékosan komolyan. Az egyik kezét a mellkasomra tette, a másik kezemmel megborzolta a hajamat. - Mondd, hol jártál eddig? - bukott ki belőle a kérdés.
-Mondjuk úgy, hogy egy évszázadig kerestelek és gyászoltalak. - néztem rá értetlenül - Azt hittem halott vagy!

-Mondjuk úgy, hogy egy évszázadig kerestelek és gyászoltalak. - nézett rám értetlenül - Azt hittem halott vagy! - Sajnálom, egyszerűen nem tehettem mást. Ezt már nagyon régóta megbántam. Valahol meg is haltam, legbelül darabokra hullottam szét. Szerettem azt amikor ember voltál, akkor tényleg együtt voltunk. Tudom most már nem tudnál ugyan úgy tekinteni rám. Megértelek. De mégis nem kezdhetnénk újra? - kérdeztem, végig azokat a kék szemeket fürkészve.

- Sajnálom, egyszerűen nem tehettem mást. Ezt már nagyon régóta megbántam. Valahol meg is haltam, legbelül darabokra hullottam szét. Szerettem azt amikor ember voltál, akkor tényleg együtt voltunk. Tudom most már nem tudnál ugyan úgy tekinteni rám. Megértelek. De mégis nem kezdhetnénk újra? - kérdezte, végig a szememet fürkészve.
-Katherine, én...nem tudom mit érzek. Az örökkévalóság áll rendelkezésünkre, szóval adj egy kis időt. Át kell gondolnom. Talán egy nap újra együtt lehetünk. Én most csak azt tudom...hogy el kell mennem innen. Most rögtön. - mondtam zavartan. Végigsimítottam Katherine arcát és gyengéden megcsókoltam. Ő is elég zavart volt, de remélem felfogta, hogy kell nekem egy kis idő és nem fog megint lerészegedni. Megfogtam a kabátomat és normális emberi tempóval kisétáltam a ház elé. Még egyszer visszanéztem Rá, még mindig ugyanott állt. Amikor becsapódott az ajtó vámpírgyorsasággal eltűntem az erdőben.

-Katherine, én...nem tudom mit érzek. Az örökkévalóság áll rendelkezésünkre, szóval adj egy kis időt. Át kell gondolnom. Talán egy nap újra együtt lehetünk. Én most csak azt tudom...hogy el kell mennem innen. Most rögtön. - mondta zavartan. Végigsimította az arcom és gyengéden megcsókolt. Én is elég zavart voltam. Megfogta a kabátját és normális emberi tempóval kisétált a ház elé. Még egyszer visszanézett rám, még mindig ugyanott álltam. Amikor becsapódott az ajtó vámpírgyorsasággal eltűnt az erdőben. Nem értettem ez most mi volt, egyszerűen csak azt tudtam van esélyem nála. Ami nagyon boldoggá tett és aggasztott is a viselkedése. " Adj egy kis időt." hallottam a fejemben a hangját. Idő. Egy ideig most nem találkozhatok vele, pedig muszáj lesz Elenáról megtudja a híreket és Kolról is ki kellene deríteni mindent. Nem baj April majd mindent elmondd neki, ha megtudunk bármit is. Hagynom kell, ha időt akar nem kereshetem. A szívem megszakad benne, de gondolkodnia kell. A csókját még most is érzem a számon, ezzel be kell érnem egy jó darabig. Aprilnek el kell mesélnem mindent és megköszönni neki amit értem tett. Vámpírgyorsasággal eltűntem a házból, mintha ott sem lettem volna.

LEZÁRVA

Éppen a nappaliban álltam mikor hallottam,hogy az ajtóba nagy dörömbölés van.
-Stefan,Elijah vagyok nyisd ki!-Üvöltötte.
Nem tudtam,hogy mit csináljak nyissam ki az ajtót és öljön meg vagy törje be az ajtót de nem tud bejönni mert nem hívtuk be.Így hát vártam,hogy mi lesz.

Teljesen kiment a fejemből, hogy Stefannak szülinapi bulit akartam rendezni. Nem tudom mi volt velem. Hazamentem és bekapcsoltam max hangerőre a zenét... majd kifeküdtem az ágyamon. Annyi ötlet volt a fejemben, hogy szerintem elaludtam. Most itt vagyok. Bocsánatot kérek. Amúgy a ház teljesen csendes volt. Kath eltűnt.... aggódtam, de tűnt már el hosszabb időre is.
Bekopogtam.

Kopogást hallottam,az arcomon a seb még csak most kezdett elmúlni.Mikor kinyitottam April állt az ajtóban és megrémülve kérdezte.
-Stefan mitörtént?
-April gyere bent elmesélem.

A társalgóban ott állt Szent Stefan, teljes alakjával és a fél arca vörös volt.
-Úgy tűnik valaki vasfüvet öntött az öcsikémre. - vigyorogtam elégedetten. Mindketten felénk fordultak és April úgy tűnt kicsit megkönnyebbült, hogy Katherine itt van. Töltöttem mindenkinek egy pohár whisky-t és az egyiket odanyomtam Stefan kezébe.
-Boldog szülinapot testvérem - koccintottam össze a poharainkat.

-Úgy tűnik valaki vasfüvet öntött az öcsikémre. - vigyorogta elégedetten Damon. Mindketten felénk fordultak és April úgy tűnt kicsit megkönnyebbült, hogy itt vagyok. Töltött mindenkinek egy pohár whisky-t és az egyiket odanyomta Stefan kezébe.
-Boldog szülinapot testvérem - koccintotta össze a poharaikat.
- Sziasztok. - köszöntem. - Boldog szülinapot Stefan, elfelejtettem neked ajándékot hozni neked. Úgy is el kell mennem valahova. - kacsintottam Damon-re. Majd vissza jövök. April kérlek várjál meg itt, majd jövök. Nyomtam egy puszit Stefan arcára, Damon-t megcsókoltam. - Már el is tűntem.

- Ùgy tűnik valaki vasfüvet öntött az öcsikémre. - vigyorogta elégedetten Damon. Mindketten feléjük fordultunk. Megkönnyebbültem, hogy Kath megvan... jól van.
Damon töltött mindenkinek egy pohár.whisky-t és az egyiket odanyomta Stefan kezébe
-Boldog szülinapot testvérem -
koccintotta össze a poharaikat.
- Sziasztok. - köszöntött Kath - Boldog
szülinapot Stefan, elfelejtettem neked
ajándékot hozni neked. Úgy is el kell
mennem valahova. - kacsintott egyet
Damon-re. Majd vissza jövök. April
kérlek várjál meg itt, majd jövök.
Nyomott egy puszit Stefan arcára,
Damon-t megcsókolta. - Már el is
tűntem.
Még mielôtt megszólalhattam volna, hogy Damon-nel nem éppen a legjobb ötlet egy szobában hagyni már el is tûnt. De Kath kedvéért visszafogom magam.
- Stefan! Mi történt veled? - fordultam felé Damont figyelmen kívül hagyva.

- Ùgy tűnik valaki vasfüvet öntött az öcsikémre. - vigyorogta elégedetten Damon. Mindketten feléjük fordultunk. April megkönnyebbült, hogy Kath megvan.
Damon töltött mindenkinek egy pohár.whisky-t és az egyiket odanyomta a kezembe.
-Boldog szülinapot testvérem -
koccintotta össze a poharainkat Damon.
-Köszönöm Damon.-Beleittam a whisky-be.
- Sziasztok. - köszöntött Kath - Boldog
szülinapot Stefan, elfelejtettem neked
ajándékot hozni. Úgy is el kell
mennem valahova. - kacsintott egyet
Damon-re.- Majd vissza jövök. April
kérlek várjál meg itt, majd jövök.
Nyomott egy puszit az arcomra,
Damon-t megcsókolta. - Már el is
tűnt.
- Stefan! Mi történt veled? - fordult April felém Damont figyelmen kívül hagyva.
-Elijah-val a Heavenbe voltunk és kért nekem egy pohár whisky-t amiben vasfű volt amit kiszagoltam és ráöntöttem az arcára.Visszajöttem és Elijah utánnam jött betörte az ajtót és az én fejemre is vasfüvet öntött.-Mondtam miközben megint beleittam a whisky-be.
-Stefan de jól vagy?-Kérdezte aggódva April.
-Igen úgymond jól vagyok.

-Köszönöm Damon.- mondta Stefan és beleivott a whisky-be
- Sziasztok. - mondta Katherine - Boldog szülinapot Stefan, elfelejtettem neked ajándékot hozni. Úgy is el kell
mennem valahova. - kacsintott egyet rám. - Majd vissza jövök. April kérlek várjál meg itt, majd jövök.
Nyomott egy puszit Stefan arcára és engem megcsókolt. Aztán elment.
- Stefan! Mi történt veled? - fordult April Stefan felé, engem figyelmen kívül hagyva.
-Elijah-val a Heavenbe voltunk és kért nekem egy pohár whisky-t amiben vasfű volt amit kiszagoltam és ráöntöttem az arcára.Visszajöttem és Elijah utánnam jött betörte az ajtót és az én fejemre is vasfüvet öntött.-Mondta miközben megint beleivott a whisky-be.
-Stefan de jól vagy?-Kérdezte aggódva April.
-Igen úgymond jól vagyok.
Én leültem az egyik kanapéra és elkezdtem olvasni a Vadon szavát Jack Londontól. Fél füllel hallgatóztam de annyira nem kötött le a beszélgetés.

Elijah-val a Heavenbn voltunk és kért nekem egy whisky-t amiben vasfű volt amit kiszagoltam és ráöntöttem az
arcára.Visszajöttem és Elijah utánnam jött betörte az ajtót és az
én fejemre is vasfüvet öntött.-Mondta miközben megint
beleivott a whisky-be. Te jó ég ahány Mikealson annyi féle jellem. És még azt hittem Klaus a rosszabb.
-Stefan de jól vagy?-Kérdeztem aggódva.
-Igen úgymond jól vagyok.
Damon leült az egyik kanapéra és elkezdte olvasni a Vadon
szavát Jack Londontól. Láttam, hogy azért hallgatózik. Lehet , hogy tartja a szavát? Ki tudja vannak még lehetlenek.
- És mivel vívtad ki Elijah haragját? - kérdeztem.

Damon leült az egyik kanapéra és elkezdte olvasni a Vadon
szavát Jack Londontól. Láttam, hogy azért hallgatózik.
- És mivel vívtad ki Elijah haragját? - kérdezte April.
-Klausról beszélgettünk és egyszercsak szólt a pultosnak,hogy hozzon nekem egy italt és abban volt a vasfű biztos megigézte.-Mondtam

-Klausról beszélgettünk és
egyszercsak szólt a pultosnak,hogy
hozzon nekem egy italt és abban volt a vasfű biztos megigézte.- mondta.
- Klausról? Ô meg hogy került témába?! - kérdetem érdeklôdve. Klausról és Stefanról egyanránt nem hallottam semmit egy jó ideje.

- Klausról? Ô meg hogy került témába?! - kérdezte érdeklôdve.
-Klaus elrabolt engem és 50 évig velevoltam és azért jöttem vissza mert elengedett.Biztos valahol még éli az életét.-Mondtam Aprilnek.