A hálószoba

- Ne,az még várhat,maradj itt velem,kérlek.- kérlelt Elena mikor bementünk a nappaliba. Ott ült Jeremy és Anna,és mindannyian egymást kezdtük el bámulni.Jeremy és Anna minket,mi pedig őket. - Nem vinnél fel a szobámba? - kérte Elena suttogva,utána visszafordult Annáékhoz. - Ömm,sziasztok.
Jeremy szerintem aludt, mert nem mondott semmit, Anna meg sokkos állapotban volt és sírt. Nem szóltam semmit, mert kezdett kínos lenni a dolog, csak felvittem Elenát a lépcsőn és a a szobájába érve leraktam az ágyra. Melléültem és kisöpörtem az arcából néhány tincset.

- Akkor itt maradsz? - Kérdezte kicsit félve.
-Nem biztos, hogy kibírom, hogy nem téphetem ki Katherine szívét ebben a pillanatban, de...-kezdtem. -De, most az egyszer kivételt teszek.-mondtam 50 wattos mosollyal. -Itt maradok egész éjszakára, ha akarod. -mondtam lassan.

-Elena...-nevettem fel döbbenten. -Hidd el én sokkal rosszabb voltam nálad -mondtam és átöleltem. -Másodszor: nem untatsz. Nekem soha nem volt szenvedés veled lenni és soha nem is lesz. -néztem rá mosolyogva. -Egyébként nem érdekel mi történt Jeremy-vel? Nem nagyon izgatod magad miatta, pedig úgy tudom Stefan megölte...-kezdtem.

-Nyugodj meg, már felébredt -mondtam, mire Elena úgy nézett rám mint egy őrültre. -Rajta volt az a gyűrű izé, amitől "feltámadt". -mutogattam idézőjeleket a levegőbe aztán átöleltem. -A lényeg, hogy életben van. -láttam Elenán, hogy le akar menni, ezért megint felkaptam és levittem a nappaliba,ahol Jeremy már felébredt.

Miután beértünk,bezártam a fél kezemmel az ajtót és elvittem az ágyig, ahol újra elkezdünk csókolózni.
Lehúztam róla a felsőjét, és rádöntöttem az ágyra. Közben Ő is kezdett engem megszabadítani a ruháimtól. Mire feleszméltem, Elena a már fehérneműben volt.

- Jeremyvel és Annával mi lesz? - Kérdezte Elena hirtelen.
-Ne foglalkozz velük. -mondtam és megcsókoltam. -Különben is alszanak. -tettem hozzá és folytattuk azt, amit elkezdtünk.

Hajnalban úgy ébredtem, hogy Elena feje a mellkasomon volt és az egyik lábát birtoklóan rám rakta. Eszembe jutott a tegnap éjszaka és elmosolyodtam. Viszont élég éhes vagyok és ha azt akarom, hogy Jeremy-ék ne vegyék észre, hogy az egész éjszakát Elenánál töltöttem (bár Anna biztosan hallotta), akkor most kell lelépnem. Kiszabadítottam magam és felkeltem az ágyról. Az ajtónál megtorpantam és visszanéztem Elenára, aki még mélyen aludt, és valami jóleső érzés töltött el. Még soha nem éreztem ilyet, mert az életem során még senki nem szeretett viszont. Kiléptem az ajtón és elindultam vadászni.

LEZÁRVA

Leültem Elena mellé az ágyra. -Miért? -kérdezte dühösen, csukott szemmel.
-Nem tudom. -mondtam őszintén. Elena elfordult. Ezek szerint ennél még őszintébbnek kell lennem.
-Nézd, én megértem, hogy dühös vagy. Én is az lennék a helyedben, de tényleg sajnálom. És nem tudok jobb indokot mondani, mint hogy részeg voltam, mert nincs jobb. Lehet, hogy még mindig érzek valamit Katherine iránt, de nem ő az, akit szeretek. Mert az te vagy, Elena. -mondtam halkan. Nem láttam az arcát, mert még mindig elvolt fordulva. Az viszont nagyon gáz lenne, ha elaludt volna a beszédem közben.

Elena elkezdett sírni és szégyellte a könnyeit, ezért visszafordult a fal felé. -Először is, te nem vagy manipulatív, erőszakos, önfejű és számító, mint ő. És attól még, mert te nem töröd ki mindenkinek a nyakát, miért ne lehetnél bátor? Másodszor. Sokkal érdekesebb vagy, mint hiszed. És nagyon nem vagy átlagos, hiszen egy vámpír a pasid meg a legjobb barátnőd, és van egy hasonmásod. Ráadásul így is sokat gondolkodom azon, hogy mire gondolsz, mert néha nem tudlak megfejteni. Harmadszor. Nem kérdezheted meg, hogy miért szeretlek, mert egyszerűen csak tudom. Érzem. -mondtam határozottan. Elena nem válaszolt, ezért úgy gondoltam, hogy a válaszom nem volt elég meggyőző. Felálltam az ágyról és elindultam az ajtó felé.

- Szeretlek. - Mondta Elena és rám nézett könnyes szemmel. Magamhoz húztam a testét és letöröltem a könnyeket az arcáról. Megcsókoltam, olyan hosszasan, hogy a végén már muszáj volt levegőt vennünk. Elkezdtem a nyakát csókolgatni, amitől hátradöntötte a fejét. Nem akartam kihasználni, hogy részeg, ezért visszavittem az ágyához és lefeküdtem mellé. Megfogtam a kezét és néztem az arcát. Nem sokkal később elaludt, én meg csak néztem. És nézem. Ameddig, én is el nem aludtam.

Reggel, amikor Elena felébredt, én már ébren voltam néhány órája és addig volt időm átgondolni mindent. Bevett egy aszpirint és elkezdett kérdezgetni a tegnap estéről. Úgy tűnik egy csomó dologra nem emlékezett. -Öm..volt egy házibuli Caroline-éknál, és eléggé eldurvult a helyzet.-mondtam tömören. Nem akartam újra felidézni a tegnap estét, és eldöntöttem, hogy nem is fogom.

- Annyit mondj: Én csináltam valamit?Mert ha igen,akkor szörnyen sajnálom,de nem voltam magamnál,és...nagyon sajnálom.
Döbbent arckifejezéssel néztem le rá. -Hogy te csináltál-e valamit? Én voltam az aki hozott néhány hülye döntést tegnap este, nem te. Szóval nem kell semmiért bocsánatot kérned. -mondtam és felálltam az ágyról. -Amíg aludtál, volt időm gondolkodni. És úgy döntöttem, hogy nem csinálom ezt tovább, Elena. Nem lehetek veled anélkül, hogy ne bántanálak meg.

-Akkor elég mazochista vagy. -mondtam és elmosolyodtam. Igazából még mondani akartam egy csomó dolgot, de egyszerűen nem tudtam a szemébe mondani. Vele akartam maradni, de közben meg tudtam, hogy ez nem helyes. -Elena, nem fogok veled szakítani. -szögeztem le. -De szükséged van egy kis időre. Mert nem normális, hogy mindig megbocsátasz nekem.