Az utca a haz elott

Rohamosan indultunk útnak.Ő kicsivel előrébb volt.Valószinű azért mert tiszta embervérrel táplálkozik.Egy sötét utcába értünk ahova nem világitott be semmi.Én láttam egy szegény hajlektalant akinek talán a halál is jobb sors lenne.Igy probaltam nyugtatni magam a bűntudat ellen.
-Talán jó lesz!-mondtam halkan.
Rebekah tiltakozott azt mondta ő örömét szeretné lelni a vadászatban és nem csak simán lecsapni rá.Igy szúrtunk ki egy védtelen szerelmespárt akik lassan sétálgattak.Rájukijsztettünk …és picit játszadoztunk velük mint macska az egérrel.Majd Rebekah egy hirtelen mozdulattal átharapta a fiú torkát,és engem is erre buzditott.Nem akartam reklámozni a gyengeségem igy beleharaptam de engedtem hogy fele kicsorduljon.Én nem igy eszem.Bekah csodálkozva nézett,és azt mondta:
-Elpazarlod a drága ételt!
Pont akkor ment el mellettünk egy cirmos.Mivel pont annyit ettem hogy még férjen valami más is,letámadtam.Ezt mondva:
-Még éhes maradtam,földről pedig nem eszem!

Furcsa volt ez a vadászat. Anna a fele édes vért elpazarolta majd egy aranyos cicát megtámadott. Szegény cica. Elkezdtem egy kicsit gyanakodni. Miután végzett a cicussal odafordultam hozzá.
- Ez most nagyon jól esett! - mosolyogtam véres szájjal. - Na megyünk megnézni a lakást? - kérdeztem és letöröltem a vért a szám körül.

Picit feldúltan tipegtem hazafelé,nem is nagyon figyeltem az utat.Azon töprngetm hogy Katherine vajon mit fog válaszolni és hogy tényleg cuki kis vápirgyűlés lett ide a városba. Nem is vettem észre hogy velem szembe jön valaki.Ő is eppen a telefonján dolgozott valamit.Igyhát figyelmetlenség.....és buff.Egymásba mentünk.Az ő kezéből kiborult a táska.Akkor figyeltem fel rá hogy egy gyönyorű kis szőke lánnyal állok szemben.Kis cicababának tűnt.
-Bocsánat,bocsánat.Figyelmetlen voltam.-sajnálkoztam neki.Már vártam a reakcióját,hogy mikor veri a fejembe a legközelebb levő követ.

Elindultam sétálni.Magam se tudom merre,csak mentem,miközben a telefonomat babráltam és egyszer csak valakinek nekimentem.Észre sem vettem,hogy jön velem szembe valaki.A táskám leesett a földre.Mikor feltekintettem,láttam,hogy egy sötétbarna hajú,fiatal,csinos lánnyal ütköztem.Még nem láttam erre fele.-Bocsánat,bocsánat.Figyelmetlen voltam.-mondta sajnálkozva és láttam,hogy tényleg komolyan gondolta.-Semmi gond,én is figyelmetlen voltam,nem az utat figyeltem.Amúgy Caroline vagyok,örülök,hogy megismertelek-mondtam mosolyogva.-Még új vagy mert nem láttalak még erre.-
A lány Annának hívták és tényleg új volt még a városban.Nagyon kedvesnek tűnt.Mondta,hogy mennie kell,de előtte még számot cseréltünk.Ezután még sétáltam egy kicsit,arra gondolva,hogy milyen sok új lakó érkezett a városba.Közben megfordultam és hazafele vettem az irányt.

Nagy meglepetésemre semmi kődobálás nem történt,tök kedvesen szólt vissza és mondta hogy semmi baj mert ő is figyelmetlen volt.Azt mondta hogy Carolinenak hvják.
-Gyönyürű név.Caroline.Én Anna vagyok.
Kérdésszerűen kijelentette hogy új vagyok errfelé.Én pedig helyeslően bólintottam.Látszott hogy tudja hogy mit akar és hogy talpraesett.
Rövid beszélgetés után elhatároztuk hogy elmegyünk még ismerkedni a Haevenbe,csakhogy csörgött a telefonom.Bekah hivott és kérdezte hogy hol vagyok,mert megy el otthonról.Nem találta a kulcsát.Igy haza kellett mennem.Elbúcsúztam az újdonsült ,,utcán összefutós” havernőmmel,de előtte még telefonszámot cseréltünk.
Megbeszéltük hogy még felhivjuk egymást.
Elégedetten mentem hazafelé.

Tudta.Érezte a jelenlétüket.Biztos ez is valami ősi képesség,mert én erre nem vagyok képes,csak ha szemtől szembe vagyok velük és a szivverésüket hallgatom.
Mondta,hogy nincs okunk félni.
-Ja...neked nincs-mosolyogtam.-Végülis ősi vagy,de a családodon kivül nállam idősebb Katherine és April.Ők is a városban vannak.Biztos találkozunk velük.-Csak beszéltem,és és beszéltem,amikor Bekah a kezét előmbe tette és megállitott.Egy kislány ment el előttünk.Hirtelen azt hittem azt akarja,hogy őt támadjuk meg.De nem....ez valami más lehetett,mivel töprengeni kezdett.
-Bekah mi történt?Mi a baj?-kérdeztem aggódva.

Hallottam Anna hangját. Hallottam ahogya kislány szíve gyorsan dobog a félelemtől. Egy mp múlva már nem hallottam mást csak azokat a hangokat amik az emlékembe voltak.
*Emlék kép*
8 éves voltam. Az utcák már akkor sem voltak biztonságosak főként este. A farkasok és egyéb teremtmények leselkedtek áldozatokra. Remegtem. Félem nem élem túl. Megláttam egy alakot az utca végén. Megijedtem. Elkezdtem futni. Ekkor kiabálni kezdet. MEghallottam a hangját. Annál inkább futottam, be az erdőbe.
Belebotlottam valakibe. Felpillantottam.

Ekkor a kép megszakadt. Visszatértem a való világba.Elindultam a kislányfelé. szépen lssan.

Nagyon megijedtem.Nem tudtam mi történt Rebekahval.Folyton hozzá beszéltem,de nem válaszolt.Úgy tűnt kizárt mindent,a jelenből.Csak mereven nézett előre,majd pedig megmozdult.Nem tudtam mit akar.A kislányhoz ment.Én csak néztem,hogy mi lesz a folytatás…

Igaz gonosz vagyok. De vannak pillanataim amikor félre rakom a kemény szilárd nő maszkot. Rámnézett. Kék szemében látni lehetett, hogy fél. Remegett. Felé nyújtottam a kezem. És halkan, kedvesen suttogtam hozzá.
-Szia! - mosolyogtam. Hátra lépett egyet. - Ne Félj nem bántalak! A nevem Rebekah. És a tiéd? - mosolyogva vártam a választ és a reakcióját.

A kislány szive eddig is gyorsan vert,de amikor Rebekah mellé ment csak méggyorsabban kalapált.Felé nyújtott kézzel Rebekah bemutatkozott.A lány felt,de válaszolt neki.Én csendben figyeltem.

-A.. A... Amber vagyok. - válaszolt még mndig remegve.
- Szia Amber! Mit keresel kinn ilyenkor? Egyedül? - (már sötét volt). - Hol vanak a szüleid?
- Én ... nem tudom , hogy hol vannak. - mondta és lehajotta a fejét.
- Megtaláljuk őket, de neked most pihenned kéne. Holnap délelőtt megkeressük a szüleidet. Jó? - kérdeztem és megfogta a kezemet. Hátrapillantottam Annára. Csak figyelt minket.

A kislány bemutatkozott.Azért volt megijedve mivel nem találta a szüleit.Észre sem vettem hogy tényleg sötét van,csak amikor Rebekah mondta.Röpült az idő.Bekah felajánlotta a kislánynak,hogy legyen velünk,és holnap megkeressük a szüleit,majd pedig rám nézett.
-Persze-bólintottam-de…biztos a szülei is keresik és aggódnak miatta.Nem lenne job ötlet hazavinni most?….akárhol is legyen az,Nehogy reggel a rendőrséggel a nyakunkon ébredjünk.-közben a guggoló Rebekahra és a kis Amberre néztem,mivel igy hivták a kislányt.Olyan egyfomák voltak.Mindkettejüknek égbe nyúlóan kék szemük volt,és dús vállra omló szőke hajuk.Aki nem ismerné őket,testvéreknek,vagy még anya lányának is nézhti őket.-De…biztos te is fáradt vagy már ugye? -léptem a kislány elé-Szeretnél te is nállunk aludni ma éjjel?Amúgy Anna vagyok.-mosolyogtam rá bztatóan.

A kislány nagyon fáradtan nézett ki. Anna bemutatkozott.
- Szerintem jobb ha most kipiheni magát. Korán reggel bemegyek a rendőrségre és megkérdezzük jelentették-e az eltünését. - felvettem a kislányt. - Indulhatunk haza?-kérdeztem Annától.

Tényleg fáradtnak tűnt.
-Indulhatunk?-kérdezte Rebekah,és felvette az ölébe a kicsit.
-Persze,de előbb még elugrom a boltba,venni valami vacsorát neki,mert gondolom nem azt eszi amit mi.-viccelődtem.A zsebembe nyúltam-Tessék a kulcs.10 perc és én is otthon vagyok.

-Jólvan,de igérd meg,hogy nem bánkódsz többé Caroline miatt.Rendes srác vagy.Ha akarsz jobbat is találsz.Ja,és nem akarsz többé olyan baromságot csinálni,mint a tegnap akartál! Szóval a karó tabu.Okés?-mosolyogtam,s észre sem vettem,hogy már haza is érkeztünk.Felmentünk a lépcsőn és az ajtó előtt megálltunk.-Hát itt lakom.-mondtam s keresztbe tettem a kezem,mert még mindig borzongtam.Stefanra néztem aki meg rám.

-Jólvan,de igérd meg,hogy nem bánkódsz többé Caroline miatt.Rendes srác vagy.Ha akarsz jobbat is találsz.Ja,és nem akarsz többé olyan baromságot csinálni,mint a tegnap akartál! Szóval a karó tabu.Okés?-mosolygott,s észre se vettem,hogy már meg is érkeztünk.Felmentünk a lépcsőn és az ajtó előtt megálltunk.-Hát itt lakom.-mondta s keresztbe tette a kezét.Rám nézett és én is őt néztem.
-Megígérem,hogy többet nem fogok ilyet csinálni.-mondtam és megcsókoltam.Egy ideig csókolóztunk és mikor ajkaink elváltak megöleltem.
-Szia Anna.-mondtam és vámpírgyorsasággal hazafelé vettem az irányt.

-Megígérem,hogy többet nem fogok ilyet csinálni.-mondta és megcsókolt.Majd pedig,megölelt.
-Szia Anna.-mondta.S elment haza.
A csókra nem számitottam,csak egy esetleges ölelésre,igy kicsit meglepődtem.Jó alaposan körülnéztem,hogy nem-e látott meg valaki,majd pedig bementem a házba.
Lezárva

-Indulhatunk? - kérdezte Anna.
- Egy pillanat! - felpattantam és
vámpírgyorsasággal átöltöztem majd le mentem. - Mostmár indulhatunk!-
amikor kinyitottuk az ajtót Caroline ott állt.
-Szia! Rebekah vagyok! Hivatalosan még nem nagyon találkoztunk! vagy igen? - nyújtottam felé a kezemet és kérdően néztem rá.