Egy másik utca

Gondoltátok,hogy nem csak egy utca van,ugye?

Próbáltam gyors léptekkel menni,hogy utulérjem Elenát,nehogy baja essen,de rájöttem,hogy nekem se megy olyan könnyen a járás,de azért tudtam menni. Nem jutottam még meszire,amikor megpillantottam Elenát düllöngőzve,alig állt a lábán,gyorsan átkaroltam.
-Gyere Elena,most szépen hazamegyünk hozzánk,mert én közzelebb lakom. Csak arra kérlek ne hányj le.

Elég sok idő kellett,míg normálisan el tudtam készülni,de végül úgy éreztem,hogy elég jól nézek ki.Felvettem egy könnyed pánt nélküli fehér ruhát és egy hozzá illő fehér bokacsizmát.Próbáltam minden erőmet előszedni,hogy magabiztosnak tűnjek.Kicsit őrült gondolat,hogy elindulok megkeresni egy pasit,akit szinte nem is ismerek,de már rég csináltam őrültséget,na jó tegnap berúgtam kicsit,de az más volt.Ilyet,hogy megszerezzek magamnak egy pasit,akit kiszemeltem már rég csináltam.Elindultam az utcán,gondoltam elmegyek a Heavenbe,hátha valaki tudja,hol lakik az én jóképű idegenem,Klaus.Már fél úton jártam,amikor láttam,hogy valaki jön az egyik mellékutcából.Nem akartam hinni a szememnek,Klaus volt az.

Gondoltam elviszem sétálni a kutyust.raktam egy pórázt a nyakára és elindultunk csak úgy, valamerre. Az út végén Caroline-t pillantottam meg. Egy fehér ruhában volt, csak úgy világított az éj sötétjében. -Szia Car.-Mondtam majd dobtam egy mosolyt és szóltam Marleynak hogy lassítson.

Szia Klaus,nem hittem volna,hogy pont itt találkozunk...De aranyos kutyusod van,mi a neve?-kérdeztem az édes kutya láttán,miközben lehajoltam megsimogatni-Bocsi,hogy tegnap olyan hirtelen leléptem,csak aggódtam Elena miatt,mert olyan hirtelen ment el és nagyon be volt rúgva.Ja és azt is sajnálom,hogy engem is így kellett látnod,nem vagyok az a piálós fajta,csak nagyon összejöttek a dolgok és kellett egy kis lazítás-szabadkoztam-igazából nagyon szégyelltem magam előtte-biztos meg lehet rólam a véleményed-észrevettem,hogy már megint sokat beszélek,ezért inkább elhallgattam.De annyira hihetetlen volt,hogy pont őt akartam megkeresni és erre szembetalálom magam vele az utcán.

Szia Klaus,nem hittem volna,hogy pont itt találkozunk...De aranyos kutyusod van,mi a neve?-kérdezte az édes kutya láttán,miközben lehajolt megsimogatni- Marley!-Vágtam rá egy mosoly kíséretében.-Bocsi,hogy tegnap olyan hirtelen leléptem,csak aggódtam Elena miatt,mert olyan hirtelen ment el és nagyon be volt rúgva.Ja és azt is sajnálom,hogy engem is így kellett látnod,nem vagyok az a piálós fajta,csak nagyon összejöttek a dolgok és kellett egy kis lazítás,biztos meg lehet rólam a véleményed-Mondta kicsit elkeseredve.- Nincs rólad rossz véleményem, és megértem hogy Elena után mentél. Tudod ma már meglátogatott. Persze Damon kíséretében.- Láttam, hogy az arca kicsit felderül.Javasoltam hogy üljünk le egy padra.

- Marley!-Vágta rá egy mosoly kíséretében.-- Nincs rólad rossz véleményem, és megértem hogy Elena után mentél. Tudod ma már meglátogatott. Persze Damon kíséretében.-
Megnyugodtam,hogy legalább nincs rossz véleménnyel rólam,de nagyon furcsálltam,hogy Elena nála volt és pont Damon-nel,akitől nem is akart semmit.Nem értettem mi lehet,de majd megkérdezem Elenától.Klaus javasolta,hogy üljünk le egy padra.
-A múltkor mondtad,hogy a családodat keresed ,akkor laknak itt rokonaid?-kérdeztem tőle-Na jó ez hülye kérdés volt,ha már a családját keresi itt,biztos hogy itt is laknak.Kissé zavarban voltam,pedig nem szoktam,mindig magabiztosan beszélgetik a fiúkkal is.Úgy látszik Klaus más volt,vele máshogy is éreztem magam.Hirtelen megcsörrent a telefonom,anyám volt az,nem szokott hívni csak ha kell neki valami.Most is azért hívott,hogy menjek haza,mert kikészítette a listát a bevásárláshoz.Jellemző,ha otthon is van mindig csak akkor amikor én nem,vagy már alszok.Sajnáltam,hogy ott kellett hagyjam Klaust.
-Ne haragudj,anyám volt,haza kell menjek.-mondtam szomorúan-Remélem még fogunk találkozni és örülök,hogy összefutottunk,megadom a számom és ha van kedved felhívhatsz-mondtam egy széles mosoly kíséretében-.Szia-elköszöntem,miközben egy hirtelen ötlettől vezérelve arcon pusziltam.Láttam,hogy meglepődött kicsit,de én csak rámosolyogtam és elindultam haza.

-Indulhatunk?-kérdezte Bekah.Láttam,rajta hogy sajnálja hogy már haza kell vinni,viszont ő is egyre türelmetlenebb volt.
-Igen indulhatunk.-Elvettem a kabátokat.Én az enyémet magamra vettem,az Amberét pedig odaadtam neki.
-Majd ha fázol vedd fel.Mondtam neki.
El is mentünk.Olyan negyed óra alatt,ott voltunk a rendőrségen.Amber szülei türelmelenül ültek a székeken.Amber odaszaladt hozzá,és sirva fakadt.
-Anya,apa…!-kiáltotta.Nagyon megható volt.Amber elmondta,hogy nem még találta meg őket miután a Wcre ment,és hogy mi vittük haza,hogy pihenjen.
Rebekahval mi is odasétáltunk és bemutatkoztunk.Amber szülei nagyon hálásak voltak,és mindkettőnket szorosan megöleltek és megköszönték mindazt amit tettünk.
Rebekah egyre rosszabbul volt,és sápadt.
-Igazán nincs mit.Mi örülünk,hogy egy ilyen csodás kislányra vigyázhattunk.-mondtam mosolyogva,majd Bekahhoz furdultam.-Mehetünk?-dörzsöltem meg a hasam.

-Persze! Viszontlátásra!- fogtam kezet Amber szüleivel. - Szia Amber - guggoltam le hozzá.
- Szia Bekah! - ölelt meg. Odament Annához is.

Amber utóljára megölelt minket majd kimentünk.Bekah gyorsra vette az iramot.Az egyik eldugott zsákutcában ott állt egy fiú.Rebekah rátámadt,és mohón kezdte nyelni a fiú csörgedező vérét.Ekkor jött egy lány.Gondolom itt beszélték meg a találkozót.Nagyon megijedt és sikitani kezdett amikor meglátta Rebekaht.Én elejébe szaladtam,és befogtam a száját.Letámadtam.Nem voltam annyira éhes,csak Bekaht nézve én is megkivántam.Ittam belőle amennyi jólesett és ameddig elgyengült,majd pedig felsértettem a csuklóm és a szájához tettem.Mikor a sebei begyógyultak elejébe álltam s mélyen a szemébe néztem.
-Nem láttál itt semmit.Nem tudod mi történt.Most pedig hazamész és mindent elfejetesz-igéztem meg.Rebekah még mindig a fiút csapolta.Odaszóltam hozzá:
-Nem kéne megölni.

- Akkor intézkedj! Ha megölöm le lesz róla a gond - mosolyogtam véres szájjal. Elengedtem a fiút aki még élt az a földre rogyott majd vámpírgyorsasággal kerestem egy másik áldozatot.

Rebekah elengedte a fiút.Még élt,viszont alig.Újra felsértettem a csuklóm mivel,az előbbi már begyógyult,és a aszájához emeltem.A fiú tiltakozott de ivott.2percig mozdulatlanul hevert a földön,majd pedig felült.Ugyanazt a módszert alkalmaztam nálla is mint a barátnőjénél,akit Rebekah éppen utólért és visszahozta az eldugott utcába.Most őt ette félholtra.Miután Rebekah jóllakot,én takaritottam.Memóriát és sebhelyeket.Ezek után a Haevenbe mentünk.
Lezarva