Katherine és April háza előtti utca

csak hogy legyen

Mikor megérkeztünk más volt a ház. Vagyis nem volt az, csak eddig belűlről láttam. Innen más volt, olyan Kathes.
- Akkor megérkeztünk. Remélem jól érezted maga a mai nap folyamán, mert én nagyon is. Igazából nem mertem mondani, de tetszel és nem is úgy, hogy de szép vagy, hanem a természeted. Olyan összeszedett vagy, de mégis kicsit bolondos. Kedves is vagy....a magad módján. - mondtam, miközben itt egy kicsit elnevettem magamat. Nem volt a kedvesség mintaképe, de ő így volt tökéletes. - Tetszel és remélem még találkozhatunk, annak ellenére ami vagy. - kicsit még mindig kételkedtem abban, hogy tényleg kellene e találkoznunk, de végülis mégis megkérdeztem. Miután végeztem a mondanivalómmal megcsókoltam. nem tudom, hogy ő mit érzett, de nekem pillangóim voltak.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle.

MÁSHOL FOLYTATÓDIK.

Előző nap csúnyán leittuk magunkat Caroline-nal és Anna-val. Legalábbis én biztos. Arra, hogy ők is arra nem emlékszem csak gondolom. Fáj a fejem. Éhes is vagyok. Eldöntöttem ellógok vadászni egyet. Mivel pasim nincs ezért mást nem igazán tudok csinálni- gondolkodtam. Tehát sétálgattam egy kicsit az utcán. Megláttam egy fiatal fiút. Olyan 20 éves lehetett. Szőke haja és zöld szeme volt.
Elkezdtem követni. Majd mikor utolértem leszólítottam. -Szia! - mondtam.
- Heló! - mért végig.
- Akarsz velem egy kicsit játszani? - kérdeztem gonosz mosollyal.
- Attól függ - válaszolta. Közelebb hajoltam és rávetettem magam. Nem öltem meg. 5perc múlva megharaptam a saját csuklómat és a szájához nyomtam.
- Igyál! - mondtam. Majd miután 3 kortyot lenyelt a véremből rám nézett.
- Nem láttál ma engem. Nem tudod, hogy kivagyok. Nem tudod, hogy mitörtént veled ahogy azt sem hogy én ki vagyok! - hipnotizáltam. Vámpírgyorsasággal arrébb futottam egy utcával. Katherine és April házának utcájába találtam magam. Éppen az ő házuk előtt mentem el amikor...

- Sziasztok! - mondtam. Dean és Kath kézenfogva. Olyan aranyosak együtt. Dean nagyon jó pasi. Kath pedig egy gyönyörű lány. - Mi újság van veletek??? - néztem a kezükre majd gyorsan elkaptam a tekintetemet.

- Rebekah vagyok! - nyújtottam oda a kezemet Deannek. - Nem nem találkoztam még velük. De tervezem. - mosolyogtam. - Stafan? Ő is a városban van? - kérdeztem izgatottan.- Ha tudom keresem - mondtam mosolyogva.

-Uhh! Kicsit sok az infó - mosolyogtam egy kicsit zavartan. - Akkor Elijahéket majd valamikor felkeresem - mosolyogtam. - Stefan! - csillogott a szemem mikor kimondtam a nevét. - És merre tartottatok? - kérdeztem tőlük.

Rebekah teljesen más volt, mint Elijah, nem úgy, hogy lány és fiú, hanem belülről. Bár még nem ismertem, de meg tudtam állapítani, hogy, bár erősnek látszik, tud kedves is lenne, ha akar.
- Kath, most már mennünk kéne haza. El kell mondanom valamit. - mondtam neki sejtelmesen. most már készen álltam elmesélni neki mindent, de nem az utca közepén.

- Akkor menjetek csak - mosolyogtam. - Én is haza megyek Annához. - Akkor sziasztok! - mosolyogtam és elindultam.
Ez hogy megtudtam Stefan a városban van nagyon feldobta a napomat. Boldogan indultam hazafelé. Dean és Kath pedig bementek Kathék házába.

[size=18]LEZÁRVA[/size]