Salvatore panzió előtti utca

Az Annával való beszélgetés után már nem volt kedvem menni a Heavenbe, ezért hazafelé sétáltam. Láttam, hogy Elena a házunktól jön és kicsit zavart volt, mert nekem ütközött.
- Ömm,izé,sajnálom. - Mondta kissé dadogva, majd felnézett rám és úgy tűnt mintha egy másodpercig...
-Szia Elena. - mondtam furcsán. - Stefanhoz jöttél? - csapott át a hangom gúnyba. - Nincs itthon.

- Te vele laksz?Esetleg a testvére vagy? - Kérdezte furcsálkodva. - Egyébként nem tudod,mikor jön haza esetleg?Mert tegnap nem tudtam vele valami sokat beszélni. - Mondta.
-Nem követem számon a testvérem hollétét. - mondtam hűvösen, bár nem tudtam miért viselkedek vele így. Talán féltékeny vagyok?
Elena már elakart köszönni amikor megfogtam a csuklóját és a szemébe néztem.
-Mit mondott neked tegnap Katherine?

- Őszintén?Nem tudom.Szerintem amiatt,hogy eléggé részeg voltam. - Mondta. Ez elég furcsa volt...nem emlékszik.
-Katherine nagyon ravasz - morogtam az orrom alatt. Aztán támadt egy ötletem és Elenához fordultam:
-Most velem jössz Klaushoz. - néztem mélyen a szemébe, mire a pupillája összeszűkült majd kitágult.
Beültem a kocsimba és Elena szó nélkül beült mellém az anyósülésre. Egész úton nem szólt semmit, csak meredt maga elé.
Nem volt ínyemre, hogy ezt kellett tennem, de ha igaz, amit megsejtettem, akkor Katherine nem ússza meg szárazon.

-Azt hiszem most már tényleg mennem kell.-mondta mosolyogva.
-Gyere haza kísérlek. mondtam mosolyogva.

-Gyere haza kísérlek.
-Rendben.-végülis ebből nem lehet semmi probléma.Ha lát is valaki….csak két barát sétálgat.Ahogy kiléptem az ajtón és elindultunk megborzongtam.Pont olyan hideg és esős nap volt ma is mint a tegnap.
-Amúgy köszi a mindent.-mondtam mosolyogva.Néha-néha a séta közben egymásra néztünk és ilyenkor mindketten elmosolyodtunk.

-Rendben.-végülis ebből nem lehet semmi probléma.Ha lát is valaki….csak két barát sétálgat.Kiléptünk az ajtón és elindultunk.Pont olyan hideg és esős nap volt ma is mint a tegnap.
-Amúgy köszi mindent.-mondta mosolyogva.Néha-néha a séta közben egymásra néztünk és ilyenkor mindketten elmosolyodtunk
-Ne köszönd.-mondtam mosolyogva.

-Persze indulhatunk.-mondta.Megfogtam a kezét,de csak utána reagáltam,hogy ezt nem kellet volna,igy gyorsan el is engedtem.
-Bocsi.-mondtam zavartan,s az ajtó felé indultam.Jót fog tenni egy kis friss levegő,mivel egy légtérben,nem tudom,hogyan férnénk meg.A végén még neki esnék.Elhesegettem ezeket a gondolatokat s kiléptünk az ajtón.
-Tényleg nem hivtad fel Rebekaht?-kérdeztem tapintatosan.

-Még nem volt időm.-Mondtam és mosolyogtam.

-Látom,nem vagy bőbeszédű.Talán tényleg nem hozzád kellett volna jönnöm.Biztos,neked is olyan fura…vagy talán mégfurább ez az egész helyzet.-mondtam.Megalltunk,s egymasra neztunk.Szerintem egyikunk sem tudta mit reagalhatnank.

-Látom,nem vagy bőbeszédű.Talán tényleg nem hozzád kellett volna jönnöm.Biztos,neked is olyan fura…vagy talán mégfurább ez az egész helyzet.-mondtam.Megalltunk,s egymasra neztunk.
- Nem szoktam valami sokat beszélni.Szerintem ezt a dolgot beszéld meg Jeremyvel.-Mondtam és tovább sétáltam.Anna csak ott áltt nehéz volt kimondanom,hogy beszéljék.Éreztem,hogy egy könnycsepp csordul le az arcomon.

-Ezt a dolgot beszéld meg Jeremyvel.-utánoztam,ugyanolyan férfias hangon..talán kicsit gúnyosan.Hirtelen elegem lett mindenből és mindenkiből.
- Bocsi,hogy kirángattalak a mindennapjaidból,esküszöm nem akartam.De...mindegy.Hagyjuk,Stefan.Majd legközelebb beszélünk.Szia!-mondtam kicsit hisztis hangon.Karba tett kézzel alltam vele szemben,majd mikor megfordultam,lattam,hogy Jeremy kozelit felenk.

Ahogy a panzió elött sétáltam megpillantottam Annát,és egy fiút gondolom Ő a Stefan.Ha tudná mennyire féltékeny vagyok rá,hogy most is vele van,és nem hozzám jött,hogy beszéljük meg....És oda értem hozzájuk.
-Sziasztok.-köszöntem semlegesen,és mentem tovább....

Amikor mellénk ért,köszönt.
Én alig tudtam levegőt venni.Olan fura volt mindekttejüket egymás mellet látni.Stefan könnyes szemeit néztem,majd nagy levegot veve Jeremy mellé léptem.
-Szia.-állitottam meg úgy,hogy elkaptam a karját.-Kérlek beszéljünk!-neztem ra kerleloen.

-Nem akarok zavarni szóval haza megyek.-Mondtam és megpusziltam Annát és Jeremyre néztem.
-Stefan.-Mondta Jeremy.
-Jeremy.-Mondtam és visszasétáltam a házba.

Anna elkapta a kezem,és beszélni akar velem.Stefan bemutatkozott,akkor a tipppem jó volt.De be is ment.
-Miről akarsz beszélni?Várj van egy tippem.-mondtam- Ősszejőttéél vele.- böktem Stefan után..

Stefan adott egy puszit,majd bement.Nem is volt ez olyan rossz ötlet,mivel úgy nagyobb nyomás alatt lettem volna,ha itt marad.
Mivel a nevükön szólitották egymást úgy tűnt megismerkedtek,vagy mi...
-Nem Jer,dehogy.Mondtam,csak téged szeretlek.-a ház fele néztem,majd visszafordultam-Stefan,mivel ez a neve…csak barát.És most is csak beszélgettünk.Időt akartam neked hagyni,hogy el tudj gondolkodni mindenen.-néztem mélyen a szemébe.

Elbújtam az ajtó előtti bokor mögött és hallgatóztam.Mikor meghallottam,hogy Anna azt mondta,hogy csak Jeremyt szereti vámpírgyorsasággal odamentem és kitörtem Jeremy nyakát Annát megcsókoltam és az ölemben felvittem a szobámba.

Ana szerelmet vallott nekem,aminek nagyon örültem.Mivel még mindig szeretem.És lehet meg is bocsátok neki.Éppen nyitottam volna a számat mikor hirtelen Stefan termett előttem,és most már nem emlékszem semmire....

Untam magam otthon,ezért arra gondoltam,hogy sétálok egy kicsit.Még mindig zavart az Anna Jeremy dolog.Sajnáltam őket,olyan szép pár voltak.De remélem még összejönnek.El voltam merülve a gondolataimba,és már csak azt vettem észre,hogy a Salvatore panzió előtt vagyok.Közben megpillantottam,hogy valaki a földön fekszik.Vámpírgyorsasággal odamentem.Jeremy volt az.Közelebb hajoltam hozzá és éreztem,hogy nincs pulzusa.Nagyon megrémültem.Leültem a földre,a felét az ölembe tettem és úgy próbáltam szólongatni:-Jer,kérlek térj magadhoz-mondtam sírva,már pofozgatni kezdtem az arcát,de semmi.Elkezdtem hallgatózni,hátha valamit megtudok,hogy mi történhetett.Hallottam,hogy valaki ordibál,talán Anna és...Stefannal ordibált.Nem akartam elhinni.Stefan megölte Jeremyt.Nem az nem lehet.Jeremy nem hallhatott meg.-Jer kérlek térj magadhoz nem hagyhatsz itt.-mondtam egyre jobban sírva.

Gyorsan,összeszedtem a maradék erőm,s leszaladtam a ház elé.Épp Caroline volt,ott.Jeremy mellet guggolt és sirt.
Mellé térdeltem és zokogtam.
-Kellj fel.Ez nem lehet.Nem lehetsz halott!Ne hagyj itt.Kérlek!
Miután visszafektettük a földre a mellkasára feküdtem,nem tudtam elhinni,hogy vége.Segitségkérően néztem Caroline-ra de ő is csak zokogott.Majd meghasadt a szivem.

Hirtelen már csak azt vettem észre,hogy Anna is odaért.Ő is mellém térdelt és zokogva szólongatta Jeremyt,majd miután visszatettük a földre a mellkasára hajtotta a fejét.:-Mi történt? Nem akarom elhinni,hogy Jeremy halott,az nem lehet-mondtam a fejemet ingatva és zokogva.