A társalgó

Felálltam volna,de végül visszaültem.Elenáék jöttek,be.Gondolom már jobban van.
-Ő Damon volt.Damon Salvatore,válaszoltam Jeremy kérdésére.Majd én szögeztem neki ismét kérdést.
-Hogy...hogy,szeretsz?-nem hittem a fülemnek.-Nem lehet,hogy beütötted a fejed?Emlékszel....mindenre?

-Igen mindenre emlékszem...-mondtam mosolyogva,és közel húztam magamhoz és megcsókoltam.-És remélem nem lesz még egy ilyen.-mondtam Stefanra utalva.- Amúgy ez a Damon rendes?-kérdeztem...

Megcsókolt.Olyan boldog voltam.
Mikor elengedtük egymást,megkérdezte,hogy Damon rendes.
-Damon,Stefan testvére.Néha arrogáns de,rendes.Ő...nem olyan nyilt ha az érzelmeiről van szó,viszont akit szeret azért bármit megtenne.És biztos vagyok benne,hogy ők szinte a teljes ellentétei egymásnak.Elena jó kezekben van nála.
-Jeremy!Van egy kérdésem,ami azóta aggaszt,hogy magadhoz tértél.Hogyan?Ittál valamikor vámpirvért,mert ha igen,akkor most épp átváltozol.Vagy ha nem?Akkor hogyan lehetsz most itt?

-Remélem,hogy Damon nem fogja megbántani.Én nem ittam vámpirvért.-mondtam- Legalábbis én nem tudok rólla.De gondolom,hogy nem itatott senki velem.-mondtam,és meg simogattam az arcát.

-De én megitattalak a véremmel,de az kétségbeesésből volt.És az nem hathatott,mivel halott voltál.Le sem nyelted.De ha nem az,vagy nem attol akkor mitol,elsz meg mindig?

-De ha nem az,vagy nem attol akkor mitől,élsz meg mindig? -hallottam Annát, mikor leértünk a nappaliba.
Letettem Elenát a földre, aki így valahogy oda tudott ugrándozni Jeremyhez és megölelte.
-A gyűrű miatt. -mondtam Annáék felé fordulva. -Jeremyn van egy gyűrű, így ha nem természetes halált hal, akkor feléled. - Közben odaálltam a kanapé mellé és néztem, ahogy mindenki örül egymásnak.

-Szóval ennek a gyűrűnek köszönhetem az életem?-kérdeztem,és Damon bólintott .-És ennek a gyűrűnek honnan van ilyen ereje?-csodálkoztam még mindig....

-Az ilyen erőket,tulajdonsagokat általában a boszorkányok szórják a tárgyakra.Viszont ilyenről még nem hallottam.És nem tudtam,hogy ez is olyan,pedig már 150 éve magamnál hordom.De most az a legfontosabb,hogy mindketten jól vagytok.-mondtam, majd szájon pusziltam s megfogtam Jeremyt kezét.Elena felé fordultam.
-Nem volt időm elmondani Jeremynek azt ami veled történt,de végülis,jobb ha te meséled el.Miért feküdtél a földön ma reggel?

-Kérdezd Bonnie-t. Ez valami boszis dolog lesz. -mutattam a gyűrűre. -És ezért még Katherine megfizet, ezt megígérem. -néztem Elenára. -Viszont most egy időre el kéne mennem. Vacsora idő van. -mondtam és éreztem, hogy a szemfogaim mindjárt "kinőnek". Megígértem Elenának, hogy sietek, aztán kimentem a házból és elindultam keresni valakit, akiből ihatok.

-Lehet hülyén fog hangzani,de ki az a Katherine?-nézem rájuk kérdően.- Meg amúgy is Bonnie honnan tudná mi van a gyűrűvel?-kérdeztem,kicsit hülyén érzem magam mert nem tudok semmit....

Damon vadászni ment.Mi hárman maradtunk ott.Jeremy,Elena és én.Jer,kicsit még el volt veszve a újdonságok kötegében.Én is Elenára figyeltem és azon gondolkodtam,mivel tudta ennyire felhúzni Katherinet.Amennyire én ismerem Damon miatt mindig kiborul,és biztos nem tetszik neki ez a Delena páros.Miközben ezen gondolkodtam,arra lettem figylemes,hogy Elena a boszorkányokról beszél.Meg is emlitett egyett egyet mire én reflexszerűenm,hirtelen felálltam a kanapéról.
-Micsoda?-kérdeztem meglepődötten.Arcomon egy rejtett mosolyt lehetett felfedezni.-A városban van boszorkány?Ki az?Hol találom?-néztem izgatottan,bár tudtam,hogy a kis boszi nem fog önként felajánlkozni a feladatra.Gondoltam biztos fura volt nekik,ez az erőteljes,kiváncsi kibontakozásom,és erről az ötletemről Jeremynek még nem is beszéltem,pedig igazából ez volt a hazatérésem oka.

Mikor visszatértem a Gilbert-házba, egy kicsit lenyugodtam és elöntött az a jóleső érzés, hogy jól laktam.
A pólóm szét volt szaggatva, és a felsőtestemre rászáradt a vér, de legalább a többi seb az emberi vérnek köszönhetően begyógyult. A nappaliba érve, Anna állva volt és izgatottan magyarázott valamiről, Elena és Jeremy pedig még mindig ugyanott voltak, mint mikor elmentem. Köszönés helyett morogtam valamit és azon gondolkoztam, hogy jó lenne most hazamenni és meginni pár liter bourbont, de megígértem Elenának, hogy itt maradok. Pont annyira gyűlöltem most Katherine-t, mint amennyire régen szerettem.

Ott nagyba magyaráztam és kérdezősködtem.Elena válaszára vártam,amikor kinyilott az ajtó.Damon lépett be rajta.A ruhái szét voltak szakadva,és csupa vér volt.Elég ramatyul nézett ki.Ha nem ismerném talán egy koldushoz hasonlitottam volna.A hangulat megfagyott,és mindenki megfordult.Még a legyet is lehetett hallani egy pillanatig.Elfogott egy fura érzés,miközben Damont ilyen szakadtan láttam.Tudtam,hogy ez nem a megfelelő pillanat,de elnevettem magam.
-Hát veled meg mi történt?-kérdeztem még mindig nevetve,pedig nem kellet volna mivel Damon elég dühös volt. próbáltam komoly lenni,de az hogy Jeremy még él,itt van köztünk,és újra együtt vagyunk egy hatalmas örömbombát lökött nekem.Vidám voltam.Azon gondolkoztam,hogy itt mindenki úgy néz ki,mint akin egy úthenger ment keresztül......talán én leszek a következő,futott át a gondolat fejemen,de észrevettem,hogy meg mindig kacagok.Elhalgattam s zavartan felvettem az asztalon levő pohár vizet,hogy azzal is befogjam a szám.

Hááát,nem tom miről beszélnek,csak már nem akarom megkérdeni. Mert igy is hülyének érzem magam,hogy mindenről le vagyok maradva.Anna Binnie-ről faggadta Elenát,mivel boszorkány(?).Mikor Damon belépett úgy nézett ki mint egy ágról szakatt.Ha nem láttam volna milyelőtt elment,meg se ismertem volna szerintem.A felsője szét volt szakadva.A felső teste pedig véres volt.Tudom,hogy vámpir de akkor is.El se merem képzelni mi lehetett.Anna amikor meglátta Damont elröhögte magát,de látta,hogy Damon mérges ezért próbálta abba hagyni. MIkor látta,hogy nem sikerül akkor ivott egy kicsit a pohár vizből,ami az asztalon volt.
-Veled meg mi az ég történt?-kérdeztem Damont,mert eddig még senkinek sem válaszolt a kérdésre. Reméltem nekem fog.

Amint beléptem az ajtón mindenki felém nézett és a hangulat megfagyott.
- Damon,mi történt?! - rohant hozzám Elena elsőnek. Aztán Anna elnevette magát, én meg dühösen ránéztem.-Hát veled meg mi történt?-kérdezte még mindig nevetve. Kezdett elegem lenni az egészből, amikor még Jeremy is rátett egy lapáttal és megkérdezte: -Veled meg mi az ég történt?
Anna még mindig nem tudta abbahagyni a nevetést, ezért beleivott az asztalon lévő vízbe.
-Nem fontos. -kezdtem, de mindenki szemrehányóan nézett rám. -Jó, találkoztam Katherine-nel és a kis vörös barátnőjével -forgattam a szememet. -Kellemesen elbeszélgettünk. -mondtam és ennél többet nem volt szándékomban elárulni. Elég kényelmetlenül éreztem magam, mert mindenki engem nézett. Elena felajánlotta, hogy használhatom a fürdőszobát, ha le akarom mosni a vért magamról. Bólintottam elindultam lezuhanyozni. Mondjuk a tükörbe nézve, tényleg elég érdekes látványt nyújtottam, úgy néztem ki mint egy szakadt hajléktalan.

Damon bement a fürdőbe,s én is elcsendesedtem.Elena utána ment.
Jeremyre néztem aki még mindig a kanapén hevert.
-Nem túl nagy itt a nyüzsgés?Szeretném ha pihennél.Ne menjünk fel a szobádba?-kérdeztem aggodalmasan.

-Nekem mindegy.Jól vagyok most már.-bizonygattam,és felültem fotelbe.-De ha akarsz felmehetünk.-mondtam mosolyogva
-ÉS légyszi minden új emberről mondj valamit,mert nagyon hülyének érzem magam.-mondtam még mindig mosolyogva,és beleittam a pohár vizbe amibe Anna....

-Hihetetlen vagy...nem tudsz pihenni?Más bármit megadna érte,te pedig visszautasitod.-átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.-De menjünk fel.Hosszú volt ez a nap.-mondtam s felsegitettem.Felsétáltunk a lépcsőn s a szobába érve bebújtunk az ágyba.

Ahogy a konyhában keresek valami ennivalót hangokat hallok,megfordulok és Elenát látom.Meglepődtem,de még Ő is.
-Szia.-köszont
-Hello nővérke.Kérsz reggelit?Épp rántottát akarok csinálni.-kérdeztem