A társalgó

- Car,... - Szipogtam,és még mindig kissé könnyeztem - nem éppen a legjobbkor jöttél.De ha akarsz,gyere be. - Mondta
-Hé,Elena mi a baj?Tudod nekem bármit elmondhatsz.-mondtam miközben beljebb mentünk és átöleltem.Lehet,hogy zavarom,de ilyenkor nem a legjobb egyedül lenni.-Bármi is a baj megoldjuk.Rám bármikor számíthatsz,de ha egyedül szeretnél lenni el is mehetek.

Nem untatsz a problémáiddal.Mond el.Hátha tudok segíteni.-mondtam ,már nagyon kezdtem aggódni,hogy mi lehet a gond,amitől ennyire kiakadt.

-Kicsit zavaros,de azért nagyjából értem,kivéve pár dolgot.Például,hogy hogy jutottatok odáig,hogy kritizálja főztöd és mi történt a bulin,amiről beszélnetek kellene?Ha nem most történik meg,megtörtént volna később.Jó,hogy bátor voltál.Van amikor nekünk kell megtenni a következő lépést,ha a másik fél már lépett.-Itt kicsit elgondolkoztam,mert eszembe jutott Jeremy és az,hogy muszáj elmondjam az érzéseim,különben beleőrülök,igaz kicsit későn tenném meg a következő lépést,de nincs veszíteni valóm,kivéve Anna barátságát,de remélem ő megérti,és amúgy is csak elmondani akarom neki az érzelmeimet.-Ami közte és Kathrine között volt nem múlik el biztos egyhamar,de ne mutasd neki,hogy ez fáj neked.Légy erős,és ha rájönne,hogy mégis beléd szerelmes,amin nem csodálkoznék,mert 1000-szer jobb vagy mint Kathrine,akkor hadd hogy küzdjön meg érted,hogy te nem Katrine vagy,aki csak olyan könnyen odaadja magát neki.Most sírd ki magad nyugodtan,jót tesz.-mondtam és ismét átöleltem,mert nagyon zokogott.

- Így már értema,hogy miért voltál olyan fura a bulin,és csak egy sarokban ültél. Az a két csaj úgy látszik mindenre képes. De Kathrinet legalább most lefoglalja az a Dean. Elhiszem,hogy nehéz nehéz neked,de az nem igaz,hogy gyenge vagy. A szüleid balesetét is nehéz volt megélned,de mégis sikerült neked,és miért?,mert erős vagy. Ezen is túleszel,és én addig ittmaradok melletted,amíg csak szükséged van rám és ameddig jobban nem leszel,ha kell egy hétig is-mondtam ,a végét már mosolyogva.

- Köszönöm Caroline,nem is tudom,mi lenne velem egy ilyen barátnő nélkül,mint te. - Mondta mosolyogva,úgy láttam,már kezdett megnyugodni.
-Egy barát bármit megtesz a barátjáért.Jeremy itthon van?Bocsánatot kellene tőle kérjek a pofon miatt,de azonnal visszajövök.

Eléggé kavarogtam a gondolataim,a fent történtek miatt.Legalább Jeremy tudja az igazat,de mégis pont rosszkor,mert ott van neki Anna,aki barátnőm.Miért ilyen bonyolult mindent?Közben leértem a nappaliba,Elena még mindig a kanapén ült,csak most egy doboz fagyi társaságában.Leültem mellé,de nem akartam a fent történtekről beszélni,nem akartam az én gondjaimmal is fárasztani.
-Itt is vagyok-mondtam mosolyogva-Jobban vagy egy kicsit?-kérdeztem.

- Igen,ez a fagyi nagyon jól esik. - Mondta már mosolyogva. - Meg persze a beszélgetés is segített. - Mondta. - El kéne majd mennünk valamikor vásárolni,már olyan rég voltunk. - Mondta mosolyogva.
-De jó ,hogy végre mosolyogsz.Jó ötlet a vásárlás,tereli a gondolatot és új ruha sohasem árt.-mondtam mosolyogva-De te nem is szeretsz annyira vásárolni-jutott eszembe-De be kell szerezz új ruhákat,hogy Damon beléd szeressen,mert beléd fog,és észre sem fogja venni,de már csak rólad fog álmodozni,anélkül,hogy te beszélnél vele.-mondtam egy széles vigyorral,lehet,hogy nem érti mit akarok ebből kihozni,de majd megfogja.

-Hát igen. - Mondta mosolyogva. - És a Damonos részt nem annyira értettem,de se baj. - mondta nevetve.
-Arra gondoltam,hogy megpróbálhatnánk mindig azon a környéken járni,ahol épp Damon van.Féltékennyé tehetnéd,szexin öltözködnél,mindig mosolyognál és magabiztosságot sugároznál.Ez levesi a pasikat a lábukról.Csak erősnek kell lenned,hogy kibírd a közelségét,anélkül,hogy kimutasd az érzelmeidet.Érd el,hogy csak téged akarjon és küzdjön meg érted. Ha pedig nem fog küzdeni,meg sem érdemel téged,mert te egy olyan pasit érdemelsz akit bármit megtenne érted.

- Benne vagyok! - mondta mosolyogva. - Reméljük,hogy fog "küzdeni",mivel tényleg szeretnék együtt lenni vele.És kissé nehéz lesz,hogy kibírjam a közelségét anélkül,hogy elolvadjak,de megpróbálom. - Mondta. - Te egy igazi zseni vagy! - Mondta,és átölelt.

-Kösz,de ezt eddig is tudtam,hogy zseni vagyok,csodálkozok,hogy erre csak most jössz rá-mondtam először komolyan,majd elkezdtem nevetni-na jó csak viccelek.Mi lenne ha még ma elmennénk vásárolni?Csak előtte kicsit kisminkellek,hogy ne látszódjon ,hogy sírtál.

- Benne vagyok.De még át is öltözöm,és szólok Jeremynek,hogy ne aggódjon,bár szerintem észre se venné,mert azt sem vette észre,hogy itt sírok ezerrel. - mondta nevetve.
-Ha egész nap a szobájában kuksol,biztos nem veszi észre,ha elmész pár órára,meg amúgy is tudja,hogy tudsz vigyázni magadra,ő még nem tudja,hogy ez már nem egy békés kisváros többé,ahol soha sem történik semmi.De addig jó ,míg nem tud ezekről a dolgokról,vagyis a vámpírok létezéséről,kiborítaná valószínű.

- Igen,szóval biztosan nem fogok szólni neki jó darabig ezekről.Féltem őt. - Mondta. - Na jó,térjünk vissza az eredeti témához.Felmegyünk akkor? - Kérdezte mosollyal az arcán.
-Igen,de én választok neked ruhát,lehet még összefutsz Damonnal,és akkor jól kell kinézd-mondtam széles mosollyal az arcomon.

Hazaérve bementünk a házba.
-Pihenned kell-mondtam s segitettem neki leülni a kanapéra,majd betakartam a takaróval.-Biztos jól vagy?Nem fáj a fejed?Hozzak valamit?Vizet,tejet,teát?Vagy próbáljak főzni valamit,akármi kell csak szólj.-bombáztam a kérdésekkel,mert a kedvere akartam tenni.Majd fel akartam állni a kanapé széléről,de meggondoltam magam.-Sajnálom,Jeremy!Mindez miattam van,és megértem ha ezekután még ennél is jobban gyűlölsz.-mondtam s a konyhaba indultam,hogy hagyjam pihenni.

-Anna ne butáskodj.Maradj itt velem,nem gyülőllek,én szeretlek téged.-mondtam,és rá mosolyogtam.Ekkor az ajtó kinyitódott,és Elena egy férfi karjaiban volt,köszönt de én meg se tudtam szólalni.
-KI volt ez?-kérdeztem Annát a férfira utalva...