Terasz

- De én nem akajok hazamenni! És most amúgy is hajiba vagyunk! -mondta duzzogva Elena és kiesve az egyensúlyából, megkapaszkodott a kerítésben. A vállánál fogva visszafordítottam. -Igen tudom, de részeg vagy. És én is az voltam, amikor megérkeztél. Egyébként meg azt hiszem kvittel vagyunk -utaltam a Deannel való akciójára - És fogalmam sincs mit kell majd tennem, hogy ezt helyrehozzam, de most hazamegyünk. -mondtam és láttam, hogy Elena majdnem feldőlt, ezért felkaptam és a karomban vittem a házukig.

Hazajöttem.Utolsó simitásokat inteztem,igy ezt még muszáj volt.Nem várhatott.
Szegény Carolinet pedig itt hagytam.És pont az a buli után.Biztos azt hiszi,hogy miatta mentem el,pedig ez nem igaz,de ezentúl jobban figyelek rá,mivel be kell vallanom,kissé elhanyagoltam.Úgy határoztam,hogy ezt már ma el is kezdem.Szinte 3 hete nem találkoztunk úgy,hogy normálisan elbeszélgethessünk.Gondoltam,egy csokor virág majd segit,hogy könnyebben megbocsáthasson.Igy vettem egy nagy kosár vörös rózsát.A ház elé a teraszra tettem,majd irtam neki egy SMSt,hogy
"Egy ismeretlen idegen szeretne önnel találkozni,persze csak ha hajlandó rá.
Időpont:MOST
Helyszin: Forbes ház"

Nem siettem. Sétálva haladtam hazafelé,közben gondolkoztam kettőnkről. Kicsit félek a találkozástól, hogy most mit mondunk egymásnak. Buli után csak úgy elment, lehet már nem akar tőlem semmit,csak nem tudta hogy mondja meg. Lassan a házhoz értem. A tornácon egy hatalmas kosár vörös rózsa, mellette pedig Klaus állt. Lassan mellé léptem.-Szia, Klaus-mondtam lesütöttöt szemmel,a bulin elég érdekesen viselkedtem és nem tudtam még a szemébe nézni, azokba a csillogó kék szemekbe.

Csak vártam,és vártam.
Úgy 20-25 perc után láttam meg Carolinet amint lassan baktat a puszta utcán.Nem tűnt valami vidámnak.
-Örömtelibb fogadtatásra vártam.-mondtam miután ő monoton hangon üdvözölt.Felvettem a kosár rózsát,majd egy nagy puszit adva a homlokára átnyújtottam neki.
-Sajnálom.Sajnálom,hogy csak úgy itt hagytalak.De...dolgom volt.Viszont megigérem,hogy ezentúl nem fogok lelépni "csak úgy".Rendben?-kérdeztem tőle,de ő még mindig lehajtva tartotta a fejét.-Caroline mi a baj?-simogattam meg az arcát,s gyengéden forditottam magam felé a tekintét.

Jól esett az érintése.-Semmi-néztem most már a szemébe-csak olyan hülyén viselkedtem,a múltkor a bulin és utána te csak úgy elmentél, amit teljesen megértek,csak jobb lett volna megbeszélni,szükségem lett volna rád,mindig szükségem lenne rád,csak mindig elmész, és nem tudom,hogy most mi van,hogy van-e még értelme kettőnknek-mondtam már könnybe lábadt szemmel,nem tudtam tovább folytatni,de jó volt végre elmondani az érzéseimet.

-Héé...-mondtam,kedvesen és mosolyogva.-Tudod,hogy nem azért mentem el mert te buliztál ugye? Ez abszurdum.Fiatal vagy még.Belefér.Bár beismerem tényleg az én hibám volt.Nem kellet volna annyira felfújnom a dolgot,de nem volt jó napom.Valahogy semmi sem jött össze.De ez nem a te hibád.Hallod?-mondtam majd magamhoz öleltem,miközben ő még mindig szipogott.-Semmi nem a te hibád.-ismételtem magam,hogy nyomatékositsam a mondanivalóm-Kérlek bocsáss meg nekem.

Magához ölelt,annyira jól esett,biztonságban éreztem magam a karjai közt.-Nem haragszom-mondtam a szemébe nézve-de gyere be-leültünk a kanapéra,én a vállára hajtottam a fejem-Klaus kérlek avass be a dolgaidba,bármennyire is rossz az megbirkózom vele,mert fontos vagy nekem,és úgy fogadlak el,ahogy vagy.

Bementünk,majd a kanapére ültünk.
"Klaus kérlek avass be a dolgaidba,bármennyire is rossz az megbirkózom vele,mert fontos vagy nekem,és úgy fogadlak el,ahogy vagy."-mondta,amire hirtelenjében nem is tudtam válaszolni.
-Nem lehet Caroline.De igérem,hogy amint eljön az ideje és én is úgy érzem,hogy tudnom kell róla,el fogom mondani.Addig is,csak kérlek,bizz bennem,és hidd el,hogy neked az ég adta világon semmi bajod sem fog történni.Rendben?

-Megbízom benned,és tudd,ha bármi lenne rám számíthatsz,és ha tudnék valami segíteni csak szólj,én melletted leszek,csak arra kérlek,ne tűnj el szó nélkül,legalább szólj előtte,mert így úgy érzem,mintha nem is számítanék neked.

-Nem fogok többet eltünni.-mondtam már mosolyogva s megcsókoltam.Erre már régóta vágytam.-Hiányoztál......-csend volt-Majd elfelejtettem.-kaptam a fejemhez.
-Gondoltam ettől már megszabadulhatnék.Elég rég óta őrizgetem.Arra vártam,hogy valakinek odaadhassam.Valakinek aki megérdemli.-mondtam sejtelmesen,majd a zsebembe nyúltam s egy kis dobozt vettem elő,amit Carolinenak nyújtottam.
http://sandriamarie.com/wp-content/uploads/2012/10/18K-White-Gold-Diamond-Necklace.jpg
-Tetszik?-kérdeztem félve,mivel ez egy régi darab,és nem tudtam,hogy mennyire felel meg a mai izlésnek.

Olyan jól esett a csókja-Te is hiányoztál-mondtam mosolyogva-nagyon is-Átadott nekem egy dobozt-Hogy tetszik? Ez gyönyörű,köszönöm szépen-mondtam majd megcsókoltam-ezt majd csak különleges alkalomkor fogom felvenni,de nem kellett volna,nincs szükségem ajándékokra,csak rád-mondtam és hosszan megcsókoltam.

-Rendben.Akkor legyen ez a mai egy különleges alkalom.-mondtam s kivettem a nyakláncot,majd a hullámos szőke haját félrevéve föltettem.
Gyönyörű volt.A szeme még a megszokottnál is kékebben viritott.
-Nem szeretném tönkre tenni ezt a mesés pillanatot amikor nincs szükség szavakra,de muszáj megkérdeznem,mert képtelen vagyok kiolvasni a fejedből,hogy most mihez lenne kedved.

-Csak arra,hogy ketten legyünk-mondtam rámosolyogva,és magamhoz húzva megcsókoltam szenvedélyesen. Percekig voltunk így csókban összeforrva.

-Figyelj? Nincs kedved sétálni? Olyan rég láttam Marleyt.Egy fiatal házaspárra szugeráltam rá.Remélem,nem csinált sok kárt.Hiányzik már ő is.

-Oké menjünk,már én is rég láttam Marleyt,amúgy nyugodtan hagyhattad volna nálam is,szívesen vigyáztam volna arra kis cukiságra. Jó lesz együtt tölteni ezt a mai napot,ez már hiányzott.