April háló

- Egész jól. Miért kérdezed? - kérdezte Damon kicsit unottan.
- Eltölthetnénk együtt egy estét... mit szólsz hozzá? - kérdeztem csábosan, amikor barátnőm közbe szólt.
- Neeeeeeee! - mondta April - Nem merek elé állni. Valami pszichopatának néz majd.... Tudod egyet sajnálok Spanyolországban nem vettem sombrerót. Az legalább eltakarná az arcom.
- April nem hiszem el, hogy pont te mondod ezt. Dehogy nézne pszichopatának, te egyszerűen gyönyörű vagy. Nem kell elrejtened az arcod, inkább emelt fővel kellene járnod, mert megmerted tenni amit előtted csak nagyon kevesen. - mondtam neki bátorítóan. - Én egy olyan Aprilt ismerek aki bármit képes megtenni azért amit akar, megszerzi bármiről van szó, akár egy ősi vámpírról. Akit már egyszer megcsókolt és ne mondd azt nekem, hogy nem esett jól. - mondtam most már vigyorogva.

- Egész jól mért kérded? - kérdezte Damon kicsit unottan.
iért kérdezed? - kérdezte Damon kicsit unottan.
- Eltölthetnénk együtt egy estét... mit szólsz hozzá? - kérdezte Kath csábosan, amikor éppen közbe szóltam.
(...) Én hülye. Ha nemszólok közbe legalább egy napot megúszok.
- April nem hiszem el, hogy pont te mondod ezt. Dehogy nézne pszichopatának, te egyszerűen gyönyörű vagy. Nem kell
elrejtened az arcod, inkább emelt fővel kellene járnod, mert
megmerted tenni amit előtted csak nagyon kevesen. - mondta nekem bátorítóan. - Én egy olyan Aprilt ismerek aki bármit képes megtenni azért amit akar, megszerzi bármiről van szó, akár egy ősi vámpírról. Akit már egyszer megcsókolt és ne mondd azt nekem, hogy nem esett jól. - mondta most már vigyorogva.
- De, jó volt. - pirultam picit el és gyorsan a párnába furtam az arcom. - Igen. Ôrült vagyok. És azért nézne pszichopatának mert én csókoltam meg egy számomra nagyjából idegent. Ô meg még azt se tudja, hogy ki vagyok...

- De, jó volt. - el pirult picit és gyorsan a párnába fúrta az arcát. - Igen. Ôrült vagyok. És azért nézne pszichopatának mert én csókoltam meg egy számomra nagyjából idegent. Ô meg még azt se tudja, hogy ki vagyok...
- Nem nézne annak és ha megismer rájön milyen vagy. Úgy beléd szeret, mint én Damon-ba. - mondtam és az utolsó három szónál levittem a hangom, inkább csak tátogtam.

- Nem nézne annak és ha megismer rájön milyen vagy. Úgy
beléd szeret, mint én Damon-ba. - mondta Kath és az utolsó
három szónál levitte a hangját és csak tátogott. Hmm ez érdekes... hisz a tetôn még Damon vallotta be, hogy megôrül Kath-ért... Damon-rôl nagyjából el is feledkeztem. Felnéztem. A könyveimet nézegette. Tessék! Elmegyek egy hétre és lemaradok mindenrôl. Tényleg így talán terelhetem a témát...
- Mirôl maradtam le? Mi történt ezalatt az egy hét alatt...? - kérdeztem.

Kath elmesélt mindent. Stefan-ról Caroline-ról Elena-ról. Stef+Car?!? He? Nem tudom elképzelni.... sehogy... Chh Elena. Nem tudod mibe kezdtél. Nem jó feldühíteni vámpírokat. Fôleg nem olyanokat akik több száz évesek és megküzdöttek valakiért. Te meg ribanc módon le akarod nyúlni más pasiját?! Valaki itt meg fog halni.... már gondolataim messze voltak amikor Kath érdekes dolgot mondott.
- Ja és Elenánál lesz valami buli amire mindhárman meg vagyunk hívva. Gondolom ismerkedni akar egy bizonyos emberrel. - közben Damon felé nézett jelezve, hogy rá gondolt. - Még ruhát is kell választanunk, mennyi dolgunk lesz még.
Valaki tényleg bajt keres. A kis Elena-nak nem mondták még, hogy a ribancok mindig vesztenek?
- Értem. - szólaltam meg - Villámvásárlás vagy itthoni ruhákból válogtunk? - mosolyodtam el.

- Természetesen gyors vásárlás ingyen. - vigyorogtt Kath már
tényleg boldogan. - Damon te is velünk jössz? - kérdezte mire ő felnézett a könyvekből és csak megrázta a fejét. Kath picit szomorù volt.
- Na mikor megyünk April? - kérdezte látva a cuccom.
- Egy pillanat és mehetünk - mondtam. Besuhantam a fürdôbe átöltöztem. Egy pánt nélküli szürke térd felett érô ruhát és kivételesen egy kockás tornacipôt vettem fel mellé.

LEZÁRVA

- Csak nem a többi 8-at? Amúgy köszönöm. Ő
tényleg más mint Damon. - üzent vissza gondolatba Kath.
Kol... vagyis Scott mosolygott amikor visszaértem.
- Hol tartottunk - kérdeztem.
- Azt hiszem itt - mondta majd újra csókolózni kezdtünk.
Kiléptem a magassarkúmból ô meg a cipôjébôl. Közbe az ágy felé sodródtunk. Lehúzta a vékony cipzárt a ruhám hátulján. Picit távolodott így a ruha leesett a földre. Kiléptem belôle. Az ágyra döntött. Elkezdte kigombolni a nadrágját amikor belém hasított egy gondolat. Mért? Hisz neki nincs is a munkájában az, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerüljön velem. Ledöbbentem. Most komolyan azért akar lefeküdni velem, hogy másnap elmondhassa a haverjainak? Csak arra igèztem meg ha esetleg Kath ölne ne zavarja. Elhúzódtam és a szemèbe néztem.
- Nem törtènt semmi különös. - mondtam - Most pedig menj, szedd össze a ruháid. Az ajtó tudod merre van.
Mikor végre eltûnt gyorsan lezuhanyoztam felvetem egy fekete ujjatlant és egy fekete rövidnadrágot. Kifeküdtem az ágyon és el is aludtam.

Gondoltam eljövök April-hez mert beszélnem kell vele.Bejöttem a szobájába,de nem találtam ott ezért le dőltem az ágyra.April hirtelen bejött és vámpírgyorsasággal a falhoz szorított.
-Stefan?-Kérdezte meglepődve.
-Hát nem erre a fogadtatásra vártam.-Mondtam és elengedte a nyakam.

-Semmi baj...nos amint látod visszajövök a városba.-Mosolyogtam.
-Örülök neki...hallottam néhány dologról Stefan igaz,hogy lefeküdtetek Caroline-al?-Kérdezte.
-Igaz April és én változtattam át.Amúgy már nem állati véren élek.-Mondtam.

April elviharzott nem tudom,hogy mi lett vele ezért elmentem.

LEZÁRVA

- Ne menj el Kol után kérlek! Lehet ez nagyon önző dolog tőlem, de nekem most nagyobb szükségem van rád, mint bárki másnak. Tudom, most mit érzel mikor te össze jöttél Kolal én Damon miatt voltam padlón, ugyan iylen állapotban voltam én is. Tudom és megértem miért haragszol Nickre, én is így lennék a helyedben. Deanel pedig majd leültök és megbeszélitek a dolgokat, én pedig ott leszek kettőtök között villám hárítónak. Ha szeretnéd csinálunk több programot, csak az éjjeleket fogom Deanel tölteni, a nappalokat pedig veled. Vagyis vele csak pár órát leszek együtt nappal a többit veled töltöm. April, te vagy a legjobb barátnőm. Nagyon szeretlek! - mondta miközben leült mellém a földre és megölelt. A könnyeket már egyikünk sem tudta vissza folytani.
- De ... akkor ... mit csináljak? - próbáltam beszélni - Nem ülhetek karba tett kézzel és várok... lehet, hogy... lehet, hogy örökre elment. [/color]

Bekopogtam a szobába, bár nem sok szükségem volt rá, hisz tudom, hogy bent vannak, de azt is hallottam, hogy miről beszélnek és így nem nagyon akartam zavarni, de Kath mondta, hogyha felkelek keressem meg és én így is teszek.
- Sziasztok! - mondtam nekik, láttam, hogy sírnak.
- Mi a baj? - kérdeztem tőlük.