- Sziasztok! - mondta nekünk Dean, látta, hogy sírunk.
- Mi a baj? - kérdezte tőlünk. Csak hogy végre felkelt gondoltam magamban. - Szia! Semmi baj, csak elragadtak minket az érzéseink. - mondtam nevetve. - Gyertek, menjünk le enni. Ott mindent megtudtok beszélni. - néztem végig rajtuk egymás után. Dean megfordult és elindult lefelé mi meg mögötte.