Katerina háló

Még mindig ültem ő pedig előttem térdelt. Később mikor mindent elmondott már tényleg megsajnáltam. Felállítottam,, de nehezen ment, ugyanis már alig tartotta magát. Megöleltem, ahogy csak tudtam. Legalább 10 percig voltunk így és ő közben sírt.
- Nyugodj meg, mondtam neki. Nem megyek sehova, azt felejtsd el, hogy én valaha is önszántamból elhagylak, képtelen lennék rá. - mondtam neki és ő közben kezdett megnyugodni, majd leült az ágyra én pedig mellé. Nem mondunk semmit egymásnak, csak a szemét néztem.

Most ez, hogy jött ide? Kérdeztem magamtól. Bár valjuk be, tényleg csodás volt a ruha, de soha nem szerettem a túl sokat mutató ruhákat.
- Nem hagysz sok képzeltbeli dolgot a férfiaknak, ha már tudom is, hogy milyen vagy, de akkor is. - mondtam neki viccelődve. Kicsit oldottabb volt a hangulat, de láttam, hogy megint kicsit megsértődött, mindig is érzékeny volt arra, ha valakinek nem tetszik a ruhája.
Odamentem hozzá és megcsókoltam ő meg is lepődött. Egyre közelebb és közelebb vittem az ágyhoz mind addíg, amíg az a ruha, amit most vett magának, le nem került róla.
- Szeretlek. - mondtam neki, mikor éppen megcsókoltam.

- Ezt pont most kell megbeszélnünk? - kérdeztem tőle, miközben a szememet forgattam.
Nem válaszolt semmit, csak folytattuk, ahol abba hagytuk. Még nem tettem magamat túl a Damon dolgon, de megbocsájtottam neki.
- Szerintem beszélgessünk erről reggel. - mondtam.

Egy kis idő elteltével visszatértem az otthonunkba. Felmentem a szobába , de Kath nem volt ott. Megnéztem a fürdőben, de ott sem volt. Majd mikor visszamentem a szobába, meghallottam, hogy erre felé tart. Felismertem a járását. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Majd belépett.
- Kath, hát itt vagy, már kerestelek. - mondtam neki, de kicsit izgatott volt még a hangom a történtek miatt.

- Semmi fontos. Csak...sétálni mentem. levegőre volt szükségem. - mondtam neki. reméltem, hogy elhiszi, amit mondok. Bár láttam, hogy kételkedik, de megbízott bennem, tudta, hogy ha valami baj történt volna előbb, vagy utóbb elmondom neki. Mondjuk, ha nem is én, lesz, aki megteszi.

Észrevettük Aprilt, de nem izgatott fel minket, úgyis megint le akar lépni.
Fogalmam sem volt, hogy miről beszélgessünk, nem voltam, olyan hangulatban, hogy bármit is kiejtsek a számon. Fogtam magam és lefeküdtem az ágyra. Kath a szemeit forgatta, hogy miért is akarok délben lefeküdni.
- Mi van? - kérdeztem tőle. Elég rossz kedvem volt, amit ő is észrevett rajtam, mondjuk most semmi köze nem volt Damonhoz, alapjáraton nem voltam jól. Egyszerűen csak aludni akartam egy jót. Gondoltam, ha Kath akar, akkor idefekszik mellém, ha nem, hát nem.

Végre aludhattam egy jót. annyira szükségem volt már rá, mint a vízre a sivatagban. Nem tudtam, hogy mit is kezdjek magammal miután felkelltem, de nem volt kedvem bárhova is menni, ezért úgy döntöttem, hogy csak April szobájáig megyek el, hátha Kath is oda ment, bár ha ott lett volna, nem kellett volna abba a "ruhába" felöltöznie.

Miután bevittem a szobába oda feüdtem mellé. Mikor felébredt, akkor már a karjaim közt volt.
- Elájultál. - mondtam neki. Inkább nem izgattam fel még jobban.
- Hoztam neked egy kis vért, hogy jobban legyél. - nyújtottam oda a poharat, de nem akarta meginni.
- Mi a baj? Méirt nem fogadod el? - érdeklődtem.

- Jól van, de akkor addíg itt maradok veled, míg nem leszel teljesen jól. Aludj egyet, ha gondolod, úgy gyorsabban gyógyulsz. - mondtam neki. - Addig itt maradok veled. Gyere, bújj ide! - kértem tőle, de azt hiszem nem is gondolkodott rajta, már el is aludt rajtam.

Miután Kath felébred, megitta az éjjeliszekrényen hagyott vért. Arra ébredtem, hogy kaptam egy csókor, amit persze viszonoztam is.
- Mi volt a kuncogás tárgya? - érdeklődtem, de akkor már újra csukva volt a szemem, nem volt kedvem felkelni.

- Én? Nem.....mikkel vádolsz engem? - kérdeztem tőle mosolyogva, de a szemem még mindig csukva volt.
- Most engem nézel? - kérdeztem tőle.

- Örülök neki. - mondtam kissé gúnyosan.
_ Tudod, hogy nem szeretem, ha engem nézel. Nincs mit látni rajtam. - közöltem vele. Igazán érdekes téme, de most ez van, nem volt kedvem semmihez, csak itt lepzselni egész nap. Még, jó, hogy a vámpíroknak nincs sok dolguk, mi megtehetjük ezt.