Katerina háló

Így sokkal jobb, gondoltam magamban. Visszacsókoltam egyre hevesebben.

*

Már reggel volt, amikor akárhányadszorra felébredtünk. Kath rajtam feküdt miközben átölelt. Ő még nagyban aludt. Gondoltam elmegyek és lezuhanyozok.
Arra lettem figyelmes, hogy valaki megérint a zuhany alatt. Ő volt az.

- Láttam. - mondtam neki közömbösen. - Elmegyek fürödni. -folytattam, de vátam, hogy majd utánnam jön, vagy valami, de semmi sem történt.
Már ismerhetne annyira, hogy én nem fogok bocsánatot kérni, ha egyszer nem az én hibám. Az, hogy megcsókoltam elenát, nem mondom, hogy nem volt hiba, de az ő tette súlyosabb volt. Hogy gondolta mégis?
Már a fürdőben voltam, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.

Már a szobában voltunk. Még a fürdőben Kath levette rólam a felsőmet én pedig az övét. Ezek a ruhadarabok mutatták a földön az utat, hogy merre is jöttünk be a szobába. Nem volt teljesen egyenes a vonal. Vámpírgyorsaságommal "belehajítottam" az ágyba Kathet én pedig odamentem hozzá lassan, hadd nézhessen addigis engem. Majd odamentem és szenvedélyesen csókoltam.
- Én is szeretlek. - válaszoltam a körülbelül negyed órával ezelőtti kijelentésére.
Folytattuk a csókok tömkelegét.

Kath szoknyája még mindig rajta volt, bár az messze volt a szoknyától, így azonnal levettem róla, rajta már csak fehérnemű volt, ahogy rajtam is. Folytattuk az ölelkezést, csókolózást és az összes többit.
Reggel arra ébredtem, hogy a nap belesüt a szemembe. Kath a tegnap szeretkezésünk után úgy, ahogy szokott a mellkasomon feküdt, rajta az én ingemmel. Még mindig aludt, nem akartam felébreszteni csak megcsókoltam a fejét. Addig néztem őt, míg észre nem vettem, hogy kinyitotta a szemét. Valamit éreztem. Sír?
- Mi a baj? - aggódva kérdeztem tőle, majd felnézett.

- Mégis mi történt veled? - kérdeztem tőle. Nem engedtem neki, hogy visszafúrja magát, így felültettem, majd én is felkeltem. - Kath! Mondd, el, hogy mi történt, hallotta, hogy mit csináltál, de mégis miért? A vámpírok nem.....- reméltem,hogy rájön mit is akarok.

Szinte sokkot kaptam, de próbáltam viselkedni.
- Lehetséges egyeltalán? Előfordult már ilyen? - kérdeztem tőle. Én még nem hallottam arról, hogy egy vámpír terhes legyen, de soha se tudni.

Ott állt a fürdő ajtóban. Odamentem hozzá.
- Nyugodj meg, ha lehetséges és az vagy, - emeltem fel a fejét, de közben sírt. - akkor, figyelj, akkor én nagyon boldog leszek. Biztos, hogy nem vagy beteg. Csak egy probléma van, hogy orvoshoz nem tudunk elmenni. Tudod mit, várj itt, itt vagyok 10 percen belül. Elmegyek neked a gyógyszertárba. - mondtam neki és már ott sem voltam.
.
.
.
Mikor visszaértem, ugyanabban az ülő helyzetben találtam, mint mikor elmentem.
- Tessék, menj be a fürdőbe és tedd, amit kell, én itt várlak és nyugi. - nyugtattam meg és megcsókoltam.

- Ezzel meg mi történt? - kérdeztem tőle. - Ez így nem lesz jó. Mégis hogyan derítsük ki, hogy mi a baj, hogyha nem mehetünk orvoshoz és ez az izé se jó? - kérdeztem tőle, de csak költőien, hisz ős em tudhatja. Átöleltem, mert láttam, hogy aggódik. - Nyugodj meg. Majd kitalálunk valamit. Addig pedig gyere és aludj egyet. - Felvettem az ölembe és betettem az ágyba. - Egy perc és itt vagyok. - mondtam neki és elmentem a fürdőbe.
.
.
.
Több telt el, mint egy perc és mire kiértem, Kath már aludt is. bebújtam mellé az ágyba és bekapcsoltam a TV-t.

Nem kellett mondanom semmit. Csak megcsókoltam, olyan érzelmesen, mint eddig soha.
- Nagyon szeretlek. - mondtam neki. - Ketten átvészeljük és segítek neked túlélni, bárhogy is kelljen. Én nagyon-nagyon örülök. Remélem ezzel te is így vagy. - mondtam neki és felpattantam, lementem a konyhába és kerestem valamit, ami esetleg benne marad. Találtam egy doboz kekszet. Annyit tudok, hogy az ekll az embereknk, bár én már a gondolattól is rosszul vaok, hogy vámpír létemre ezt kéne ennem, de hát próba szerencse. Visszamentem Kathez és odaadtam neki, furcsán nézett.
- Próbáld ki, valahogy ez jutott eszembe. Talán segít.

- Sok mindennek van undorító ze, de amíg benned marad, addig nincs gond. - mondtam neki, hogy megnyugodjon. - Majd kitalálunk valamit. Ugye tudod, hogy nem lesz ilyen egyszerű? Kutatnunk kell, hogy kiderítsük, hogy milyen is lesz ez a gyerek, mármint, hogy nőni fog e.

- Hát, pedig kijött belőleg. Na jó, ne firtassuk, mert mindjárt utánozlak. - mondtam neki nevetve.
- Fogalmam sincs. Honnan hallottál már iylen gyerekről? Ott kéne elkezdeni. Bár igazából, egy javaslat, de talán van, aki tudna segíteni. Egy bizonyos ősi, aknél nincs öregebb és senki nem tud nála többet a vámpírokról.

- Akkor maradt...utálom kimondani, de ő az, aki még sokat tud. Talán...beszélhetnél vele te, ha én meglátom, esküszöm megölöm, úgyhogy inkább te kérdezd ki. - mondtam neki és reméltem, hogy arra az aljas Damonre gondol, akire én. Utáltam őt egyedül odaenegdni, akkor is, ha bíztam benne.

- Rebekah? Ki a másik? Nem vagyok jó a találós kérdésekben. - mondtam neki. - Igazából, most lehet, hogy furcsállod, de fáradt vagyok, nem hagyhatnánk holnapra, neked sem ártana az alvás. - invitáltam az ágyba, hogy feküdjön az ő megszokott helyén, az én mellkasomon.