Nappali szoba

Nem tudtam mitévő legyek, a fejem fájt még, a másnaposság miatt. Állítólag Nicklaus-nak valami nagy vityillója van. Ahogy látom,nem csaltak a pletykák ez a ház óriási nagy, még kívülről is. Mindenképpen beszélnem kellett vele. Kopogtattam az ajtón, de nem nyitotta ki senki, még jobban kopogtattam erre lépésekre lettem figyelmes. Az ajtó kinyílt Klaus állt meglepetten előttem élet nagyságban. - Szia Klaus. - köszöntem neki vigyorogva. Beljebb léptem kérdés nélkül, tényleg gyönyörű nagy volt, az épület. - Üdvözöllek, Katerina. Éppen nincs semmi dolgom. Minek köszönhetem látogatásod? - kérdezte érdeklődve. - Beszélnünk kell, gondolom semmi dolgod sincs. - néztem körbe lassan.

Éppen csak felöltöztem és adtam Marleynak reggelit csöngést hallottam. Nem tudtam mi ez, de mikor már másodszorra is csengett, rájöttem hogy ez a kaputelefon.Kinyitottam az ajtót és Kath ált ott. - Szia Klaus. - köszönt vigyorogva. Beljebb léptem kérdés nélkül. - Üdvözöllek, Katerina. Éppen nincs semmi dolgom. Minek köszönhetem látogatásod? - kérdeztem érdeklődve, úgy csináltam mintha londoner lennék.Nem tudom, mostanában valamiért ilyen hülye kedvem van. - Beszélnünk kell, gondolom semmi dolgod sincs. -kérdezte Kath, majd lassan körbenézett. Majd hirtelen a semmiből Marley, a kölyökkutyusom (akit nem tudom kitől kaptam, csak tegnap hirtelen az ajtóm előtt volt a doboz) ráugrott Kath-re aki annyira megijedt, hogy hátrálni kezdett.-Marley!- üvöltöttem, majd leszedtem Kath ruhájáról az ártatlan, játszani vágyó kiskutyát. Leraktam a földre majd azt mondtam:-Bocsi Kath. ő a kiskutyám. Nincs dolgom, gyere beljebb.-

A semmiből rám rontott egy arany színű szőrcsomó, ijedtemben hátrálni kezdtem. -Marley!- üvöltötte, majd leszedte a ruhámról, játszani vágyó kiskutyát. Lerakta a földre majd azt mondta:-Bocsi Kath. ő a kiskutyám. Nincs dolgom, gyere beljebb.
- Mióta van neked kutyád? - kérdeztem tőle, még mindig nem terve magamhoz. Felemeltem a kis ebet és elkezdtem simogatni. Régen mikor még ember voltam nagyon szerettem őket. - Na mindegy, nem az új jövevényről akartam veled beszélgetni. Tegnap annyira részeg voltál. Csak úgy kérdezted meg Damon-tól, miért választaná Elenát helyettem. Vagy tényleg érdekel mi történik közte és köztem. - kérdeztem.

- Mióta van neked kutyád? - kérdezte tőlem. Felemelte a kis ebet és elkezdte simogatni.-Régen mikor még ember voltam nagyon szerettem őket-.Mondta. Miért, most nem? Gondoltam magamban.- Na mindegy, nem az új jövevényről akartam veled beszélgetni. Tegnap annyira részeg voltál. Csak úgy kérdezted meg Damon-tól, miért választaná Elenát helyettem. Vagy tényleg érdekel mi történik közte és köztem. - -Őőő ezt sértésnek veszem, ugyan is nem voltam részeg. Igen is érdekel hogy mi van köztetek.- mondtam, majd mielőtt meg akarta volna kérdezni hogy miért? válaszoltam rá.-Azért mert Elena az első alkalommal lerészegedett mikor találkoztunk. És ez elég nagy rossz pont. De ahogy elnéztem neked sem jön be a viselkedése.-

-Őőő ezt sértésnek veszem, ugyan is nem voltam részeg. Igen is érdekel hogy mi van köztetek.- mondta, majd mielőtt meg akartam volna kérdezni hogy miért? válaszolt rá.-Azért mert Elena az első alkalommal lerészegedett mikor találkoztunk. És ez elég nagy rossz pont. De ahogy elnéztem neked sem jön be a viselkedése. - Nagyon nem tetszik maga a lány sem. Túlságosan is hasonlít rám, Damon-t ezért érdekli, de nem akarom, hogy az a kis hasonmás kelljen neki. Mit takar az ajánlatod? - kérdeztem. - Mivel ezt is megakartam veled beszélni. - mondtam, közben leültem a kanapéra és magam mellé raktam Marley-t és simogattam.

- Nagyon nem tetszik maga a lány sem. Túlságosan is hasonlít rám,- De hát könyörgöm, azért Hasonmááás a neve... Ha-son-máááás. Ugyan olyan. -Damon-t ezért érdekli, de nem akarom, hogy az a kis hasonmás kelljen neki.-HASONMÁÁÁS! ugyan olyan. Erről még mindig nem tudok leszállni. -Mit takar az ajánlatod? - kérdezte. - Mivel ezt is megakartam veled beszélni. - mondta, közben leült a kanapéra és maga mellé raktam Marley-t és simogatta.- Az ajánlat? Még nem találtam ki.-mondtam sejtelmesen és közben erősen spekuláltam, hogy mi legyen az ajánlatom.-Mondj valamit, mit ajánlasz érte?-

- Az ajánlat? Még nem találtam ki.-mondta sejtelmesen és közben erősen spekulált, hogy mi legyen az ajánlat.-Mondj valamit, mit ajánlasz érte? - mondta. - Ha eléred, hogy Damon csak az enyém legyen, vámpírrá teszem Caroline-t és együtt lehettek örökké. Láttam mennyire tetszik neked, egész este vele voltál. Na mit szólsz az ÉN ajánlatomhoz? - kérdeztem érdeklődve. Mikor kiejtettem a szőke nevét, komolyan csillogott a szeme és elkezdett figyelni rám.

- Ha eléred, hogy Damon csak az enyém legyen, vámpírrá teszem Caroline-t és együtt lehettek örökké. Láttam mennyire tetszik neked, egész este vele voltál. Na mit szólsz az ÉN ajánlatomhoz? - mondta Kath. Hirtelen eluralkodtak rajtam az érzelmek, de valami azt súgta ezt mondjam: hmm... még gondolkodnék rajta holnapig. Vágtam rá... de tényleg, valami furcsa előérzetem támadt.-Holnap megkereslek majd!- Vágtam rá.-Kérsz valamit inni?- kérdeztem. -Igen- válaszolta Kath.-Nem tőled kérdeztem hanem a kutyától.- Viccelődtem, hogy kicsit feloldjam a hangulatot.-És te Kath? Mit hozhatok neked?-

Hmm... még gondolkodnék rajta holnapig. -Vágta rá.-Holnap megkereslek majd!- Vágta rá.-Kérsz valamit inni?- kérdezte. -Igen- válaszoltam.-Nem tőled kérdeztem hanem a kutyától.- Viccelődött, hogy kicsit feloldja a hangulatot.-És te Kath? Mit hozhatok neked? - Jól van, akkor holnap keress meg. Feltétlenül!! - mondtam neki, kicsit fenyegetve. Befejeztem Marley simogatását, mert Klaus vicce nem tetszett.
- Köszönöm, de semmit sem kérek, maximum egy pohár vért. Még mindig lüktet a fejem, tegnap estétől. - mondtam vigyorogva.
- Kérdezhetek valamit? Amire őszintén kell válaszolnod. - Persze, kérdezd csak. - mondta Nicklaus. Vámpírgyorsasággal kiment a konyhába, és egy vizes tállal tért vissza. Amit lerakott a kiskutya elé.
- Szerinted van esélyem még egyszer Damon-nál? - kérdeztem félve.

Kiszálltunk a kocsiból és az üveges szemű Elenát magammal cipelve becsöngettem Klaushoz.
Amikor ajtót nyitott eléggé megdöbbent, de aztán gúnyos vigyor jelent meg a fején.
-Beszélnünk kell - mondtam idegesen. Félreállt az ajtóból és rám ugrott egy kölyökkutya.
-Ne félj nem bánt - röhögött Klaus.

Jól van, akkor holnap keress meg. Feltétlenül!! - mondta nekem, kicsit fenyegetve.Pont egy Ősit fenyeget. Van vér a pucájában.Befejezte Marley simogatását.
- Köszönöm, de semmit sem kérek, maximum egy pohár vért. Még mindig lüktet a fejem, tegnap estétől. - mondta vigyorogva.
- Kérdezhetek valamit? Amire őszintén kell válaszolnod. - Persze, kérdezd csak. - mondtam. Vámpírgyorsasággal kimentem a konyhába, egy vizes tállal, egy pohár vérrel és egy aszpirinnal tértem vissza.
- Szerinted van esélyem még egyszer Damon-nál? - kérdezte Kath félve.
-Őszintén? Szerintem van.-felejtem majd megrántottam a vállam,odaadtam neki a vért és az aszpirint. Aztán kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és elkerekedtek a szemeim. Damon volt az. Elenával.-Ki az?-kérdezte Kath hátrafordulva.
Beszélnünk kell - mondta idegesen Damon. Félreálltam az ajtóból és rá ugrott Marley
-Ne félj nem bánt - röhögtem

-Őszintén? Szerintem van.-felelte majd megrántotta a vállát,odaadta nekem a vért és az aszpirint. Gyorsan bevettem és felhörpintettem a vért. Aztán kopogást hallottunk. Kinyitotta az ajtót, és elkerekedtek a szemei. -Ki az?-kérdeztem hátrafordulva. -Beszélnünk kell - mondta idegesen Damon. Félreállt az ajtóból Nicklaus és rá ugrott Marley. -Ne félj, nem bánt - röhögött Klaus.
A hangból tudtam, hogy Damon az, de ahogy hátra fordultam megláttam vele Elenát. Odamentem Klaus mellé és megöleltem, hadd legyen féltékeny. - Szia Damon, és Elena. - köszöntem, de az utolsó szónál már gunyoros volt a hangom. - Jó újra látni. Oh Marley, te kis rosszaság gyere ide. - vigyorogtam még mindig, miközben lehajoltam a kutyusért.

Katherine egyszer csak felbukkant az ajtóban és megölelte Klaust miközben végig engem fixírozott. - Szia Damon, és Elena. - köszönt, de az Elenát gúnyosan mondta. - Jó újra látni. Oh Marley, te kis rosszaság gyere ide. - vigyorgott és lehajolt a kutyáért.
Visszavigyorogtam rá, majd bementem Klaus után a házba. Elena szó nélkül követett. Klaus értetlenül rám nézett, hogy mondjam amit akarok.
-Nem itt. - sziszegtem és Kath- re néztem aki még mindig a kutyát dédelgette. Klaus átvezetett minket a szobájába.

-Nem itt. - sziszegte Damon és eám nézett én még mindig a kutyát dédelgettem. Klaus átvezette őket a szobájába. Hallottam, ahogy csapódik az ajtó és kinn marad az ember. Éreztem a szagát, tőle bűzlött az egész ház, édes szagú volt a vére. Szivesen megkóstolnám, de annak nem örülne Damon, így nem. Üveges tekintettel csak állt a szoba előtt, az a szemétláda megigézte. Odamentem hozzá és a nappaliba cibáltam magam után. Vele szembe fordultam, és a szemébe néztem. - Damon, igézése oldódjon fel rajtad. - mondtam neki monoton hangon. Mire ő hirtelen újra a régi volt, ahogy körbe nézett láttam rajta az ijedséget. - Hol vagyok? - kérdezte riadtan. - Nyugodj meg Elena, én vagyok az Katherine, tudod tegnap találkoztunk. Damon hozott ide Klaus házába. Velük is találkoztál már. Gyere üljünk le a kanapéra és várjuk meg míg beszélnek.

- De miért hozott Damon Klaus házába? - Kérdezte furcsálkodva.
- Igazából nem tudom, valamit megakart vele beszélni. Most ott vannak. - mutattam az egyik bezárt ajtóra.
- Kérdezhetek valamit? Mi a véleményed Damon-ról így első látásra, meg Stefanról? - kérdeztem mintha csak érdeklődnék, akár egy barátnő.

- Damon csak egy ismerős,nem akartam és nem is akarok tőle semmit,Stefan meg nem néz ki rosszul.Egyébként én nem gondoltam volna,hogy testvérek.Mióta ismered őket amúgy? - Érdeklődött.
- Igen senki sem hinné el róluk. Még nagyon fiatalon találkoztam velük, és azóta is szoros kapcsolatban állok mindkettejükkel. Bár ők nincsenek annyira jóban. Elena mi barátok vagyunk igaz? Ha ez így van mindenképpen el kell valamit mondjak neked. - mondtam őszintén, legalábbis egy részét.

Meglepettek, egyedül kiléptem a szoba ajtaja elé a nappaliba.-Hát ez elment-Mondtam felhúzott szemöldökkel.Láttam ahogy a többiek tágra nyílt szemmel vizsgálják a nyitva hagyott ajtót. Gyorsan kimentem a konyhába, hogy onnan hallgassam, miről beszélnek a többiek.

- Szerintem igen,azok vagyunk.Mit szeretnél elmondani? - Kérdezte egy csipetnyi kíváncsisággal.
- Akkor jó. Régen mikor még fiatalabbak voltunk pár éve, Damon és Stefan is szerelmes lett belém. Akkor még én is éreztem vonzalmat mindkettőjük iránt, és mivel nem tudtam dönteni otthagytam őket. Közben rájöttem igazán csak Damon-t szeretem és azért jöttem vissza, hogy végre együtt lehessek vele. Csak sajnos Stefan is vissza jött, ő most haragszik rám. De azt tudom első látásból, hogy tetszel neki, nem azért mert teljesen egyformák vagyunk. Magadért. - meséltem neki kedvesen.
Közben észre vettem Damon-t kisuhanni, tudtam Klaus elmondta neki az igazságot. Beszélnem kell vele.
- Elena most nekem mennem kell, de ha akarod haza viszlek. - mondtam neki még mindig kedvesen.

Kiléptünk Carolineval az ajtón és a házhoz jöttünk.-Lépj hátrébb.-tanácsoltam neki, majd kicsit hátrébb toltam. Tágra nyitottam az ajtót és abban a pillanatban Marley kirobbant az ajtón.-Megvagy!-üvöltöttem rá és elkaptam az ebet. Carolineból kitört a nevetés-Sajnálom, másképp rád ugrott volna és hidd el, az durva lett volna!.Gyere be.- Nyújtottam a kezem az ajtó irányába.

Odaértünk a házhoz. Elállt a lélegzetem amikor megláttam,valami csodaszép volt és hatalmas.
-Lépj hátrébb.-tanácsolta nekem, majd kicsit hátrébb tolt. Tágra nyitotta az ajtót és abban a pillanatban Marley kirobbant az ajtón.-Megvagy!-üvöltött rá és elkapta az ebet. Belőlem kitört a nevetés,még látni is fura volt pont őt,hogy ennyire ragaszkodik egy kutyához.-Sajnálom, másképp rád ugrott volna és hidd el, az durva lett volna!.Gyere be.- Nyújtotta a kezét az ajtó irányába.
-Gyönyörű házad van-mondtam miközben megsimogattam Marleyt.-Látom Marley már nagyon hiányolt-mondtam mosolyogva.-Nagyon ragaszkodik hozzád,de ahogy látom te is hozzá.