Nappali szoba

-Nem is tudom,talán kinyirom az összes exedet,akik mindmáig egyszer is megbántottak.-nevettem el magam.-Majd Jeremyvel kezdem,talán Anna majd kicsit elszomorodna de túléli.Mit szólsz?-viccelődtem.

-Mi lenne ha inkább a te exeidet nyírnánk ki?-mondtam én is nevetve-És Jeremy nem is volt az exem,csak egy csók volt,mint közted és Anna közt,ezért Anna sem számítható az exednek-mondtam mosolyogva.

-Csakhogy ez én volt barátnőimmel más a helyzet.-mondtam miközben felültem.-Mind több mint 300 évesek és nehézkesen nyirnánk ki őket.Ellenben a tiediddel.-bosszantgattam továbbra is.-De ha nem hát nem...beszéljünk valami másról.Régóta ismered Elenát?-kissé drasztikus volt ez a váltás,de reméltem hogy nem szúr neki annyira szemet.

-Igen,gyerekkori barátnőm,mi mindig ott voltunk egymásnak,mintha testvérek lettünk volna,igaz mostanában kevesebbet beszélünk,de azért...várj,most hogy is jön ide Elena?-néztem rá kérdően

Semmi,semmi csak úgy gondolkodtam.
De most aludj még egy kicsit,amíg én lemegyek és csinálok egy finom reggelt!-azzal kiszálltam az ágyból és lementem a konyhába.
Lent összeütöttem egy finom reggelit:kolbászból,tojásból,paradicsomból.
Ráraktam egy tálcára és felvittem.
Amikor felértem láttam,hogy Caroline visza aludt.Nem akartam fölkelteni így hát leraktam a tálcát az íróasztalra,és lefeküdtem mellé és néztem ahogy alszik.