Salvatore panzió előtti utca

-Csak tisztázni akartam a félreértést,és idejöttem...és elmondtam,hogy szeretem.Ezek után jött Stefan-annyira sirtam,hogy kis időre meg kellett állnom.-olyan gyorsan történt minden.Az egész az én hibám.Ha nem lennék Jeremy még élne.Ezt soha nem bocsátom meg magamnak.Soha.-mondtam tovább sirva.Nem eresztettem.Még mindig öleltem.Nem tudtam felfogni,ilyen nincs!

-Ez nem a te hibád.Ha valaki hibás,az csak Stefan.Elég érett kellene legyen már ahhoz,hogy tudja mit csinál.Úgy látom nagyon szerethet,ha még Jeremyt is képes volt...-nem bírtam tovább mondani,csak jobban sírni kezdtem.

-De,én nem akartam ezt.Én nem akartam,hogy belémszeressen.Vagy...talán egy másik időben.Talán akkor igen,de nem most!Nem ilyen áron!
Jeremyvel meg tennünk kell valamit.Nem lehet...ő nem lehet halott.-kétségbeesésemben felsértettem a csuklóm és a szája elé tettem.Tudtam,hogy ez már nem segit,de mindent meg akartam próbálni.-Az ő életének nem lehet vége.Még annyira fiatal.
-Jeremy Ébredj fel.Kérlek...,kérlek ébredj fel.Nem hagyhatsz itt.Szeretlek.Szeretlek hallod?-suttogtam a fülébe.

-Anna,már tudsz neki segíteni.Már túl késő.-mondtam zokogva és megfogtam Anna kezét.Össze kell szednünk magunk és elvinni innen.Az utca közepén nem maradhat,de haza sem vihetjük,még nem,az túl fájdalmas lenne Elenának.Vigyük inkább a barlangba.Gyere.Többet már nem tehetünk-mondtam még mindig sírva.

-Nem,nem vihetjük barlangba.Ennél többet érdemel.Ő nem egy vad akit el kell bújtatnunk Caroline.És....és Elena amúgysincs otthol.Kórházba van,de nem lesz baja.Stefan a földön találta meg ma reggel ájultan.De vámpirvért ivott,és jobban lesz.Igy igenis Jeremyt,márpedig haza fogjuk vinni,úgy mint akárki mást.-mondtam s éppen fel akartam állni amikor...

-Hogy mi Elena kórházban van?Na jó vele később foglalkozom.Persze vigyük haza,csak...nem is tudom mit gondoltam,ez a helyzet annyira...-észrevettem,hogy Anna fel akar állni,de megtorpant.Odanéztem.Mintha,mintha Jeremy megmozdította volna a kezét.-Anna...-mondtam,de nem tudtam tovább folytatni.

-MI mi az?Hol vagyok?Mi történt velem?Sajog a fejem.-és megfogtam a fejem,mert egy nagyon erősen bele nyilalott.-Ti meg miért sirtok?És egyáltalán mi a francért fekszem a földön?Addig rémlik,hogy Stefan előbukkant,de onnan semmi.-mondtam. Mondjatok már valamit.-szinte már kiabáltam Annára,és Car-re....

Jeremy keze megmozdult.Hirtelen megtorpantam.Visszetérdeltem mellé.Nem hittem el amit látok.Feléledt.Mintha csak aludt volna.Kinyitotta a szemét,és felült.Annyira meglepődtem.A könnyáztatta arcom,derűs lett s nem tudtam letörölni róla a mosolyt.
-Jeremy.-borultam a nyakába s szorosan megöleltem.
Kérdezősködni kezdett.Kérdésekkel bombázott.Annyira elragadtak az érzelmek,és annyira megkönnyebbültem,hogy teljesen megfeletkeztemagamról s a múltról.Ajkamat az övére tapasztottam.Szenvedélyesen megcsókoltam.Majd tovább öleltem.

Nem képzelődtem.Valóban megmozdult.És egyből el is kezdett kérdezősködni.Nem hittem a szemeimnek.Annyira megörültem.Anna egyből a nyakába borult és megcsókolta.Jeremy csak kérdőn nézett ránk.Anna csak tovább ölelte.Mikor valamennyire összeszedtem magam ámulatomból én is szorosan átöleltem Jeremyt.
-Jer.,ezt nem hiszem el.Annyira jó,hogy életben vagy-mondtam mosolyogva,miközben még mindig öleltük Annával.

A lányok úgy meglepődtek.És nagyon örültek nekem.De mi az,hogy nem haltam meg?Miért kellett volna meghalnom?:O
-Mi mi az,hogy nem haltam meg?Mi van?Mondjatok már valamit.-jajj ilyen nincs,hogy nem értek semmit.-Mi a franc történt?Mondjatok már valamit légyszives-lassan már kiabálásba megyek át,ha nem mondanak valamit....

Elengedtem.
-Jer,téged Stefan megölt.Nem volt perceken keresztül pulzusod.Ezért nem értjük,hogy most mégis életben vagy és semmi bajod.És ez annyira jó.Annyira megrémisztettél bennünket.Stefannal pedig még ezért számolok.A lényeg viszont,hogy most itt beszélgetünk.-mondtam mosolyogva.Szerintem Anna vidd haza Jert,én meg majd beszélek Stefannal.-mondtam,majd nyomtam egy puszit Jeremy arcára és bementem a Salvatore panzió ajtaján.

Caroline,elmondta,hogy mi történt.Én csak lesütöttem a fejem.Annyira szégyelltem,hogy mindez miattam volt.
Nem szóltam semmit,csak felsegitettem Jeremyt,majd lassan hazatipegtünk.
Lazarva!