Nappali szoba

- Akkor ott lesz valószínű. Mindig is neveletlen volt. Felsuhant utánam a szobámba.
-Ne segítsek keresni? - kérdezte kedvesen. - A hűtőben van tasakos vér, még a Salvatore házból loptam. - vigyorodott el. - Az alkohollal kapcsolatban meg majd segítek. - kacsintott rám miközben már ketten túrtuk a szekrényeimet.
A ruhákat az ágyamra raktam. Az üvegajtót behúztam. Teljesen el is felejtettem, hogy nyitva hagytam. Ha bejön valami madár vagy állat esetleg esni kell az eső... Huuh... majd lesuhantunk a konyhába.

- Jól, van már nyugodt vagyok. De többet nem akarom látni azt az idióta,nagyképű, kétszínű dögöt. - kiabálta. Miközben
felvett egy vodkás üveget és kiitta a tartalmát. Megint
beírt egy számot a telefonba és feltárcsázta. - Igen
szeretnék kérni 10et belőlük. A helyesebbik fajtából. Igen.
Mikorra tudnának ide érni? 5 perc? Remek és köszönöm. - monda majd lerakta és vigyorogni.kezdett.
- Felajánlottam volna, hogy hozok egy szinoníma szótárt, de jobbanb érdekel, hogy kit hívtál.
- Öt perc - mondta nyugodtan és egy láda whisky-vel tért vissza és pár üveg koktéllal a kedvemért. Kb. öt perc múlva csengettek. Tíz jóképû pasi állt az ajtóba. Elismerôen Kath-re néztem és beengedtem a srácokat. Végig mosolyogtak majd végigmértek minket. Most jutott eszembe, hogy a bulis ruha van rajtunk. Most belegondoltam vajon mire gondolnak. "Két szexi csaj feketèben és vörösben." Ilyenkor szerintem szeretik a munkájukat.

Kath 10-bôl nyolcat megigèzett. Az egyik annyira hasonlított Kol-ra és nem hittem a szememnek. De ember volt. Ô volt az egyik akit Kath nem igézett meg
- Most vagy a pia beszél belőlem vagy.... - kérdeztem volna,
de közbe szólt Kath.
- Élj a mának ne bánd a múltat! - mondta egy kacsintás
közepette és a fiú felé intette. Intett egyet a kezemmel, hogy
kövessen. A lépcsôfordulónál megállítottam. A szemébe néztem. Amit lenn látni vagy hallani fogsz az ne izgasson. Feletsd el. Pislogtam egyet. Bármennyire is akarom nem fogok belôle inni.
Egy sötét barna hajjal és szép kék szemü fiú volt Kath választása. Tényleg bejött neki. Oda nyújtott neki egy üveg whisky-t.
- Az eredeti nevem Katerina Petrova, de váltottam így Katherine Pierce lettem. De itt mindenki csak Katherine Petter-nek hív. Vagyis inkább Kath-nek. - mondta rá vigyorogva. Amúgy téged hogy hívnak? - kérdezte érdeklődve.
- A nevem Dean Winchester. - mondta.
Visszamentünk. Én elkezdtem 1-2 fiút megcsapolni.
- Szia! April vagyok! - mosolyogtam - Hogy hívnak?
- Scott Horea - mondta mosolyogva. Elkezdtünk csókolózni.

- Akkor szia Kath. Engem hívj csak Deannek.
- Oké. - mondta a lány.
Ekkor arra gondoltam, hogy milyen csodás is ez a lány, de vámpír, nekem pedig rá kell vadásznom. Amúgy is, minek nekem bárki is? Ez a lány is csak egy szélhámos. Bár még ki kell találnom, hogy hogyan öljem meg, mivel elég erősnek látszik, azt hiszem nem lesz nagy ügy, öltem már meg veszélyesebb "dögöket" is.
- Nem akarsz inni valamit? - kérdeztem a lányt.

Csak Kathet néztem, aki éppen kiszívta a vért abból a szegény ártatlan srácból.
- Miért csináltad?
Csodálkoztam, de nem borzadtam el. Nem értettem soha, hogyan nincs bűntudatuk ettől. Csak úgy? Kiszívni valakinek a vérét?
-Jól vagy? - kérdezte tőle.
- Persze. - mondtam. Végülis nem hazudtam, de nem is mondtam igazat. Fogalmam sem volt mit gondoljak. Láttam már vámpírt enni, de ő más volt. Ő mindent máshogy csinált. Nem úgy értem, ahogyan csinálta csak más volt. Nekem nem volt ugyan olyan. Az érzéseim.....furcsák voltak. Vajon mi lehet ez?
- Miért csinálod ezt? Miért kell valakit ártatlanul megölni? - kérdeztem tőle.

-Tudom. - mondtam neki, bár biztos meglepődhetett azon, hogy mi az a vámpír. - De meg tudod azt is csinálni, hogy állati véren élsz, vagy éppen a kórházból szerzel. Még mindig többre értékelné az ember, hogy nem ölsz meg senkit, hanem lopsz, mint fordítva. Nem gondoltál még azon, hogy változtatsz a dolgon? Biztos sikerülne.
Nem tudom miért, de nem akartam, hogy meghaljon, vagyis megöljem. valahogy láttam benne, hogy ő jó és meg kell mentenem. Na jó a megmentés kicsit furcsa lenne, mondván, hogy ő az erősebb, de akkor is, muszáj valamit tennem, hogy ne kelljen megölnie senkit. Az neki is jobb lenne és nekem is.
-Nem lenne lelkiismeretfurdalásod. Gondolom van az is sokszor.

-Miért nem tetted? - kérdeztem tőle, miközben gondolkoztam. - Fel kell áldozni egy-két dolgot. Például a meleg vr, ahogy te hívod. Ha megnézzük a menzás kaja sem volt jó suliidőbe, de megettem. A zacskós se olyan jó, de meg tudnád enni, ha akarnád. Lehet, hogy alig ismerlek, de meg kell, hogy változtassalak, muszáj.

- Mit művelsz? Te azt akarod, hogy még én is megutáljalak? Van egyeltalán bármilyen barátod?
ezen muszáj volt elgondolkoznom. Neki barátja? Hogyan? Aki van, azt is kivégzi, mintha csak egy darab hús lenne. Valóban nem értettem a dolgot. Miért akar engem is megülni?
- Meg akarsz ölni? Akkor kivel fogsz társalogni? Tudod, én is jó társaság vagyok a a magam módján, de ahoz kell egy kis whisky is.

- Azért, mert tudok a vámpírokról. Az most nem számít, hogy honnan, de tudok. De te valahogy más vagy. Arra gondoltam, hogy meg kell, hogy ismerjelek, még akkor is, ha megbánom. Amúgy 33 éves vagyok. Foglalkozásom....történész. - mondtam, és arra gondoltam, hogy így végülis nem hazudok. - Van egy lakásom és egyedül élek benne. Most te jössz, rólad is akarok mindent tudni.

Egy pillanatra abbahagytunk Scott-tal. Már a szobám ajtaja elôtt voltunk. Rajta nem volt már ing.
- Egy pillanat és folytatjuk - mondtam. Láttam, hogy nyolc srác van megigézve tehetetlenül. Kihúztam az egyik fiókot és kivettem egy kulcsot. Nem tudom honnan volt meg Caroline-n házának a kulccsa. Egy másik fiókból kivettem egy rózsaszín szalagot , ráírtam, hogy: "Tessék jó étvágyat hozzájuk. békeajánlat Klaus miatt. Puszi: Kath és April" majd masnit kötöttem a kulcsra. Az egyik pasi kezébe nyomtam. Megmondtam a cìmet és elmentek.
"Küldtem egy kis ajándékot Caroline-nak" mondtam Kath-nek gondolatba.
- Bárki vagy bármi is ez a srác, jópont, hogy nem Damon! - mondtam halkan magamelé. Viszont elfelejtettem, hogy Kath most ivott. Biztos hallotta. Felsuntam vissza Scott-hoz.

- Volt egy gyermeked? Azta...amúgy, köszi, de nem kell az ajánlat. szeretnék otthon lenni, de ha gondolod összefuthatnánk még a közel jövőben. Mit szólsz hozzá?
Bár kételkedtem abban, hogy biztos folytatni akarom e ezt, végül mégis megkértem, hogy találkozzunk.
-Holnap? -érdeklődtem Kathtől.