Annabelle szobaja

Nah vérge.Eléggé fárasztó volt ez a nap.Pedig nem is pörögtem annyit.Mosolyogva bólintottam arra a kérdésre,hogy megnézzük a házat? Erre vártam egész nap.Útnak indultunk maj újra a ház elé értünk.A csomagjaim még most is az ajtóban álltak.Fel vettem és amiután Rebekah kinyitotta az ajtót beljebb léptünk.Sima ügy volt mivel halandó nem élt a házban.
Egyszerű kis ház volt.Pont ilyenre vágytam.Megnyugtató környezet.Bekah megmutatta szobáját.Akár egy hercegnőnek.Tetszett bár nem az én stílusom.Az én szobám is szép volt.Nekem tökéletes.

Miután bementünk meg mutattam neki mindent. A szobámra nagyon büszke vagyok
Bár ahogy láttam neki jobban tetszett a sajátja.
- Na hagylak kipakolni! Amúgy a bejárati ajtó sosincs bezárva mert felesleges. Ha valamit szeretnél megtalálsz - mosolyogtam rá még mindig gyanakodva. Majd elindultam kifelé.

-Dehogynem.-Bementünk a szobámba.Szerencsére ma annyira unatkoztam hogy még rendet is raktam és még az ágyat is megvettem,igy nem kellet szégyenkeznem a rendetlenség miatt.
-Te a konyhában tényleg azt mondtad,hogy közvetlenül a vámpirráválás után?????Úristen akkor te és Stefan?-a ,,Stefant`` mintha visitottam volna,mint a kisgyerekek amikor csúnyát mondanak és aztán kicsúfolják egymást.-És milyen volt?:>Durva vámpirszex vagy kis nyali-fali édes babós? –néztem rá ördögiesen kuncogva es kivancsian.

Bementünk a szobájába.Nagyon szép szobája volt.
-Te a konyhában tényleg azt mondtad,hogy közvetlenül a vámpirráválás után?????Úristen akkor te és Stefan?-Stefan nevét elég érdekesen mondta ki,mint egy kisgyerek amikor csúnyát mondanak és aztán kicsúfolják egymást.--És milyen volt?:>Durva vámpirszex vagy kis nyali-fali édes babós? –nézett rám ördögiesen kuncogva es kíváncsian.
Már belőlem is előtört a nevetés.-Igen lefeküdtem Stefannal,amit már szerintem a fél város tud.Mivel vámpírként ez volt az első, így én durva vámpírszexnek nevezném,de lehet,ha valaki mással is megtapasztalom,akkor változni fog a véleményem-mondtam majd végig feküdtem az ágyon és úgy nevettem-És meg ne kérdezd mért feküdtem le vele,mert magam sem tudom,csak magával ragadt a pillanat.-mondtam még mindig nevetve.

Mindketten kinyúltunk az ágyon és torkunkszakadtából nevettünk.Eleinte Caroline beszólását,miszerint ő maga sem tudja hogy miért feküdt le Stefannal,de hogy utána min nevettünk....(fogalmam sincs) de anyira jól esett.Olyan felszabaditó volt.
-Imádom ezt a várost.A héten másodjára nevetek ilyen jót.Ez nagy dolog ennyi év után.-mondtam de még mindig nevetve.10 perc után befejztük és eldöntöttük hogy már tényleg lefekszünk.Bebújtunk az ágyba,szerencsére jó nagy volt igy tökéletesen elfértünk.Hogy reagáljak a konyhában mondottakra:
-Én is nagyon örülök hogy megismerkedtünk,és te is jó barátnő vagy.-mondtam majd én is megöleltem,pont úgy ahogy ő is tette az előbb.

Nagyon jó volt ilyen felszabadítóan nevetni.Egy idő után már csak a semmin nevettünk.Nagyon jól esett Annának is a nevetés,ezen a héten már kétszer volt része ilyenben,az elmúlt évekhez képest számára ez nagy dolog volt.Eldöntöttük,hogy mást már tényleg lefekszünk és belebújtunk az ágyba.Anna is reagált arra amit a konyhában mondtam,igaz belekerült egy kis időbe,de nem az volt a fontos.-Én is nagyon örülök hogy megismerkedtünk,és te is jó barátnő vagy.-mondta majd megölelt,ahogy én őt az előbb.Még kicsit beszélgettünk,de utána sikerült hamar elaludnunk,közben magamban megállapítottam,hogy csodás napom volt.

Az éjjelt végigaludtam mégcsak meg sem ébrdetem.Reggel volt.Az orára néztem 9:36.
Caroline még aludt vagy csak úgy csinált,de nem mozgott.Én óvatosan kimásztam az ágyból és mint minden reggel most is Rebekah szobájába mentem,ami még mindig üresen állt.Eldöntöttem hogy nem eszek egyedül.Megvárom Carolinet igy bementem zuhanyozni.Borzasztó jól esett.Megtörölkoztem és magamra tekertem a törölközőt.A szobámba indultam.Csak óvatosan léptem,tudnám hogy miért…..
Kinyitottam a szekrényem és kutatni kezdtem a ruha után amit felvegyek.Végül eldöntöttem de a ruhát amit a bulira veszek fel azt még mindig nem tudom.
Carolinera néztem,aki éppen elkezdett forgolódni.Vajon fölkelt?

Nagyon jól aludtam az éjjel.Már kezdtem ébredezni,amikor hallottam valami zajt.Nem tudtam mi az,de mikor kinyitottam a szemem,láttam,hogy Anna kutat a szekrényében.
-Jó reggelt-mondtam nagyot nyújtózva.-Hát te mit csinálsz?

Igen.Fölkelt.
-Jó reggelt-mondta nagyot nyújtózva.-Hát te mit csinálsz?-kérdezte
-Jó reggelt neked is.-mondtam nagyot mosolyogva.-Én azt csinálom,hogy kikeresem1.hogy mit vegyek fel ma,2.hogy mit vegyek fel a bulira.Mit szólnál elmennénk egyet vásárolni?Ez a ruhásszekrény reménytelen.-mondtam már nevetve.
-Amúgy hogy aludtál?Remélem nem én költöttelek fel.-mondtam figurázva,és a tenyerembe temetve az arcom,úgy hogy a két ujjam közül kukucskáltam csak ki.

-Nem keltettél fel és nagyon jól aludtam-mondtam mosolyogva.
-Én azt csinálom,hogy kikeresem1.hogy mit vegyek fel ma,2.hogy mit vegyek fel a bulira.Mit szólnál elmennénk egyet vásárolni?Ez a ruhásszekrény reménytelen.-mondta már nevetve.Közben pedig figurázott,és a tenyerembe temetve az arcát,úgy hogy a két ujja közül kukucskált csak ki.Erre én is nevetésbe törtem ki.
-Jó ötlet az én szekrényemre is rá fér egy kis újítás.De gyere hadd nézzem mid van.Biztos van valami használható is-mondtam én is nevetve és a szekrényéhez mentem-Ez nem is reménytelen,tök jó cuccaid vannak,de azért egy kis vásárlás sosem árt.-mondtam miközben nézegettem a ruhait.-Addig is vedd fel ezt-és egy kis fehér nyári ruhát nyomtam a kezében,ami a nyaknál volt megkötős,de nagyon csinos volt,ugyanakkor lenge is.

Caroline az ágyból kipattanva a mellém guggolt és ő is elkezdett kutatni.Vegül kezembe nyomta a fehér ruhámat,amit csak megvettem,viszont soha nem használtam.Nagyokat pislogva Carolinera néztem,és elkezdtem nevetni.
-A ruháim többsége sötét és te pont az egyik legvilágosabbat válaszottad ki.-mondtam-Szerintem nem álna jól rajtam.-mondtam még mindig pislogva.-De ha szereted neked adom.-közben kivettem mégegy ruhát ami fekete, a pantja viszont piros volt-.Ehhez mit szólsz?-kérdeztem tőle.

-A ruháim többsége sötét és te pont az egyik legvilágosabbat válaszottad ki.-mondta-Szerintem nem álna jól rajtam.-mondta még mindig pislogva.-De ha szereted neked adom.-közben kivett mégegy ruhát ami fekete, a pantja viszont piros volt-.Ehhez mit szólsz?-kérdezte tőlem

-A fehéret vedd fel,hidd el jól fog állni.Felkötöd hozzá a hajad és tökéletes lesz.Ne csak mindig sötét színekben legyél,tény hogy jól áll,de merj változtatni.Amúgy kölcsönöznél nekem egy ruhát,hogy ne vegyem vissza a tegnapit?Közben elmegyek lezuhanyozni is,ha nem gond-mondtam neki mosolyogva.

Caroline rámerőszakolta a fehér ruhácskát.Nem ellenkeztem,hagytam legyen az amit ő akar.Holnap úgyis abban leszek amiben szeretnék.Igy felvettem.Felfogtam a hajam egy gyönyörű zöld csattal ami még anyukámé volt az 1800-as években,és felraktam a medálom.Tényleg nem állt rosszul.
-Nyugodtam vegyél csak fel amit akarsz.Válassz,amit tetszik.-mondtam Carolinenak.
Közben lementem a konyhába.A hűtőből kiválaszottam a legfinomabb taskakokat.0-ás.Még Bekah szerezte be mert neki ez a kedvence,de gondolom nem bánja.Majd csórunk másikat.Közben hallottam hogy jön Caroline.Kiváncsi voltam melyik ruhámat választotta.

Míg én zuhanyoztam és ruhát válogattam Anna lement a konyhába.Szinte csak sötét színű ruhái voltak és inkább farmerek és felsők.Végül találtam egy sötétkék térdig érő ruhát,V kivágású nyakkal.Ez fentebb szűkebb volt lent pedig bő.Nagyon tetszett.Lementem én is a konyhába.Anna a hűtőben kotorászott.Mikor jöttem felnézett.
-Remélem nem gond,hogy ezt vettem fel,nagyon szép ez a ruha-mondtam mosolyogva.

Amig a utcán voltam fékeztem magam.Hazaértem.Ahogy kinyitottam az ajtót,én zokogva a szobámba viharzottam,ahol az ágyba dobva magam a fejemet a párnába temettem.Legszivesebben mindent széttörtem volna,de annyira még észnél voltam,hogy rájöjjek,annak is én látom kárát,mivel az én dolgaim.
Lezarva

Miutan elbucsuztunk Stefannal bementem és ledőltem az ágyra.A történteken gondolkodtam.Nagyon nem kellett volna.Hiba volt az én részemről.Persze más lenne a helyzet ha én is szingli lennék,és nem szeretném ennyire Jeremyt.Én nem fogok mondani senkinek semmit,és nagyon remélem,hogy Stefannak sem áll szándékában.Ez csak egy kaland volt,két szomorú és összetört vámpir közt.Még kavarogtak egy kis ideig a gondolatok a fejemben,majd pedig elaludtam,mivel 2 éjjele ébren voltam.Egyszer amikor Bekah hazajött,aztán tegnap amikor végig bőgtem,és hát....ma éjjel sem sokat aludtunk.

Rebekah mintha olvasna a fejemben.Hozott egy tasak vért igy nem kellet felállnom,és tökéletes programokat talált ki.
-Vadászat...majd pedig ivászat? Tökéletes.-Befutottam a szobámba,s felöltöztem.Újra a fekete gönceimbe bújtam.Ezek sokkal kényelmesebbek.
Vissza is mentem a nappaliba,s Rebekahhoz fordultam.
-Indulhatunk?-kerdeztem,s mar kinyitottam az ajtot.Epp Caroline allt ott.Meglepodtem.

-Indulhatunk? - kérdezte Anna.
- Egy pillanat! - felpattantam és vámpírgyorsasággal átöltöztem majd le mentem. - Mostmár indulhatunk!- amikor kinyitottuk az ajtót Caroline ott állt.
-Szia! Rebekah vagyok! Hivatalosan még nem nagyon találkoztunk! - nyújtottam felé a kezemet és mosolyogtam.

Caroline bocsánatot kért Jeremy miatt.Majd pedig mondta,hogy talált valami a mosdóban.Amikor megemlitette,hogy Stefan pólóját,sokkos álapotba kerültem.Erről senkinek sem szabadna tudni.Hogy is…hol a szennyesben…annyi minden kavarodott megint a fejemben.
Zokogásban törtem ki.
-Jaj Caroline.Olyan hülye vagyok.-borultam az ölébe.-Nem is tudom mit mondhatnék.Annyira szégyenlem magma.
Olyan 10 perces bőgés után összeszedtem a gondolataim,és próbáltam elmagyarázni Carolinenak mindent.
-Nagyon szomorú voltam.Miutan elmondtad,hogy beszéltél Jeremyvel alig aludtam.Azt az éjjelt is végigsirtam.Reggel sétálni indultam,s elmentem a Salvatore panzió előtt.Zajt hallottam s felmentem.Stefan épp öngyilkos akart lenni.Miattad.Én kilöktem a kezéből a karót.Ezek után elpanaszoltuk egymásnak a bánatunk és hát….-itt ismét zokogni kezdtem.
Másnap megint áthivott s egy romantikus estét töltöttünk együtt.Reggel pedig megsértettem.Bevalotta,hogy kezd érezni irántam valamit mire én újra Jeremyt hoztam szóba.Stefan nagyon szomorú lett.S kétségbeesésemben szerelmet vallottam neki.De ez nem igy van.Csak Jeremyt szeretem.Csak őt.De nem választhatom Jeremyt,mivel ha én is elutasitom Stefant képes lesz megölni magát,és nekem ő túl fontos,hogy elveszitsem.Jaj Caroline…Mit tegyek?-sirtam tovább.

Amit Anna mondott teljesen lesokkolt.Csak zokogott,alig tudta elmondani.Átöleltem,majd megpróbáltam összeszedni magam,hogy mondjak valami értelmeset neki.
-Semmi baj.Nyugodj meg.Tény,hogy amit tettél kissé felelőtlen volt,de az én hibám is.Abszolút megértelek.Bár ha nem borítlak ki nem mented meg Stefant-mondtam és próbáltam mosolyogni-Annyira nehéz minden.De csak azért,mert attól félsz,hogy Stefan megöli magát még nem lehetsz vele együtt.Nem hittem volna,hogy képes lenne ilyesmire miattam.Vele is beszélnem kell,de nyugi nem mondok neki semmit.Megpróbálok ismét jóba lenni vele és támogatni,nehogy hülyeséget csináljon,amikor elmondod neki,hogy Jeremyt szereted.Együtt valahogy megoldjuk-Mondtam és ismét átöleltem.

Láttam rajta ahogy alig birja felfogni,mindazt amit én most elmondtam.
Megpróbált,megvigasztalni.Sirva halgattam végig minden egyes szavát.Csodáltam,hogy mennyire megértett.
-És ha nem tudod meggyőzni?Nem akarom őt elvesziteni.Inkább lemondok Jeremyről,még akkor is,ha Stefan mellet soha nem leszek olyan boldog.-mondtam még mindig sirva.Éreztem,ahogy ismét émejegni kezdek.De próbáltam elnyomni,s csak Carolinera figyelni.A vegere mar sirni sem volt erom.

-Stefannak meg kell értenie,bár biztos nehéz lesz,neki.Azt hiszem beszélnem kell Aprillel,habár utáljuk egymást Stefan a barátja,és segíteni fog.Vagyis remélem.De te ne aggódj,valahogy megoldjuk.Én is felelős vagyok a történtekért,a legkevesebb,hogy valahogy megpróbálom rendbe hozni.Te menj vissza Jeremyhez.Szerintem beszélj vele őszintén,de ha nem akarod elmondani neki,tőlem nem fogja megtudni.Stefannak csak később mond el mit is érzel,addig megpróbálom visszanyerni a barátságát legalább.