Annabelle szobaja

-Hogy mi?:O-ez nem lehet igaz Car is vámpir? -Ez igaz csak egy rossz vicc,az egy dolog,hogy tudják,hogy vannak vámpirok.De Car is az?És egyáltakánk ki az a barom Stefan aki átváltoztatta?-nem ismerem Stefant,de szerintem nem fogom birni ezek után....Oké,nem szertem már Cart,de akkoris,mért kellet ezt csinálnia vele..-Egyálltalán Car akarta?-kérdeztem Annát

Tudtam,hogy Jeremy már nem érez semmit Caroline iránt de azért zavart a tény hogy ,mennyire felzaklatta a dolog.
-Igen ő is vámpir.És nem,nem akarta.De Stefan egy érzékeny és kedves vámpir.Éppen rossz napja volt,és megtámadta Carolinet.Kicsit többet ivott belőle mint kellet volna.Aztán pedig,megbánta a dolgot és átváltoztatta.-láttam,hogy már most nem szivleli.És miután Stefet Jeremy miatt hagytam el,gondolom forditva is igaz mindez.Szóval ezek után,azt kéne elérnem,hogy ne nagyon találkozzanak.

-Komolyan mondom az a Stefan gyerek nagyon bunkó...De ha nem akar vámpir lenni akkor miért? És miért ivott belőlle?És te miért nem iszol senkiből?Vagy most mi van?-nem értek semmit..x_x-Komolyan mondom semmit nem értek?Akkor Stefan ebmervért iszik?És te?-kérdeztem komolyan,és kiváncsian egyszerre. Bár már nem érdekel Car csak barátilag,ez mégis sokkolt. Ezt észre is vettem Annán,hogy furcsálja.-Engem nem érdekel Car,csak barátilag,nyugodj meg.-mondtam,és szorosan magamhoz öleltem.

-Nem olan bunkó ő.-próbáltam védeni.-És ha már igy rákérdeztél akkor elmondom,hogy meg lehet választani,hogy milyen életmódot élünk.Stefan sokáig,álltai véren élt.Aztán nagyon kiborult,és akkor történt a Carolineos eset.De már megbánta.-gondoltam ejtem a Stefan témát-És én...én sokáig állatit kevertem emberivel,de csak tasakost.Ami elég izetlen és nem erősit,csak életben tart.Sajnos amint idejöttem,megint emberi vérre szoktam,mert tudom,hogy sokkal idősebbek is vannak nállam,akik igy erősebbek is.De senkit nem öltem meg.És elfelejtettem velük mindent,még a sebeket is mindig begyógyitottam.-mégjobban lehajtottam a fejem-Kérlek ne utálj emiatt.

-Téged nem tudnálak utálni soha,csak azt nem értem miért véded Stefant.Azok ellenére amit tett Carrel,mert állitolag neked Car nagyon jó barátnőd,és te mégis Stefant véded.Tudom,hogy lehet én reagálom túl,de akkor is Cart nagyon rég óta ismerem,és sokat jelentett nekem nagyon sokáig.Ezért ne érts félre,de nekm számit,hogy mi van vele.-mondtam,és Anna fejét felemltem,hogy a szemébe nézhessek.-De ha miatta aggódok,is téged szeretlek,egyedül csak téged- mondtam,és megcsókoltam mielőtt bármit is tudott volna mondani.

-Rendben.Én meg tudom érteni,és el tudom fogadni,hogy nektek van közös múltatok.És végülis nekem is Stefannal,mivel már 140 éve imerem.Jó barátok vagyunk.-mondtam s egy pillanatra lesütöttem a szemem.-De nem hanyagolhatnánk ezt a témát?Meg amúgy is azt hiszem fel kéne öltözni.Nem megyünk el valahova.-kérdeztem már jobb kedvre derülve.-Jol esne egy finom fagyi.-mondtam s kikeltem az agybol.Megfogtam a kezet es lassan huzni kezdtem kifele.

-Oh...Annácskám,még ne.Olyan kényelmes az ágyad,és olyan jó veled kettesben lenni.Még ne keljünk fel.-mondtam,és ránéztem boci szemekkel.Megfogtam a kezét,amivel próbált az ágyból kiszedni,de nem sikerült neki. Megfogtam a kezét,és magamhoz húztam,és megcsókoltam.Hiába próbált eltolni magától,nem sikerült neki vagy csak nem akart olyan erősen.

-Ne már!Ne szólits többet Anna-cskának,kérlek.-durcáskodtam,mert 1.nem tetszett a név.2,mert nem akart kikelni.
-Hihetetlen,hogy milyen lusta vagy.-mondtam viccelődve,majd miután eleresztettük egymást,végül csak kimásztam.A takarót magam köré tekerve,leguggoltam a szekrényem elé.A hozzám megszokott stilushoz illően öltöztem fel,majd az ágy szélére ültem.Láttam,hogy Jeremy morcos lett.
-Még igy is édes vagy-odahajoltam hozzá s megcsókoltam-de most már te jössz.Nézz ki olyan,szépen….-süt a nap,akartam mondani,csakhogy már épp eltűnoben volt a dombok mögött mivel esteledett.Elnevettem,magam.-Gyere,kérlek,egy kis friss levegő nem fog ártani,meg amúgyis,a naplemente romantikus.

-Jól van,felöltözöm.-mondtam,és kikászálódtam az ágyból,és felvettem a ruháimat.-Akkor mennyünk a parkba,és veszek két fagyit.-mondtam,és megcsókoltam.A csók végén megfogtam a kezét,és igy indultunk meg a parkba.Kéz a kézben.Ez igy tényleg romantikus volt.Ahogy vele kézenfogva, a naplementében sétálunk.

Szomorúan mentem haza.A sirás egyre töbször játszik szerepet az életemben.Egyre gyengébb vagyok,és a legrosszabb hogy nem tudok tenni ellene.Nem akarom megint elővenni a kegyetlen énemet,mivel az nem én vagyok.Nem tudtam,hogy kezelni ezt a helyzetet,mivel az sem volt tisztán kimondva,hogy VÉGE.Csak elment. Talán nem is az fájt a legjobban,hogy már nem vagyunk együtt,hanem az,hogy csalódnia kellett bennem.Folyton a szavai csengtek a fülemben,hogy talán többet érzek Stefan iránt,csak nem vallom be magamnak.Ezt nem tudom elképzelni.Stefanra eddig meg egyszer sem néztem,úgy hogy el tudjam képzelni magam mellett.Viszont Jeremy...Tudom,hogy ő az igazi,de elszúrtam.Már semmi nem lehet a régi köztünk.Már nem fog tudni megbizni bennem,és talán én sem magamban.Meg kellet volna becsülnöm azt amim van,és nem más karjaiba rohannom vigaszért.Annyira elöntöttek az érzlmek,hogy zokogni kezdtem,s a fejem abba a párnába temettem,amin ma Jeremy feküdt.Egész éjjel,az együtt töltött pillanatokat idéztem fel,és rá gondoltam.