Annabelle szobaja

-Jaj bocs én költöttelek fel?Nem akartalak,tényleg bocsi.Én...reggeliztem.-mondtam.Örültem,hogy már nem kell titkolóznom előtte.Mostantól sem Stefan,sem titkok.Mesés napnak indult ez a mai.Láttam amint elfogyott a kávéja.-De...-fogtam meg a kezét.-Gyere mutassam meg,miért is hivtalak át.Csüccs le az ágyra.Szeretném,ha viselnéd ezt a karkötőt.Vasfű van benne,ami meggátolja,hogy a vámpirok agymosást végezzenek rajtad.-mondtam a földet nézve,s odanyújtottam neki a dobozt.-Próbáld fel,remélem tetszik.-mosolyogtam,s mellé ültem.

-Jaj bocs én költöttelek fel?Nem akartalak,tényleg bocsi.Én...reggeliztem.-mondta.-De...-fogta meg a kezem.-Gyere mutassam meg,miért is hivtalak át.Csüccs le az ágyra.Szeretném,ha viselnéd ezt a karkötőt.Vasfű van benne,ami meggátolja,hogy a vámpirok agymosást végezzenek rajtad.-mondta a földet nézve,s átnyújtotta nekem a dobozt.-Próbáld fel,remélem tetszik.-mosolyogott rám,s mellém ültem az ágyra.
-Semmi baj,ideje volt felkelnem.-Vasfű?Agymosás?-mivan?:O-elmagyaráznád mi ezek?-kérdeztem,mert nem értek semmit.-A karkötő tetszik,de nem értem miért mosnák át az agyam?És kitől kell féljek,hogy átmossák?És hogy mosnák át?- bombáztam le szerelmemet egy csomó kérdéssel....

-Persze…gondolhattam volna.Ez még kicsit fura neked.Igen…a vámpirok halhatatlanok.A sebeink mindig begyógyulnak,elég rövid idő alatt.Csak akkor halunk meg ha sziven karóznak,vagy esetleg kitépik azt.Egyetlen növény ártalmas ránk.A vasfű.Ugyanez,úgymond semlegsiti az erőnket,mivel képesek vagyunk az igézésre.Ezzel el tudunk felejtetni egy emberrel valamit,vagy olyasmit tettethetünk vele amit saját akaratából nem csinálna.Ettől szeretnélek megóvni,mivel tudod,mondtam hogy hemzseg tőlünk a város.Nem tudom kinek lenne szándékában ilyesmit csinálni veled,de akkor is,fő az elővigyázatosság…-elhallgattam.
-410 éves vagyok Jeremy,és eddigi életem folyamán senki iránt nem éreztem olyasmit,mint irántad.Soha. Szeretlek és nem akarlak elvesziteni.Érted?-kérdeztem,s mélyen a szemébe néztem.Nem tudtam,hogyan bizonyithatnám ezt be neki,még ennél is jobban.Az arcát először a kezembe fogtam,s továbbra is néztem azt a gyönyörű szempárt.Két kezem átvetettem a nyakán,de tartottam egy kis távolságot magunk között.
-De valami kimaradt-mondtam mosolyogva,majd pedig megcsókoltam.

Ananebelle mindent elmondott a vámpirokról,amit tudni kell,szerintem.Gondolom. 410 éves.wow...nem semmi, és még milyen szép. Gondolom akkor nem is öregszenek meg.Azt mondta,hogy valamit elfelejtettünk,és megcsókolt. Mikor elváltak egymástól az ajkaink akkor azt kérdeztem tölle,hogy:
-Ha örökké együtt akarunk lenni,akkor nem változtatsz át?Agy az,hogy megy,hogy vámpir leszel?-kérdezetm tölle,Ő pedig nagyon megleődött arcal nézett rám,gondolom nem számitott erre a kérdésre.

Nagyon meglepődtem.Jeremy,azt kérte hogy változtassam át.Hirtelen meg sem tudtam szólalni csak felálltam az ágyról és a fejemet fogva fel alá kezdtem sétálni a szobában.Miután végiggondoltam magamban mindent visszaültem mellé,s szorosan megfogtam a kezét.
-Jeremy,ez nem ilyen egyszerű.Amikor azt mondtam örökre,úgy gondoltam,hogy egy hosszú emberi életet élünk le együtt,majd pedig boldogan távozunk MINDKETTEN.Nem egyszerű mindezt végigélni Jeremy.Butaság lenne az átváltozás.Olyan mintha…mintha megtagadnád magadtól a boldogságot.Nézz rám.400 év kellet,ahhoz,hogy veled találkozzak.Kérlek gondold végig azt,hogy mit kértél most tőlem.Vámpirrá úgy válsz ha először vámpirvért iszol,majd meghalsz,és végül akkor teljesedsz ki amikor emberi vért iszol újra.Én nem lennék képes minezt megtenni veled.Neked van valasztasi lehetoseged.Gondold at!Kerlek!-mondtam s potyogni kezdtek a könnyeim.
*folytatas>>>

Már legalább 3 napja nem ittam friss vért. És ekkor.... Megcsapta az orromat az illat. Követtem a szagot, mint egy kutya. A fejemet elvesztettem és nem volt már önkontrolom. Berontottam Anna szobájába. Épp Jeremyvel beszélgetett. Neki ugrottam és megakartam harapni. 1cm volt a fogam és a nyakának a bőre között.

Miközben Jeremy válaszára vártam,aki még mindig zavarban volt,hallottam,hogy valaki közeledik.Tudtam,hogy Bekah lehet az igy nem tulajdonitottam neki jelentőséget.Egyszercsak kinyilt az ajtó,és ő beviharzott rajta.Jeremynek esett,de mielőtt bármit tudott volna ártani neki,felálltam az ágyról majd a falnak toltam.Úgy 2x-3x lökhettük körbe a szobát,miközben az éjjelilámpát széttörtük.Mikor én,mikor ő volt szorult helyzetben.Tudtam,hogy ő erősebb,viszont én dühösebb voltam.Egy hirtelen mozdulattal a földre löktem,és ráültem,miközben a nyakát szoritottam.
-Bekah,fejezd BE! Mi ütött beléd?-kérdeztem dühös,és elváltozott arccal mikozben ő még mindig ficánkolt.Már ott voltam,hogy kitekerem a nyakát hátha lecsillapodik,mire felébred.

A földre lökött. Csak úgy. Ettől még inkább felkaptam a vizet. Nagyerőt vettem majd Annát a falnak csaptam. Jer megsem mert nyikkani. Neki ugrottam annának és elkaptam a nyakát. A kezemet erősen rászorítottam és feljebb toltam a falon.
A fogaimat kivillantva vigyorogtam mérgesen.

Rebekah egyre mérgesebb lett.Már nagyon eldurvultak a dolgok.Valahogy fellökött és a falnak tolt miközben meg akart támadni.Nagynehezen nyögtem ki:
-Bekah....É...én vagyok az.-mondtam.Erőt véve magamon,mivel még mindig úgy tűnt meg van őrülve elrúgtam magamtól,s mig ő megrogyott egy pillanatra,kivittem a konyhába ahol fogtam a legközelebb levő kést és a gyomrába szúrtam.

A gyomromhoz kaptam. Kirántottam a kést. A vérzés még mindig nem állt el. Régóta nem ettem friss vért tehát egy időbe eltelik míg begyógyul. A padlóra rogytam.
- Anna? Jeremy? - kérdeztem nyögve. Fájt. Fájt a gyomrom.
-Ne haragudjatok! -mondtam és lehajtottam a fejem. Próbáltam a vért felitatni a pólómmal és a kezemmel. De nem igazán sikeredett.

-Rebekah már jól van.Helyre fog jönni,és túléli ezt is,pont mint akármi mást.Sajnálom en is es o is, hogy mindezt végig kellet nézd és át kellett éld.De lásd,ezzel is csak azt tudom hangsúlyozni,és bizonyitani hogy mennyire szeretlek.-mondtam s szorosan megöleltem.-De hol is tartottunk.Á...igen.-hajtottam le a fejem.-Gondold át,hogy mit is kérsz tőlem.Én...én nem tudom megtenni.Ez,amit mi élünk nem élet.Ne kivánd ezt!

<<< folytatas*

Éppen válaszolni akartam Annának,amikor hirtelen kicsapódott az ajtó,és Bekah mint később megtuttam jött be rajta.Nekem támadt,és már csak 1cm volt köztünk de Anna leszedte rollam.Anna meg Rebekah harcoltak,vagy nem tudom mit csináltak,de Anna a hasába egy kést szúrt,és lenyugodott.
-Rebekah már jól van.Helyre fog jönni,és túléli ezt is,pont mint akármi mást.Sajnálom en is es o is, hogy mindezt végig kellet nézd és át kellett éld.De lásd,ezzel is csak azt tudom hangsúlyozni,és bizonyitani hogy mennyire szeretlek.- mondta,és megölelt.-De hol is tartottunk.Á...igen.-hajtotta le a fejét.-Gondold át,hogy mit is kérsz tőlem.Én...én nem tudom megtenni.Ez,amit mi élünk nem élet.Ne kivánd ezt!
-De ha nem leszek,én is vámpir akkor mi soha nem lehetünk örökké együtt. Mert ezért az kicsit furán mutatna majd,hogy egy öreg ember,és egy szép,csinos,fiatal lány.Nem gondolod?-mondtam.-De mivel nem akarod ezért nem.-mondtam ki nemes egyszerüséggel,és megcsókoltam.

-Hosszú életem során,egy valamit nagyon megtanultam.Nem tudhatod hogy mit is hoz a sors.Remélem,hogy nekünk már csak jót.És nekem akkor is te leszel az igazi,még ha 80 éves is leszel.-mosolyodtam el.-Most lehet úgy gondolod,hogy nem akarok örökre veled lenni,de ez nem igaz.Én csak azt szeretném,ha ugyanolyan teljes életet élnél mint bárki más.Azokat tennéd és azokra gondolnál,mint az átlagos emberek.Vámpirként ez nem megy.De fogd fel,hogy SZERETLEK.És most csak ez számit.-mondtam,s én is visszacsókoltam.
Remélem egy kis ideig nem fog újra felmerülni ez a téma.

-Én is nagyon szeretlek.Mondjuk én sem most akarok vémpir lenni.-mondtam.- De ezt a témát most zárjuk le.-mondtam,és megcsókoltam ismét

-De,lássuk azt a karkötőt.-mondtam mosolyogva,s segitettem neki felrakni a kezére.-Ha lehet,tartsd a blúzod alatt,hogy ne vegyék észre,és nehogy letépjék.A gyűrűhöz mit szólsz? Jó nagy darab. 864ben találtam.Még az is lehet,hogy egyik ősöd veszitette el.-nevettem el magam.

-Oké,megpróbálom nem elhagyni.-mondtam-Amúgy meg ez a gyürű is vagány.Mert antik,és én szeretem az 1864-es dolgokat.-mondtam,és erre azzal célozva,hogy Őt is.

Antik darab vagyok.Ezzel,eddig még nem bókoltak nekem (kicsit furán is hangzott).Igy csak elmosolyodtam.
-Szeretném az egész napomat veled tölteni,és nem fogsz tudni lerázni.Úgyhogy csak mond,mit csináljunk ma?-netem ra izgatottan-Arra gondoltam,hogy kezdjük ott ahol álltalában szokták.Tudom,hogy már szűk 2 hete együtt vagyunk...de mi lenne ha ma ejtenénk meg az első randit.- lehajtottam a fejem.Magamban átgondolva,nem hangzott ennyire cikinek.-Vagy....jaj,ez hülyeség ugye?-kérdeztem,s zavartan ultem miközben próbáltam valami értelmeset makogni.Ő csak mosolygott,s ez mégjobban zavarba hozott.

-Nem hülyeség.-mondtam és megcsókoltam.Közben az ágy felé vezettem,mert eddig az ablaknál álltunk.Mikor az ágyhoz érkeztünk,szép lassan rá engedtem. Nehogy véletlenül megüsse magát,bár az ágy puha.És szép lassan megszabditottuk egymást a ruhadaraboktól....

Kedvesen mosolyogva elém állt,s megcsókolt,azt mondva,hogy nem hülyeség.Az ágy fele húzott.Amire ledőltünk.Lassan szabaditottuk meg egymást a ruhadaraboktól.Kihasználtunk minden egyes szenvedélyes pillanatot,s nem eresztettük egymást.Végig csókolóztunk .Nem is kellet szólnunk semmit.Minden egyes mozdulatunk azt sugallta,hogy egymást akarjuk.Néha elváltozott az arcom,de nem tudtam őt bántani.S reméltem nem ilyed meg.
Miután mindketten átéltük a mámort,egymás karjában feküdtünk.Azt akartam,hogy ez a pillanat soha ne múljon el.
-Szeretlek.-suttogtam felé hajolva,s újra megcsókoltam.

-Én is szeretlek.-mondtam és visszacsókoltam.Vad csókcsatába kezdtünk az ágyban.Olyan érzésem volt,hogy nem akarom,hogy ennek a pillanatnak vége legyen.Vele akarok maradni örökre.Bármi áron-bármi áron....

Vad csókcsatába kezdtünk,amikor mosolyogni kezdtem.
Kérdőn nézett rám.
-Tudod azt emlitettem,kb egy órával ezelőtt,hogy ez egy randis nap lesz.Ezt randi után szokták csinálni.-nevettem el magam.Felém volt hajolva .én átvetettem a nyakán a karom,majd továb folytattuk.Gondoltam,villantok valamit...vámpirgyorsasággal megforditottam a helyzetünket,s figyeltem a reakcióját.Tudom,hogy merész volt,de hajtott a kiváncsiság.
('')

Wow...ez a vámpirgyorsasággal megcserélte a helyzetet tetszett,de én meg szép gyengéden forditottam rajta.Figyelte a reakciómat,de én csak egy mosolyt küldtem felé.Megint vad csókcsatába kezdtünk,de nekem olyan érzésem van mintha nem tetszene neki.Nem tudom,hogy miért.De ki fogom deriteni....

Gyengéden visszaforditott.Kicsit ez összezavart,s nem tudtam mire vélni mivel,nem tudtam,hogy tetszett e neki vagy sem.Talán akkor egy pillanatra ő is megérezte,hogy hezitálok picit,de aztán eszembe jutott,hogy már együtt vagyunk,és ha bármi van nekem szólhat.Miután már úgy gondoltuk eleget kényeztettük egymást,megint az ő karjában voltam.
Olyan,megnyugtató volt.
-Jeremy...te beszéltél már rólunk Elenával?Mert én beszéltem vele erről-arról,de közvetlen a szemembe biztos ne fog mondani semmit.Neked sem emlitett semmit? Ez nem zavarja,mivel fura lehet,hogy a kisöccse egy vámpirral van együtt?És velem együtt le kell mondanod néhány dologról.Tudom,hogy ez még nagyon nagyon korai,meg te ebbe még bele sem gondoltál,de a gyerek.20-25 éves korodban,biztos felmerül benned ez a dolog.Akkor is velem maradsz?

Figyelj Anna én igazából Elenával nagyon régen nem beszéltem,nem szoktunk találkozni.Elkerüljük egymást.Pedig nem is olyan nagy a házunk.-gondolkodtam el ezen,hogy mi Elenával miért nem találkozunk...ez aszt hiszem egy jó kérdés.- És Elena tudja,hogy vagytok mármint..a vámpirok? Tudja,hogy a városban vagytok?- kérdeztem,és magamhoz öleltem Annát.

-Igen tudja,mivel Caroline is vámpir,és ők mindent elmondanak egmásnak.-figyeltem a reakcióját,s láttam hogy meglepődött.-Igen Caroline is az...nemrég változott át.Stefan álltal.-ezt a nevet próbáltam semleges hangon kiejteni.