Ranna-haz nappali

Kis léptekkel haladtunk előre.Próbáltunk még beszélgetni.Modnjuk elég semmi témák jöttek szóba.A házhoz értünk.Rátettem a kezem a kilicsnre de az ajtó nem nyilott ki igz tudtam hogy Bekah még nem ért haza.Én előreléptem,és bementem.A kulcsot a kisasztalra dobtam.
-Gyere csak beljebb.-szóltam neki-Nincs ember a házban. -közben kimentem a konyhába.Kihoztam egy kis tál mogyorót és a kezemben tartottam közben leültem a kanapéra Klaus mellé.Vártam a folytatást...

Anna belépett az ajtón és behívott. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Egy fantasztikus nappali. Levágódtunk a kanapéra. Hozott egy tál sós mogyorót, aminek én nem nagyon örültem mer allergiás vagyok rá.- Köszi nem kérek, allergiás vagyok rá- Kicsit bután éreztem magam. Klaus vagyok, aki allergiás a mogyoróra, ez melyik lánynak jön be?!?. -Ó sajnálom- Mondta, majd kirohant a kis tállal a konyhába. Elüvöltöttem magam.-Miről szeretnél beszélgetni?- kérdeztem.

A fenébe.Allergiás rá.Ez most picit fura volt.Nem tudtam mi legyen a következő lépés.A konyhába sietve hogy rakjam le a tál mogyorót Klaus megkérdezte hogy miről beszéljünk.Nem tudtam mit válaszoljak behoztam egy poharat és egy üveg Colat.Megint mellé ültem.De most nem mondtam semmit csak nyomtam egy csókot a szájára.
-Ó jaj....a fenébe,ezt nem kellet volna ugye?Bocsi,bocs tényleg...-
Szólaltam meg zavarba jötten.Vártam az ő reakcióját is.

Ahogy visszatért egy pohár colával leült mellém és megcsókolt. Eléggé meglepődtem. Elkezdtem nevetni, miközben ő bocsihalommal árasztott el.Ilyenkor nem tud mit reagálni az ember.Ez a lány olyan csinos, és kedves, de még semmit nem tudunk egymásról- Ne siessük el, még alig tudunk egymásról valamit.- Javasoltam hogy menjünk levegőzni.

Nahát tök normálisan kezelte a dolgot.Gondolom észrevette hogy amúgyis olyan dilis vagyok ma.Szerintem nem okolt.Nem is tudom..... a kisseb bakikat a Kávézóban nem felejtettem el ilyen gyorsan.Talán tényleg nem kéne igy kapkodnom.De legalaááb rájöttem arra hogy mit is akarok.Furán hangzik de frisslevegőre vágytam mint ahogy azt Klaus is tanácsolta.Rájöttem,hogy szabalevegőn nem viselkedek ilyen furcsán.Kivittem két párnát és leültünk a teraszra.Javasoltam hogy kártyázzunk.Nem hallottam rá választ de azért kivittem.Legalább lefoglalhatjuk magunkat valamivel.
üTe tényleg mindent tudhatsz ha smemi után sem érdeklődsz.-Máskor mindig én voltam az akinek a legjobban hallatszik a szája,akármilyen társaságban de ez a mai borzasztó és mégis kellemes nap után nem jutott eszembe semmi.

Kiültünk kártyázni a teraszra. A friss levegő jót tesz , ráadásul finom vizes fű illat volt, mert nem rég esett. Azt mondta Anna, hogy tényleg mindent tudhatok, ha nem kérdezek semmit.-Nos melletted elég nehéz kérdezni, mivel midig beszélsz.Nem mintha zavarna. Royal Flush- mondtam, és ezzel meg is nyertem a játékot.- Van tapasztalatom- mondtam mosolyogva.-Mond, mire vagy kíváncsi- ha már itt tartunk.

Hűűű ő aztán jól nyomja.Megkérdezte tőlem hogy egem mi érdekel én pedig nekiálltam keverni és osztani.
Közben rákérdeztem hogy a többi tesójával is olyan rossz a kapcsolata,mint Reb el? Szégyelltem de azért még rákérdeztem arra is,hogy:
-Van e szerencsés kiszemelt? -Persze gondoltam hogy van hiszen mi másért tért volna vissza a városba?És a kávézóban is folyton figyelt valakit.

Megkérdezte mindenkivel ilyen rossz kapcsolatba vagyok-e.- Háááát nem is tudom, Rebekahval sem vagyunk halálosan rossz kapcsolatban.Nem tudom.Nem hiszem.- Hogy van-e kiszemeltem?- Volt kiszemeltem.- Elvigyorodtam, remélem érti a célzást.- Alsó, felső, király, ász.- mondtam, majd láttam Anna arcán a megdöbbenést.-Mondtam hogy van tapasztalatom-

Rebekah egyik este későn jött haza.És akkor sem beszéltem vele.Viszont azóta nem hallottam felőle.Azt hittem hogy reggel korán ment és este későn jött,mikor én már aludtam és ezért nem találkoztunk.De ezt három napig megismételni már fura volt.Rebakah elment valahova.Biztosan csak a fejét szellőzteti.Eléggé rosszul fogadta a hirt hogy a bátyja visszatért.Talán kell neki egy kis idő.
Ennek örülnék ha lenne valaki aki lefoglaljon és akivel elüssem a napot.Barátok vagy valami.De a vársoban nekem csak Bekah van.Remélem visszajön.Üres a ház nélküle.

Amikor megérkeztünk hozzánk kinyitottam az ajtót és egyenesen a nappaliba mentünk. Letettem Amber-t a kanapéra. - Elmeséled, hogyan vesztél el: - kérdeztem és mellé ültem. - De előtte! Kérsz egy teát? - mosolyogtam . Amber csak bólogatott. Felálltam és csináltam neki egy Langyos teát. Visszaültem. Elmesélte, hogy anyukáékkal ewlmentek a vidámparkba és, hogy ő elment wc-re de mire végzett anyukájáék már nem voltak sehol. ÍEkkor megérkezett Anna.

A boltba szaladtam.Vettem egy csomag kakaót,kenyeret,tejet,vajat és néhany tojást reggelire.De fura hogy nállunk nincs semmi.
Vámpirgyorsasággal hazasiettem.Rebekah és Amber a kanapén ülve beszélgettek.
-Meg is jöttem.-mondtam mosolyogva miközben mindketten rám figyeltek.Látszott a kislányon,hogy már megnyugodott.Bementem a konyhába,megkentem 2 szelet vajas kenyeret,és melegitettem egy bögre tejet,és kakaót csináltam.Vettem egy tálcát és ráraktam a vacsorát,majd kimentem a nappaliba.
-Tessék.Jó étvágyat!-tettem az asztalra a főztömet.A kislány nekilátott.
Közben Bekah felé fordultam.
-Ha gondolod én alhatok a kanapén,és akkor Amber maradhat a szobámban,vagy együtt alszotok?-velem is aludhatott volna de nagyon ehes voltam,es nem akartam kockaztatni.

- Nem kell. Én alszok idelent-mosolyogtam. A kislány rám nézett vajas arcán látszott, hogy nem akar egyedül aludni. - Amberrel alzok. Még is csak - mosolyogtam rá az említettre. Miután bepusztította a kenyeret és a kakaót elfeküdt a kanapén. Mi kivittük a tálcát és a bögrét. Mire visszaértem Amber már aludt. Tündéri kislány. Odamentem mellé és óvatosan, hogy ne kelljen fel felemeltem. Bevittem a szobámb és leraktam had aludjon. Aztán vissza mentem Annához.
- Holnap a rendőrségen kezdjük? VAgy van jobb ötleted? - néztem kérdőn Annára majd kinyitottam a hűtőt és vettem egy tasakot.

Reggel,aztán el is jöttem Stefantól.Reggel....már dél volt.Az úton azon gondolkodtam,hogy egy akkora baromságot csináltam.Ma reggelig legalább nem ismertem be magamnak,hogy iránta is érzek valamit.De most....mi lesz?Kit választok?
A ház elé értem.Benyitottam a nappaliba.Rebekah épp a kanapén ült,tudtam,hogy otthon lesz de meglepődtem.
-Szia!-köszöntem neki,kicsit zavartan,hogy 2 napja nem itthon alszom.

Dél volt. Az agyamat már szét untam mikor Anna megjött.
-Szia! - köszönt meglepődötten.
-Szia! - mondtam unottan. - Mizu van? - vettetem oda úgy, hogy a fejemet sem mozdítottam.

-Ömmm...semmi különös,csak ....ömm...sétáltam egyet.-mondtam m;g mindgi zavartan.Nem tudom,hogy hihettem,hogy beveszi ezt a dumát.
-És veled?-próbáltam terelni a témát.

-Mielőtt azt hinnéd! Nem érdekel hol voltál 2 napon keresztül! Felnőtt nő vagy! Te tudod merre mész! - mondtam. - Én egésznap itthon untam a fejem. Ja és ha nem akarsz megfulladni nem mész le a pincéba! - vigyorogtam ördögien.

Pincébe?Gondolkodni kezdtem.
-Jaj fújj! Remélem fel is takaritod őket!Unalmadban azt is csinálhattad volna.-mondtam komolyan.-Amúgy mindjárt jövök.Pillanat csak lezuhanyzok.
-Rendben.-mondta.Nemsoká egy törölözőbe burkolózva kiléptem a fördőből s a kanapéra löktem magam,Bekah mellé.
-Amberről hallottál még valamit?-kérdeztem,hogy tudjunk valamiről beszélgetni,s reméltem,hogy a következő témát ő hozza fel.

- Nem hallottam róla! Egyszer láttam a szüleivel sétálni. DE ennyi. Nem fogom feltakarítani. A végén még letörne a körmöm.- Nézegettem vadiúj körmeimet.

-Mesés,mert én sem fogom.-erőltettem mosolyt az arcomra.-Akkor talán felhivhatod a takaritókat,s megigézhetsz néhányat.-kacsintottam.S fel akartam állni,hozni magamnak egy tasak vért,de nagyon megszédültem,igy inkább visszadobtam magam.Bele fogok őrülni ebbe az egészbe.Nagyon kimerult vagyok,csak jelen pillanatban ez nem erdekel.
-De mond.Mit csinálunk ma!Remélem jó terveid vannak.Úgy érzem fel fogok robbanni,mert már megint a sirás kerülget.

- Arra gondoltam. Elmehetnénk vadászni aztán egy "kicsit" inni a kávézóba. - mosolyogtam. Felálltam és hoztam 2 tasak vért. Egyiket odadobtam Annának a másikat pedig felbontottam és én szürcsölgettem. - Mit szólsz hozzá ??? - mosolyogtam.

-Caroline…-mondtam meglepődötten.-Gyere be.-Szóltam neki.
Közben Rebekah bemutatkozott.
-Minek köszönhetem a látogatásodat?-kérdeztem hidegen,pedig annyi minden tört volna elő belőlem amikor meglattam.Minden gondom szerettem volna elmondani neki,de türkőztettem magam.

Anna nagyon ridegen viselkedett Caroline-nal. Nem értettem miért. De mivel nem az én dolgom nem szólok bele.
- Öhm.. akkor ti most beszélgessetek. Ó tényleg kérsz valamit Caroline? - fordultam Care-hez. - Persze csak miután bementünk. - mosolyogtam.

-Nem,nem dehogy.Nem kell elmenned.Azt hiszem még ráérünk,szóval még beszélgethetünk kicsit.-mondtam határozottan,mivel akármennyire is utáltam a jelen pillanatban Carolinet,mégis felnéztem rá.
-Szerintem hozz csak,Rebekah.1-1 tasak vért minkhármunknak.
Rebekah egy perc alatt vissza is jött.3 tasak vérrel.Ezelőtt is rossz passzban voltam,az előbbi szédülés is meg minden…és most Caroline...Zaklatott voltam.Amikor ki akartam nyitni a tasakot kicsúszott a kezemből és leejtettem.Az egész padló tiszta vér lett.Nem tudtam mit csináljak csak bámultam a semmibe.