Ranna haz konyha

Megkönnyebbülten értem haza.Egy hatalmas kő esett le a szivemről.
Irtam egy SMSt Jeremynek,hogy mára minden dolgom elintéztem,és jöhet.Mielőtt megérkezett volna,fölbontottam egy tasak vért.Megittam,majd bementem a szobámba és előkerestem a dobozkát,amit már 1864 magamnál hordok.Valahol a város utcáin találtam rá a káosz közepén.Egy gyűrű és egy medál volt benne.A medálban pedig vasfű.Biztos valami paranoriás,alapitóé volt.De végülis mindegy.Remélem tetszeni fog neki,mert úgyis ráerőltetem.Ha a gyűrűt nem is...mivel az elég giccses,de a karkötőt biztosan.Még mindig a dobozban tartottam az ékszereket,mivel nem akartam hozzájuk érni.Amikor csengettek,az éjjeliszekrényemre raktam és mentem ajtót nyitni.

******

A nappaliba siettem,és kinyitottam az ajtót.Jeremy volt.
-Szia!Gyere be!-mutattam,körbe a házban.Majd kihivtam a konyhába.Főztem egy kávét,amit elejébe tettem,és mellé ütem.-Mit csináltál ma?-kérdeztem mosolyogva.

Arra ébredtem fel,hogy Anna irt SMS-t,hogy átmehetek.Ezét felöltöztem,és elindultam a megadott cimre.Nem volt olyan messze a házul,jót tett ez a kis séta amúgy is. Ez a vámpir dolog kicsit megijesztett.Mikor oda értem becsengettem,és Anna nyitotta ki nekem az ajtót.
-Szia!Gyere be!-mutatott,körbe a házban.Majd kihivtott a konyhába.Főzött egy kávét,amit elém tett,és mellém ült.-Mit csináltál ma?-kérdeztem mosolyogva.
-Semmit.Akkor keltem fel mikor irtad az SMS-t,hogy átjöhetek.-mondtam mosolyogva-Na,és te?

A szobám ajtaja még nyitva volt.Jeremy onnan figyelt minket,bár láttam,hogy kicsit meglepődött.Rebekah lenyugodott.Összerogyva esett le a földre,miközben észhez tért.Már az arca is visszaváltozott.Kétségbeesetten kért tőlünk bocsánatot.A kicsordult vérét próbálta feltörölni,de nem sikerült.Odamentem hozzá,s felsegitettem a földről.
-Hagyd,majd elintézzük.Gyere,üljünk le.-mondtam s segitettem neki leülni a székre.Kinyitottam a hűtőt .Kivettem egy tasak vért.-Tessék.Idd meg!Hamarabb gyógyulsz.Sajnálom,hogy ezt kellet tennem,de nem engedhetem,hogy bántsd őt.

Nem szóltam egy szót sem. Belekortyoltam a vérbe majd elfintorodtam. A seb nagyon nagyon nehezen gyógyult. Még 15perc múlva is folyott belőle a vért. Sorba szorítottam a hasamhoz a rongyokat. Feküdtem a kanapén. A seb nagyon fájt, d a bűntudom volt amiért megtámadtam Jeremy-t.

Bántott a dolog,hogy meg kellet sebesitenem Rebekaht.Elég nehezen gyógyult.Láttam rajta,hogy neki is bűntudata van.Akkor döbbentem rá,hogy az egyik legjobb barátnőmmel tettem ezt.Tudtam,hogy bármit megtennék Jeremyért,de ez meglepett.Kisse megijesztett a dolog,hogy ennyire szeretem őt.Kétségbeesetten ültem le Bekah mellé a kanapéra.
-Jó mélyre sikeredett igaz?-kérdeztem s picit felemeltem rongyot.Az előbb csak úgy mondtam,de most fel is fogtam,és komolyan gondoltam.
-Nagyon...nagyon sajnálom.
Odahajoltam hozzá s megöleltem.

- Nem baj! - mosolyogtam. - Ha Stefan ember lenne és te megtámadnád én is ezt megvédtem volna. - mosolyogtam továbbra. A sebem még mindig fájt.
-Na én ledőlök hátha mire felkelek meggyógyul - mondtam nyugodtan és reménykedve. - Te meg beszélgess Jeremyvel és mondd meg neki, hogy tényleg nagyon sajnálom! - mondtam komolyan. Lejjebb csúsztam a kanapén betakaróztam a pléddel és 2 perc múlva már aludtam is.

LEZÁRVA