Konyha szoba

Vendég

- Nem fog semmi történni a családdal, megígérem. - mondta nekem nyugtatóan. - Mire gondolsz? - kérdezte mosolyra húzva a száját, miközben a szemembe nézett. - Kettőnkre, Danielre, a jövőnkre és... - nem fejeztem be. Lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy a szomorúság kiült az arcomra.

Vendég

Felemeltem a fejét. - Mi a baj?

Vendég

Felemelte a fejemet. - Mi a baj? - kérdezte. - Semmi. - mondtam és megráztam a fejem. - Csak eszembe jutott valami. - mondtam sóhajtva.

Vendég

- Elmondod? - kérdeztem miközben megsimogattam az arcát.

Vendég

- Elmondod? - kérdezte miközben megsimogatta az arcomat. Odafogtam a kezét az arcomhoz és behunytam a szemem. - Még mindig nem tudom kiverni a fejemből azt a dolgot amiről a múltkor beszéltünk. Miért ilyen nehéz elfelejteni?

Vendég

- Melyiket?

Vendég

- Melyiket? - kérdezte. Elhúzódtam tőle, majd hátat fordítva neki a pultnak támaszkodtam. - A baba dolgot. Próbálok róla lemondani, de olyan nehéz. Mintha az életemet akarnák elvenni. És ez fáj. Miért ilyen nehéz? kérdeztem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Gyorsan letöröltem.

Vendég

- Nem kell lemondanod róla, hisz fiatal vagy még.

Vendég

- Nem kell lemondanod róla, hisz fiatal vagy még. - mondta. - Mit ér az, hogy fiatal vagyok? Semmit. - mondtam könnyes szemmel, miközben megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.

Vendég

- Miért mondod ezt?

Vendég

- Miért mondod ezt? - kérdezte. - Ne haragudj, nem akartam ezt mondani. Nem tudom mi történt velem. Sajnálom. - mondtam lehajtott fejjel.

Vendég

- Ne haragudj, nem akartam ezt mondani. Nem tudom mi történt velem. Sajnálom. - mondta lehajtott fejjel, megemeltem a fejét. - Nincs semmi baj. És számít, hogy fiatal vagy még. Előtted áll az élet, a jövő. -mondtam mosolyra húzva a számat.

Vendég

Megemelte a fejemet. - Nincs semmi baj. És számít, hogy fiatal vagy még. Előtted áll az élet, a jövő. -mondta mosolyra húzva a száját. Én is mosolyra húztam a számat. - Mi lenne velem nélküled. - mondtam betegesen nevetve, majd odabújtam hozzá és átöleltem.

Vendég

Ő is mosolyra húzta a száját. - Mi lenne velem nélküled. - mondta betegesen nevetve, majd odabújt hozzám és átölelt. Én is átöleltem és a haját simogattam.
- Nem tudom. De én itt vagyok és veled maradok. - mondtam, majd adtam a fejére egy puszit.

Vendég

Ő is átölelt és a hajamat simogatta. - Nem tudom. De én itt vagyok és veled maradok. - mondta, majd adott a fejemre egy puszit. - Köszönöm. Köszönök mindent, amit értem teszel és köszönöm, hogy vagy nekem. - suttogtam a fülébe.

Vendég

- Én elmegyek sétálni egy kicsit. - mondtam kis idő után.

Vendég

- Én elmegyek sétálni egy kicsit. - mondta kis idő után. - Rendben. - mondtam. Elijah elment, Daniel pedig lejött a konyhába. - Anya, van vér? Szomjas vagyok. - mondta Daniel. - Nem tudom hol van. Meg tudod keresni? - kérdeztem Danieltől mosolyogva, miközben megsimogattam a fejét. Daniel hamar megtalálta és elkezdte inni. Leültem az asztalhoz és néztem ahogy édesen issza a vért.

Vendég

Vicky szeme könnybe lábadt.Láttam,hogy büszke rá,hogy ilyen fia van.Nem mondom.Lehet is...
Olyan jó volt nézni,hogy mennyire szépek.Ritka az ilyen boldog család.Vickyn láttam,hogy imádja a srácokat,viszont aggasztott amit Elijah,Tatiaról mesélt.Nem értem,hogy hogy nem tudta még mindig kiverni őt a fejéből.Kihivtam a konyhába.
-Még mindig Tatia az első?-kérdeztem tőle s megfogtam a kezét.

Vendég

- Mondtam már, hogy az más volt... Amúgy hogy lenne Tatia az első, mikor... - meghalt. Akartam mondani de nem tudtam.

Vendég

Anna és Elijah kimentek a konyhába. Kis idő után kimentem utánuk. - Mondtam már, hogy az más volt... Amúgy hogy lenne Tatia az első, mikor... - nem fejezte be Elijah. Megtorpantam az ajtóban. - Mikor mi? És ki az a Tatia? - kérdeztem nyugodtan. Nem tudtam miről vagy kiről beszél, ezért érdekelt. Anna és Elijah is rám nézett.

Vendég

- Mikor mi? És ki az a Tatia? - kérdezte Vicky nyugodtan.Anna és én is rá néztünk.
- Már... nem lényeges. - mondtam ki kicsit nehezen.

Vendég

- Már... nem lényeges. - mondta ki kicsit nehezen. Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát. - Mondd el, kérlek. Bennem megbízhatsz. Emlékszel mit mondtam az első nap, amikor idejöttél? - suttogtam. Mosolyra húztam a szám és reméltem, hogy Elijah megenyhül és elmondja ki az a Tatia.

Vendég

Odajött hozzám és megsimogatta az arcom. - Mondd el, kérlek. Bennem megbízhatsz. Emlékszel mit mondtam az első nap, amikor idejöttél? - suttogta, mosolygott.
-Emlékszem. De mondtam már, hogy nem lényeges. - mondtam halkan.

Vendég

-Emlékszem. De mondtam már, hogy nem lényeges. - mondta halkan. Hallottam a hangjában, hogy kezd dühös lenni. Elvettem a kezemet az arcáról és elhúzódtam. - Rendben, ha nem hát nem. - mondtam halkan. Bár zavart, hogy Elijah nem bízik meg bennem.

Vendég

Nagyba faggattam Elijaht,amikor az ajtón belépett Vicky.Kérdezősködni kezdett Elijahtól.
Rosszul éreztem magam,nem volt szándékomban ezt Vickyvel közölni,vagy sejtetni vele valamit,mivel megigértem Elijahnak,hog megőrzöm a titkát.S most a jelenlegi álláspontom nézve közelebb állok Elijahhoz.
Próbáltam,menteni a helyzetet.
-Valóban nem lényeges.Bocsánat,hogy fölhoztam ezt a témát.De hol van Daniel?-próbáltam terelni a szót,de valahol sejtettem,hogy Vicky nem fogja ennyiben hagyni.

» A konyha
» Konyha
» Konyha
» Nappali szoba
» Nappali szoba