Jeremy szobája

-Soha nem kérnék tőled ilyet.És,egy valamit kérlek igérj meg,nekem.Azt,hogy ha valamit túl veszélyesnek tartok számodra,abból kimaradsz.Kérlek!Mivel....velem bármi történhet,a szivenkarózáson,a vasfűfürdőn és a napfény zuhatagon kivul a gyűrűm nélkül...én azt túlélem.De neked nem ezt számon.Szeretlek,és soha nem törődnék bele,vagy bocsátanám meg magamnak ha történne veled valami.Ezért kérlek!Igérd meg,hogy amennyiben lehet...kerülöd a vámpirtársaságot,persze lehetnek kivételek.-mosolyodtam el.

-Jajj..Anna én is nagyon szeretlek,és érted bármire,bármikor képes lennék. Akár meghalni,itt és most ha kell.Csak ne legyen semmi bajod.Érted? Feladnám az egész életem miattad,hogy ne legyen semmi bajod.Ezt jól jegyezd meg. HA akármi baj van rám számithatsz.-mondtam,és közelebb húztam magamhoz,és megcsókoltam.

Annyira jó érzés volt megint magam mellet tudni.Annyi minden kavargott bennem,de nem tudtam szavakba önteni.Talán egyetlen szó volt ami leirta ezt az egészet.Szerelem.
Ráfeküdtem s keresztül öleltem.Olyan volt mint amikor állva csókolózunk,csak most épp vizszintes helyzetben voltunk.
Egy utolsó puszit adtam neki,majd kikeltem az ágyból.Nem szóltam semmit,csak lementem,a konyhába.
Kinyitogattam az összes szekrényajtót,és teafűt kerestem.Végre megtaláltam,de annyi fajta volt,hogy alig tudtam választani.Nem tudtam igazán,hogy mit is akarok.Csak mentem a fejem után.Előszedtem az összes bögrét és mindegyikbe másfajta teát főztem,majd egy tálcára tettem őket,a friss piritósokkal.Lassan,mentem fel a szobába,hogy ne öntsem ki..Bekapcsoltam a zenelejatszot majd az agy szelere ultem.
-Az én betegemnek!A tea állitólag segit...csak,hát,nem tudtam melyik a kedvenced,igy mindengyikből csináltam.A piritóson kivül meg mást nem tudok főzni,mosolyodtam el.-leraktam mindent az ágyra,majd visszabújtam a takaró alá.-Most kóstolgathatunk.-mondtam s megcsókoltam.-van itt citromos,epres,erdei gyümölcsös,zöld tea,kömény tea,és különböző füvek.

Anna hirtelen kipattant az ágyból,és eltünt.Nem sokára egy tálcával tért vissza a szobába,amin tea,és piritós volt.Mondta,hogy nekem készitette.Nem tudta melyik a kedvenc teám ezért mindből csinált.Nagyon örülök,hogy igy segit,és aggódik értem.
-Nagyon szépen köszönöm,hogy igy törődsz velem.-mondtam,és rá mosolyogtam.-Megfogom,én ezt neked tudni valaha hálálni?-kérdeztem Annát. De nem tudom,hogy ennyire,hogy szerethetek valakit,hogy feladnék érte bármit? Még igy soha nem érettem senki iránt,és remélem ő is igy érzi.

-Viccelsz?Ezt en kene meghalaljam neked.
Miután végigkóstoltuk a teákat,leraktam a tálcát a földre,s egymáshoz bújtunk.Kis idő múlva el is aludtunk.Egyszer felébredtem,s az órára nézve,láttam,hogy már este is van.Kimásztam Jeremy meleg és nyugtató karjai közül,majd egy puszit adva a homlokára,észrevétlenül osontam ki a szobából,megpróbálva azt,hogy nem költsem fel.

-Anna ne hagyj itt.Aludj itt kérlek.-néztem rá boci szemekkel-Légyszii...a betegnek ápolásra van szüksége, a doktornénitől.-mondtam mosolyogva,de éreztem,hogy mindjárt elröhögöm magam....

Nem igazán sikerült.Az ágy végéig értem amikor Jeremy a hátam mögül megszólalt.Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem ijesztett meg.Boci szemekkel nézett rám,amitől majd elolvadtam.
-És Elena? Mit fog szólni? Nem hiszem,hogy jó ötletnek tartaná.-hezitáltam.

-Elena is megérti,hogy a beteg ápolásra szorul,és a doktornéni gyógyitja meg.- Mondtam megint boci szemekkel,hogy ne hagyjon itt.-Légyszives ne hagyj itt félni fogok egyedül,az ágyamban.-nézem rá boci szemekkel,és mosolyogtam is,hátha befválik

Igazából nekem sem volt kedvem hazamenni,igy visszabújtam Jeremy mellé.Mégmindig szorosan öleltem.
-Hamár itt vagyunk,együtt...egy üres szobában.Mivel akarod tölteni az éjszakát?-néztem rá kérdőn.-Hm?-csókoltam meg,s átöleltem a tarkójánál.

-Háát mondjuk,nézhetünk filmet,vagy aludhatunk.Méket választod?-kérdeztem tőlle komolyan,majd mikor rá néztem egyszerre elröhögtük magunkat. Oda bujt jó szorosan hozzám,és visszacsókoltam.

-Háát mondjuk,nézhetünk filmet,vagy aludhatunk.Méket választod?
-Őszintén én nem ilyesmire gondoltam.-mondtam s felhúztam a szemöldököm.-Hanem valami ilyesmire.....
Lassan vetkozni kezdtem,s fölé hajolva tovább csókoltam.

-Szóval rossz kislány vagy....-mondtam mosolyogva,és visszacsókoltam.Lassan levettem róla minden egyes ruhadarabot....

Lassan mindketten vetkőztünk,s vadul csókolóztunk.A helyzetünk folyamatosan változott.Egyszer éppen a nyakam csókolta.Éreztem és hallottam ahogy a vére az ereiben egyre gyorsabban lüktet,s nem tudom mi történt velem.A szemfogaim kinőttek.Alig tudtam magamon uralkodni.Az utolsó épeszű gondolatomnál,lelöktem magamról Jeremyt aki a falnak csapódott.Láttam rajta,hogy meglepte ez a dolog.Mondjuk nem is csodálkoztam,biztos én is hülyének nézném azt aki szeretkezés közben a másikat a falhoz csapja.
-Sajnálom.Annyira sajnálom.-mentegetőztem,s közben kimásztam az ágyból .Gyorsan kapkodtam magamra a ruhákat,mig o a foldrol nezett.-Jobb lesz ha megyek...-mondtam s legszivesebben az utamban levődolgokat egyenként a földhöz vágtam volna.Majdnem bántottam azt a személyt aki a mostani életemben a legtöbbet jelenti számomra.Alig tudtam ezt felfogni és megemészteni.

-Nyugodj meg..nincs semmi baj.-mondtam,és közelebb mentem hozzá,miután fel tápászkodtam.-Ne menj el.Mert előbb úgy is szembe kell néznünk azzal,hogy előjönnek a kicsi fogacskáid.-mosolyogtam rá.-És jobb előbb mit utóbb...

Jeremy valahogy felkelt a földről, s én végre felöltöztem teljesen,mert már arra vártam,hogy Elena és Damon mikor nyitnak be.Biztos vagyok benne hogy hallották a zajt.
-De igen,Jeremy.De van baj.Te nem te tudod,mekkora erő kell ahhoz,hogy megálljam,hogy ne támadjak neked.És ez…olyan rossz.Olyan mintha saját magamtól is meg kéne óvjalak.És nem tetszik,hogy igy kell látnod,et az arcom.Annyira,annyira sajnálom.-mondtam s próbáltam visszafolytani a könnyeimet,több kevesebb sikerrel,mivel néhány csepp azért legördült az arcomon.

-Jajj Anna ne sirj-mondtam,és letöröltem a könnycseppjeit-Azokkal a kicsi fogacskákkal is nagyon szép vagy.ÉS megadtad a lehetőséget nekem,hogy elmenjek mikor megmondtad,hogy vámpir vagy.De nem mentem el mert szeretlek.Érted? A fogacskáiddal együtt..-mondtam neki mosolyogva...

Akármennyire rossz kedvem is volt,amikor odaállt elém és gügyögött vagy mit csinált nem birtam tovább morcos,vagy akár szomorú lenni.Enyhén elnevettem magam,majd megöleltem.
-Szeretlek.-suttogtam a fejem felemelve.Majd megcsókoltam, s a kezemmel végigsimogattam a felsőtestét.Ekkor jutott eszembe.
-Nem sérültél meg?-kérdeztem aggódva.

-Nyugondj meg nem sérültem meg.-mondtam-De ezt a pillanatot muszáj volt elrontanod azzal,hogy megsérültem-e?-kérdeztem durcásan,de úgy nézett rám,hogy meg kellet csókoljam...

Elmosolyodtam,de muszáj volt megtudnom,hogy mondjuk nem törtem-e el valamelyik bordáját.Majd tovább csókolóztunk s folytattuk amit elkezdtünk.Annyire röstelltem,de még egyszer eltoltam magamtól Jeremyt,s a kezemmel a fülemre muatattam majd a melletünk levő szobára,ezzel arra utalva,hogy Damon mindent hall.Furcsálltam,hogy ez az előbb eszembe sem jutott.

Anna nagyon aggódik amiatt,hogy Damon meghallhat minket. Megpróbáltam eltátogni neki,hogy nem érdekel Damon.Mert te is hallod,hogy ők mit csinálnak Elenával.Ezért folytattam a csókok áradatát.

,,Végülis..."
Gondoltam magamban,majd tovább szagattuk egymásról a ruhákat.Lassan semmi nem maradt rajtunk,majd végül egymás mellett vártuk a reggelt.

-Anna én egyre jobban szeretlek téged.-mondtam és megcsókoltam.

-Ezt jó hallani.És én is....bár már nem tudom,hova tetőzhetem ezt az érzést mégfentebb.-mosolyodtam el.Majd mégközelebb bújtam hozzá,s lassan mindeketten elaludtunk.
Reggel már megint én keltem fel hamarabb.Talán a boldgsághormonok miatt,de annyira turelmetlen voltam,hogy nem győztem megvárni,mig felkel.
Először a fülét kezdtem el piszkálni,amire csak legyintett.Majd úgy tűnt visszaaludt.Hirtelen ötletnek tűnt,s megharaptam az orrát (normálisan,nem vámpirként) majd egy rövid puszit adtam a szájára.
-Jó reggelt!-mondtam mosolyogva,s reméltem nem haragszik amiatt hogy felköltöttem.

-Komolyan gondoltad,hogy megharapsz?-néztem rá csodálkozva-ÉS ha leharapod?Akkor mivel fogom érezni ezt az illatodat?...-kérdeztem,nevetés visszafolytva.-Amúgy neked is jóreggelt.-mondtam mosolyogva,és megcsókoltam,ha már felköltött.

-Azért az orrleharapást nem terveztem,de ha már igy felhoztad...amúgyis éhes vagyok.-néztem rá komolyan egy kis ideig de aztán én sem birtam ki nevetés nélkül.Bár elég álmos fejem volt,s igazából fel sem keltem igazán,kimásztam az ágyból.Kiváncsi voltam,arra hogy milyen napunk van,igy elhúztam a sötétitőt.Számomra ez olyan volt mint egy hideg zuhany mivel,erős napsütés szivárgott be az ablakom
-Hamarosan suli.Eljöhetnél velem,elintézni a papirokat,hogy...-gondolkozni kezdtem-körülbelül 20-25-ödjére is beiratkozzak.-mosolyogtam,bár láttam rajta a meglepődöttséget.Talán ő is csodálkozik azon,hogy akkor most megint minek?