elijah szobája

- Tényleg tudjátok már mikor lesz a keresztelője? Választottatok már ki lesz a keresztanyja? - kérdezte Katherina miközben a babát dédelgette.
- Nem és nem. - mondam és imátkoztam, hogy Vicky ne kérja meg, hogy legyen ő a keresztanyja.

- Még nem döntöttünk el semmit és egyenlőre nem is szeretnék ilyenekkel foglalkozni. Most nekem a családom a fontos. - mondta Vicky majd megsimogatta Daniel fejét.
- Elijah, tudom nem kedvelsz, de ez a kirohanás nem sok egy kicsit? - kérdezte Katherina kissé gúnyosan. - Megértem Vicky, a család a legfontosabb.
- Ez így igaz. - mondta Dean miközben visszarakta a könyvet a helyére és hátulról átölelt Katherinát.
- Igen valóban nem kedvellek, de milyen kirohanás már megint? - kérdeztem tőle.

- Kérlek titeket csak ma ne veszekedjetek, fáradt vagyok az ilyenhez. - mondta Vicky majd odamászott hozzám, belefeküdt az ölembe, odabújt a mellkasomhoz és behunyta a szemét.
- Vickyre tekintettel most inkább nem részletezem ezt. Szerintem mi most megyünk, hadd pihenhess. Te is meg Danielke is. - mondta és odaadta Vickynek az alvó kisfiút. Én pedig majdnem elnevettem magam. Danielke? Ez most vicc? Felálltam, hogy kikísérjem őket.

- Szerintem mi akkor menjünk. - mondtam és Kathre néztem. - A mai napra elég volt az emberi szagból. - mondtam mosolyogva.
Nem volt igazán semmi problémám, csak valahogy muszáj volt már elindulnunk. Bár Danielt nem akartam itt hagyni, muszáj volt.
- Úgyis jövünk még Kath, ne aggódj. - mondtam neki és az ajtó felé indultunk.

vicky lefeküdt az ágyra, összekuporodott és védelmezően átölelte Danielt, aki édesem aludt mellette. Vicky nem aludt csak a picit nézte ahogy alszik.
- Szerintem mi akkor menjünk. - mondta Dean és Katherinara nézett - A mai napra elég volt az emberi szagból. - mondta mosolyogva. - Úgyis jövünk még Kath, - nem sürgős. - ne aggódj. - mondta neki és az ajtó felé fordultak. Katherina még gyorsan visszalépett és adott egy-egy puszit Vickynek és Danielnek.
- Sziasztok, majd ha beszélgetni szeretnél írj és jövünk. - mondta Vickynek címezve. Én mentem utánuk kikísérni őket. Gyorsan távoztak. Becsuktam mögöttük az ajtót és felsuhantam Vickyékhez, odaültem mellé és én is néztem a kicsit.

-Vicky megfogta a kezem. - Olyan pici és olyan csodnnlatos. - suttogta mosolyogva, majd rámnézett. - Milyen érzés apának lenni? - kérdezte mosolyogva.
- Csodálatos. És milyen érzés anyának lenni? - kérdeztem mosolyogva.

- Őszintén szólva nem tudom elmondani milyen csodálatos érzés. Olyan felül múlhatatlan. Tudom bennem növekedett ez a csöppség, de akkor is elmondhatatlan. Látod milyen gyönyötűséget alkottunk? - kérdezte mosolyogva, majd felült és megcsókolt. - Ő a mi különleges babánk. - suttogta mosolyogva mikor elváltunk egymástól. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Jöhet a következő? - kérdeztem viccelődve, majd eldöntöttem az ágyon.

Átkarolta a nyakam és elkezdte cirógatni a tarkómat amitől megborzongtam. - Én benne vagyok, de várjunk még rendben? - kérdezte nevetve, majd eldöntött az ágyon, rámült és lefogta a kezeim a fejem felett , majd megcsókolt. Felkaptam, majd átvittem a szobájába. Végigcsókoltam a nyakát ahol az ütőérnél a levegő kiengedése egy morgásra sikerült.