Nappali szoba

Otthon üldögéltem,amikor csörgött a telefonom .Vicy volt az .mondta,hogy menjek.Kicsit rendbe szedtem magam és el is indultam.Nem is tudtam,hogy visszajött,igaz mostanában nem is sokat mozdultam ki otthonról.Odaértem és becsengettem. Vicky ki is nyitotta az ajtót,mögüle pedig egy 2 -3 éves nagyságú gyerek kukucskált ki.
-Sziasztok-mondtam mosolyogva-Ő Daniel?-kérdeztem Vickyt csodálkozva,miközben bementünk és leültünk a kanapéra.

- Igen ő Daniel. Gyorsan nő igaz? - kérdezte mosolyogva miközben megsimogatta Daniel buksiját. Daniel belemászott az ölébe. - Te vagy Caroline néni? - kérdezte Daniel.
-Igen én vagyok, Daniel-mondtam mosolyogva-Te aztán nagyot nőttél-utána jöttem rá,hogy egy olyan gyerekkel beszélgetek,aki eddig még karon-ülő volt-Nemrég mikor láttalak pár napja még kisebb voltál-mondtam még mindig mosolyogva,majd Vickyhez fordultam-Mikor érkeztél meg? Tényleg hol is voltál?Sikerült kikapcsolódj?Nem akarsz ide ülni az ölembe?-kérdeztem ismét Daneltől.

Daniel átmászott az ölembe. - Ma érkeztem meg. Elutaztam anyám után akiről kiderült hogy nem érdekli mi van velem. Azt akarom, hogy haljon meg és ne emlékezzek rá. - mondta kicsit dühösen. - De azért örülök, hogy végre a családommal és a barátaimmal lehetek. - mondta mosolyogva. - ÉS Klaussal mi újság? Megnyugodott már?
-Anyáddal ne is törődj.Nem érdemli meg,hogy foglalkozz vele,de mi itt vagyunk veled-mondtam és átöleltem,már amennyire tudtam Danieltől,aki az ölembe volt-Klaus már megnyugodott,vagyis ő nem is volt ideges annyira,csak az egész helyzet elég furcsa volt,de még nem beszéltünk róla.Őszintén szólva nem találkozunk minden nap,sokszor utazgat,és nem akarja,hogy vele menjek,nehogy valami bajom lenne,nem mintha nem tudnám megvédeni magam-mondtam nevetve-de így lehet jobb is,mert minél többet van távol,annál jobban hiányzik és annál jobb a viszontlátás.-mondtam mosolyogva.-És Daniel,nem akarsz játszani valamit?-Fordultam Danielhez.

- Nem is törődöm többet anyámmal. Számomra ő már nem létezik. Nekem ti maradtatok. - mondta mosolyogva. - Megértem, hogy Klaus félt. Azért örülök, hogy boldog vagy vele. - mondta mosolyogva. - Játszunk, játszunk. - mondta Daniel tapsikolva. - És mit játszunk? - kérdezte mosolyogva. Daniel rám nézett.
-Mit szólnál,ha bújócskáznánk?-kérdeztem Danieltől-Te elbújsz,mi pedig anyával megkeresünk.Na mit szólsz hozzá?

- Jó. - mondta nevetve. - Akkor játszunk én számolok, viszont csak itt lehet elbújni a házban. - mondta Vicky majd betakarta a szemét és elkezdett számolni. Daniel el is suhant.Nem figyeltem oda,hogy hova bújt,pedig hallottam volna.
-Daniel,aki bújt aki nem megyünk-kiabáltam Danielnek-majd együtt elindultunk Vickyvel az emeletre.

Nem sokára meg is találtunk a szobában a szekrénybe bújva. - Megvagy. - mondta mosolyogva, majd felvette és levitte a nappaliba. - Most ki fog elbújni? - kérdezte mosolyogva.
-Bújjunk el mi,lássuk Daniel megtalálsz-e bennünket-mondtam nevetve.

Felkaptam Vickyt a hátamra és felsuhantam vele az emeletre. Hallotam,hogy 5 ig elszámolt Daniel,amin meg is lepődtem,hogy tud számolni.Utána egyből az emeletre ment,és az ágy alá benézve annyit mondott hogy-Meg is vagytok,ez könnyű volt,túl hangosak vagytok-mondta nevetve.Vickyvel összenéztünk

Kimásztunk az ágy alól majd felkapta Danielt és megpörgette . Hallgatózni nem ér. - mondta nevetve majd lementünk a nappaliba. - Tudod mit megmutathatnád még nekem mit tudsz. Kíváncsi vagyok a képességeidre. - mondta mosolyogva. - Rendben. - mondta Daniel. - Annyit tudunk eddig, hogy jól hallasz és gyors vagy. Gondolom akkor jól is látsz. - Daniel bólintott. - Gyorsan nősz. Nem bírod a vasfüvet. Megeszed az emberi ételt és a vért is, de ahogy elnézem a vért jobban szereted. - mondta, miközben megsimogatta az arcát. Odajött hozzám, majd beleült az ölembe. - Igen, jobban szeretem. - mondta mosolyogva. - Talán jobb lenne, ha itt lenne Elijah is, mert ő meg tudná állapítani. - mondta elgondolkozva.
-Azt tényleg jó lenne megállapítani,hogy van e még benne emberi rész,vagy teljesen vámpír.Sajnos én még nem igazán értek az ilyenekhez,kissé kezdő vagyok még mindig-mondtam mosolyogva.