Ranna-haz nappali

- Anna ! Mi a baj? -kérdeztem. Aggódni kezdtem. Nem szokott ilyen lenni. Caroline kiment keresni vmit amivel feltudjuk takarítani.. Ez alatt én elmentem és töltöttem egy pohárba annának vért. Egy kicsit megmelegítettem. Visszamentem és óvatosan a kezébe adtam a poharat. - Óvatosan. - mondtam halkan. -Hé... Caroline! Találtál valamit? - kiabáltam Anna mellett gugolva.

Mindketten meglepődtek.Eddig még nem tapasztaltam,hogy nállam a kimerültség és az éhség ilyen szörnyűséghez vezet.
A lányok megijedtek.Caroline a fürdőbe ment keresni valamit amivel feltoroljuk a mocskot,amig Rebekah hozott nekem egy csupor vért.Meg is ittam.
-Köszönöm.-mondtam neki.-Csak ez volt a probléma.Éhség,de már jobban vagyok.
Rebekah megkérdezte,Carolinet hogy talált-e valamit.
Közben én felpattantam a kanapéról és a fürdőbe indultam.
-Talán megteszi az egyik törölköző is.-mondtam Carolinenak aki szembe állt velem.

- Hagyad! Majd én megcsinálom! Ti csak beszélgessetek! - mondtam és elvettem Caroline kezéből a törülközőt! Gyorsan feltöröltem Felálltam és kivittem a szennyesbe a véres rongyot. - Öhmm... én most zavarok ? Mert ha igen kkkor felmegyek a szobámba és lekötöm magam valamivel. - kérdeztem kissé zavartan.

Caroline furan viselkedett.Nem tudtam mi baja,de figyelem kivül hagytam.
- Figyelj majd szeretnék veled beszélni.-mondta.
Én mosolyogva valaszoltam.
- Rendben
Elindultunk a nappaliba,,hogy felmossuk a vért,de Rebekah kivette a kezünkből és azt mondta ,hogy beszélgessünk nyugodtan.Felajánlotta hogy felmegy a szobájába
-Nem Rebekah.Maradj csak.Majd mi bemegyünk a szobámba.Rögtön jövünk.-mondtam mivel,nem számitottam semmi komoly beszélgetésre.Persze tudtam,hogy Rebekah úgyis mindent fog hallani.
Leültünk az ágy szélére és Carolinera néztem.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem tőle mosolyogva,mivel éreztem,hogy lassan az erőm is visszatér.

-Jaj Caroline.El sem tudod képzelni,hogy mennyire segitett ez a beszélgetés.Azt hittem örökre magamban kell tartanom mindent.Olyan mintha egy hatalmas kő esett volna le a szivemről.-mondtam s megöleltem.
-Köszönöm,hogy meghallgattál,de mostmár azt hiszem le kéne mennünk Rebekahhoz,hogy ne érezze magát egyedül.

-Nekem bármikor bármit elmondhatsz és ha tudok mindig segítek.Rám számíthatsz.Örülök,hogy már azzal is tudtam segíteni,hogy elmondhattad.Tényleg le kellene menjünk,Rebekah már unatkozhat-mondtam és már vámpírsebességgel le is értünk nappaliba.

Mikor Annáék leértek én már éppen indulni készültem.
-Jókor jöttetek! - mosolyogtam. - SAzét untam a fejem. Pont most akartam indulni! - mutattam az ajtó felé. - Éppen a Heavanbe tartottunk! Nem akarsz velünk jönni? - fordultam Care felé. -Ja nem mert először vadászni megyünk! - nevettem. - Ugye nem változott a terv? - kérdeztem nagy szemekkel Annát nézve

Rebekah indulni készült.S nagy szemekkel rám nézett,hogy a terv ugye nem változott.
-Nem,nem változott.És igen Caroline is csatlakozik hozzánk. Ugye?-néztem rá boci szemekkel.
-Ha gondolod nem muszály emberre támadnod,de tudod,hogy nem lesz semmi baja.Viszont nekem már nagyon szükségem van a friss vérre.

-Rebekah már indulni készült.Vadászni mentek,utána pedig Heavenbe készültek.Engem is hívtak.Nem sok kedvem volt hozzá,a vértasakokkal is elvagyok,de Anna boci tekintetének nem tudtam ellent mondani.
-Jó megyek-mondtam mosolyogva-csak attól félek,hogy nem tudok idejében leállni,és senkit sem szeretnék megölni.De nem ugrunk be a kórházba is,kellene nekem is beszerezzek pár vértasakot-kérdeztem a lányoktól.

másnap:

Előző nap hihetetlenül berúgtunk a Heaven-be. Az asztalokon táncoltunk. Nagyon jó hangulatunk volt. Haza felé még ettünk egyet aztán mikor hazaértünk ledőltünk. Nekem személy szerint nagyon fáj a fejem. Azt sem tudom miket ittam tegnap. Mikor felkeltem Anna még aludt. Elmentem sétálni, hátha kitisztul a fejem. Éhes voltam, tehát kerestem valakit.


LEZÁRVA!!!LEZÁRVA!!!LEZÁRVA!!!

-Persze.Nyugodtan,hamár fölajánlottam.
De tudod,hogy ez gonosz volt Vickyvel szemben.És tényleg nagyon sajnálom!Tudom,hogy miattam tudta meg ezt az egészet.Hogy nem tudom befogni soha a szám...-csaptam a fejemhez,s közben meg is érkeztünk.Senki nem volt otthon.Valószinüleg Bekah is elment valahova.Bementünk a nappaliba.Otthon édes otthon!
-Dobd,csak le magad.Hozhatok valamit?

-Uhh gondolom fájt.-léptem elé s megnéztem a pólón okozott lyukat.Jó nagyra sikeredett.
-Ami azt illeti azt hiszem van.-mondtam s beléptem a szobámba.Nagyon megijedtem.Az ajtóból még hátra is léptem,kinyitottam azt.Lucaról teljesen meg is felejtkeztem.
-Jaj.Szia.-köszöntem neki barátságosan.-Csak pihenj nugodtan,ha kell valami szólok.-mondtam s a szekrényemhez léptem.2 férfi ruhadarab is volt ott,meglepetésemre.Ki is ment a fejemből,hogy Stefan pólóját kidobjam.Amint Stefanra gondoltam ismét elöntött a düh.
A másik Jeremy pólója volt.Azt magamnak tartogattam.Olyan jó volt éjjel ölelni,mintha mindig mellettem lenne.Igy Stefan pólóját fogtam meg.Kivittem,majd Elijahnak adtam.
-Csak öltözz át nyugdotan.Ott a fürdő....vagy elfordulok...vagy jobb is,ha kimegyek a konyhába.-mondtam zavartan

-Jeremy.-mondtam határozottan-Bár ez....éppenségel....végülis mindegy is.-legyintettem-Rajtad úgyis jobban áll mint a tulajdonosán.Visszakérni meg úgysem fogja,mert esküszöm ha a szemem elé kerül...-ismét dühös lettem,s az arcom akaratlanul is támadásra volt kész.Amint éreztem,próbáltam megnugodni.

-Áhh...én nem is voltam dühös.-mosolyodtam el,s a hozzám már hozzámnőtt mozdulattal ismét legyintettem.
-Amúgy hol alszol?Én úgy gondoltam...-gyorsan elővettem a szervezési képességem-hogy én és Luca kint alszunk a nappaliban.Igy te nyugodtan elgondolkodhatsz Vickyn,meg amin szeretnél.Egyedül és nem zavarunk.Nem hallod az idegesitő hangom,mivel bizony egy idő után belfájdul az embernek a feje.-nevettem el magam.

-Akkor sokaknak adhatnál a türelmedből.-felálltam s eldobtam az üres vérestasakot.-És TE fogsz a szobámban aludni,mivel a kanapé szörnyen kényelmetlen,s a vendéget ilyennel nem kinálják.A vendégnek a legjobb jár.Na jó... talán nem a legjobb,mivel Bekah ágya kényelmesebb,de most az én vendégem vagy.S azt teszed amit mondok!-mutattam az ujjammal felé majd pimaszul kinyujtottam a nyelvem,amire mindketten nevetni kezdtünk.

-Hát akkor is.Jobb kényelmes ágyban gondolkodni.Meg úgyis annyira izgatott vagyok,a sir felnyitása miatt,hogy valószinű amig anyám ki nem kerül onnan én sem sokat alszom majd.Szóval már ketten vagyunk.

-Az biztos....-nevettem el magam.Mivel még véletlenül sem arra gondoltam amit Elijah akart kifejezni.Hiába,néha előjön a perverz énem.
-Szóval,akkor melyik fekvőhelyet vessem,mivel látom nem vagy egy könnyű eset.De figyelmeztetlek,ha egy ujjal is hozzányúlsz Lucához...-intettem neki.Bár ezt még én sem gndoltam komolyan.Alig érek a válláig,lány vagyok és fele annyi idős vagyok (vámpirkor) mint ő.De jó volt játszani a főnököt.